Szabó István Keve: Szófecsérlés

Tisztul az ég, vihar könnyei sehol,
Indítékok sora előz, futtában, idővel.
Fél alma a tálban, körte karikázva,
Régholt katonáink váratlan tánca.
Kiüresedett tér, vakító homály,
Földes sátor, fagyott mohák.
Túl messzire menekült az ember:
Küldetés-teli a sorsa, hacsak meg nem előzi a halál.

Tekintély a világ szeme,
Sorsok játéka, udvarról udvarra.
Vihart hoz a goromba kékszín,
S vihar könnyei hullnak:
Tudatosult közérzet,
Megjátszott létforma.
Körülírt selyemkendő
Kísértő szellemének halálnak óráján.

Hozott becsvágy
Indítékok sorsa,
Poháreső, koszorú,
Temetővers mossa.
Lakoma, csúf középszer,
Bűntudat koptatása,
Lopott egészség,
Hozott ABC oktatása.
Derékolló, Sarukő,
Galambmozdony, őrkerítő.
Tekintély a tálalás,
Igazság az éhezés,
Morzsákat kapok,
S mégsem éhezem.