Radnóti Miklós: Rejtettelek
Rejtettelek sokáig,
mint lassan ért gyümölcsét
levél közt rejti ága…
Rejtettelek sokáig,
mint lassan ért gyümölcsét
levél közt rejti ága…
Álmodni, aki tud,
áldása, ha verhet,
álmodja meg nekünk
a legszebb szerelmet.
letekertem a kocsi ablakát,
szakadjon rám az ég, már
az emléked is utálta magát.
Kéken szálló szitakötő voltam
mocskos ingovány fölött
Menj te csak…
nézem a fehér lüktetésből kimagasló fákat
a fenyősármány kudarcot ásít homlokomra
Csonka szonett
Jön a vadkan, január királya,
a fagyhalált nemzi a világba…
Kilencven tonnás ruhatestébe
Kínában varrnak idegszálakat
asszonyok, akik gondolni sem mernek
e szörny anyagcseréjéből élők profitjára.
Kit érdekel a szenvedés ma?
End of content
End of content