Rátalálni a belső nyugalomra

Karácsonykor gyakran kívánjuk egymásnak a meghitt, békés ünneplés örömét. Felerősödik a pozitív érzések megélése iránti vágyunk. A mélyebb, elcsendesedő, befelé figyelő állapoté, amikor megadatik, hogy a szépség és dekoráció mögött érezzük a meghittséget, és hagyjuk, hogy megérintsen bennünket.

Mi jelent a meghittség? Hogyan élhetjük meg? Komlósi Piroska klinikai szakpszichológust válaszol.

– A belső békét és a megnyugvást, a helyzetünk elfogadásának megélését jelenti a meghittség – véli Komlósi Piroska. A szakember szerint ennek lélektani előfeltételei vannak. A meghittség szóban szereplő hit az emberi kapcsolatokban kialakuló bizakodásra és az ebből kifejlődő érzelmi biztonságra utal. Annak megélésére is, hogy valakihez tartozunk és képessé válunk a kölcsönösségre: számíthatunk a másikra, hagyatkozhatunk rá, bízhatunk abban, hogy elérhető. – A Református Énekeskönyv 274. éneknek egyik versszaka így kezdődik: „Csak légy egy kissé áldott csendben: / Magadban békességre lelsz” – emelte ki. A meghitt állapot előfeltétele a magunkban megélt békesség, amely által a másik felé fordulunk. Ez a harmónia a környezetünkre is hatással van, képes a másikra is rávetülni. A békesség azt jelenti, hogy nincs ellenség és nem kell küzdenünk.

Hangsúlyos, hogy tudjunk hálát adni azért, ami megadatott, hogy körülöttünk vannak szeretteink. Előfordulhat, hogy csak telefonon vagy egy távoli helyen élő hozzátartozóval, baráttal lehetséges ezt megélni, mégis jó érzés, hogy összetartozunk. Az ünnepi időszak egyik kincsévé válhat, ha képessé válunk ezt kialakítani. A terapeuta szerint ugyanakkor nem ritka, hogy az érzelmi repertoárból hiányzik a megelégedett elfogadás, sőt a hála, és ezek helyét a hiány veszi át, amely nyugtalanságot, elégedetlenséget okozhat. Azon rágódunk, amink nincs, amiből nekünk nem jutott. Ilyenkor hajlamosak vagyunk a negatívumokat előtérbe hozni, és ezeket hagyjuk magunkon eluralkodni. Ez nem jelenti azt, hogy valaha nem volt, vagy hogy később nem lehet jó dolgunk. Jó, ha próbálunk emlékezni a múltban megélt jó dolgokra. Az ilyen helyezetekben segíthet a tudatos törekvés a belső békére, ha igyekszünk örülni annak, amink van, még ha a távolban vannak is. Ha egyedül vagyunk és nem vesznek körbe minket azok, akik körében ünnepelni szeretnénk, akkor is tudjuk, hogy sok szállal kötődünk egymáshoz, amelyek szükség esetén működésbe lépnek.

Karácsonykor különösen felerősödik a pozitív érzések megélése iránti vágyunk. A mélyebb elcsendesedő, befelé figyelő állapoté, amikor megadatik, hogy a szépség és dekoráció mögött érezzük a meghittséget, és hagyjuk, hogy megérintsen bennünket. – Mi, keresztyének, a Megváltónk születését ünnepeljük. Megérezhetjük azt az örömöt, hogy a földi élet után még nagyobb fényesség következhet. Próbáljunk a meglévő jelenre fókuszálni, amelyben nemcsak mint egyének vagyunk jelen, hanem a körülöttünk lévő emberekkel – fűzte hozzá. Amikor készítjük a karácsonyi ebédet, vagy díszítjük a fát, a lakást, készítjük az ünnepi terítéket, gyermeki izgalommal várjuk, hogy mit szólnak majd hozzá a többiek. Ha nem is fejezik ki a köszönetüket, gondoljunk az Úr Káinnak mondott szavára: „Ha jót cselekedtél, emelt fővel járhatsz.” Sajnos sokan őrizgetik magukban a múlt rossz emlékeit, az elégedetlenségbe fulladt ajándékozást, vagy a vacsoraasztalnál megélt kritikus megjegyzéseket, kirobbant vitákat. Vagy szégyellik, hogy még karácsonykor sem tudtak békességben lenni. Ilyen esetben jó lenne reménykedni, hogy talán idén sikerülni fog, és elhatározni: nem hagyom az örömömet elrontani, azt a jó érzést, hogy együtt lehetünk.

A szakember felhívta a figyelmet arra, hogy aki egyedül van karácsonykor, nehezebb megélnie a meghittséget, hiszen nincs kivel megosztania az ünnep szépségét. Gondolatban, lélekben azonban magunk köré gyűjthetjük családunkat, barátainkat. Átgondolhatjuk közeli kapcsolatainkat, és hálát adhatunk értük. Belül ezáltal is megélhetjük azt, hogy nem vagyunk egyedül. Komlósi Piroska fontosnak nevezte ezt a lelki kapcsolatot felidézni azok számára, akik egyedül töltik az ünnepeket. Telefonon pár szót váltani az egyedül lévővel máris azt üzeni neki, hogy vannak, akiknek ő még fontos.

Komlósi Piroska szerint boldog ember az, aki a rosszat el tudja engedni, és szemét a jó felé fordítja. Folyamatosan botladozunk, az élet tele van bosszantó, feszítő, frusztráló helyzetekkel. Mégis gyakorolhatjuk magunkban, hogy egy kellemetlen helyzet is az élet része, utána mennünk kell tovább. Keressük a jót, és emlékezzünk a boldog, vidám, meghitt pillanatokra. Ezek azok a lelki erőforrások, amelyeket bármikor előhívhatunk, felidézhetünk. Pénzért nem megvehetők, nincsenek kapcsolatban sem a testi, sem az anyagi jóléttel. – Korábban többször találkoztam olyan emberekkel, akik bár nehézségeket éltek meg, vagy kórházban töltötték a karácsonyt, mégis fel tudták magukban hozni azokat az érzéseket, amelyek örömmel töltik el őket, amelyekért hálásak lehetnek, és reménységük volt abban, hogy talán újra megvalósulhat egy olyan karácsony, amelyben korábban részük volt – fűzte hozzá.

Forrás: reformatus.hu