Kassák Lajos: Advent van
Rájövök ismét-tán ezredszer-,hogy szépen élni gyakran túl kevés.
Rájövök ismét-tán ezredszer-,hogy szépen élni gyakran túl kevés.
Nem rejtőzhetsz el már előlem,
nem menekülhetsz. Fogva tartalak.
Ma lejjebb vagyok, mint tegnap,
holnap lejjebb leszek, mint ma…
A szélben csontkoccanás.
„Sötét a fenyves, sötét a világ
És háború van s ó, annyian félnek!”
Vajjon hová mennek
E csuhás hegyek,
Erdő-mormolással
Min merengenek?
A völgykatlanból hogy fölfakadt
Mohos sziklák közt tört elő…
A tájra ráterül a téli csönd.
A havas úton páros, mély keréknyom
Felkígyózik a falun át a hegyre
S az erdészháznál megáll odafönt.
A nap verse.
Őszinteség, te éltető meleg forrása lelkem tépett tájainak: elfojtalak,
Megfojtalak, magam, a két gyilkos kezemmel.
End of content
End of content