Forgács Antal: Augusztus
Puha mellü, fáradt hónap
altató!
Puha mellü, fáradt hónap
altató!
Mész az utcán
s hirtelen sajnálnod kell mindenkit…
Árnyak sora ül a réten.
Nyáj zsong be a faluvégen.
Hej asszonyok! most nézzetek reám
s köröttem álljatok, amig beszélek…
Estére mi marad belőlem?
„Édes anya, édes apa!
Mondjátok csak, mi a haza?
Tán e ház, amelyben vagyunk?
Amelyben mindnyájan lakunk:
Ez a haza?”
Az otthon az, ahol besüt a nap,
Hol a keleti ég nagy hegyekre hajlik,
Ott van az én falum, csendes völgy ölében.
Van vers, mely annyi terhet bír el,
mint egy galamb…
Egyszerű ember volt apám
És nem hagyott semmit se rám,
Se pénzt, se nevet, se tanácsot,
Legyen emléke mindig áldott.
End of content
End of content