Zselicki József: Öregség
Halvánnyá halódó őszöm a siratom.
Halvánnyá halódó őszöm a siratom.
Erdő, te zöld reménytelenség,
vadak félelmével teli!
Fél lábon álló tölgyeid
rokkantak emlékművei.
Fegyvertelen vagyok
Es árva…
Ember, vigadj,
Madár, röppenj,
Fölöttem nyájas nyárfa súg
Fülembe méla verseket
Felejteni, felejteni! kiáltom
száraz dombok között…
cibálom az inget,
– talán elég?
húsom húznám már,
azt fejteném…
A nap verse.
A nap verse.
Egy nagy fehér agár
járt minden éjszakán
a kastély udvarán.
Szép s karcsu volt, akár
End of content
End of content