Gyulai Márta: Biztató
Ami kisért még
Engesztelő szemével,
Ne nézd már,
Fordulj el!
Ami kisért még
Engesztelő szemével,
Ne nézd már,
Fordulj el!
Te ütsz,
emelt jobbodban tartod életem
és azzal ütsz…
Mielőtt a vihar kitörne,
A levegő végsőt remeg,
Átöleli a föld s az égbolt,
Mint egy koromsötét keret.
Nem látok, csak addig,
meddig a nap elmegy.
Ó a kenyér tömött gyönyöre!
ó örök kacagás, enyhe mámor és
őrizett napfény…
s akkor fönn himbáltam, szédült léghajón
a jégtüzü, hegyes nap alatt…
Ez való már nékem! hallgatni mint kotyog
fent a zápor, hogyan veri a pléhtetőt…
A nap verse.
Banánon élek, mint a hold,
mondta és lassan elcsuszott…
A kényelem matricái
kirajzolódtak
fonnyadt ülőgumómra
End of content
End of content