Szilágyi Domokos: Reggeli vers
A nap verse.
A nap verse.
Magány és csorbítatlan éji csend,A léttelenbe olvadok.Eltűnt a szerves, mozgalmas világ,Ó, ki vagyok és hol vagyok? Hiába vizsgálgatom kezeim,Ujjaim oly idegenek.Arcom helyére másik arc került,Szemgödreimbe más szemek. Mint föld csuszamlik ferdén talp alól,Siklik le saját életem…Hátamra nyomja hűvös tenyerétÉs hintáztat a félelem…
A nap verse.
A nap verse.
A nap verse.
Mint magányos lovast az este,
Úgy ér a bánat engemet…
Fegyverben réved fönn a téli ég,
kemény a menny és vándor a vidék…
A nap verse.
A nap verse Szepesi Attila egyik költeménye.
End of content
End of content