Románia 1945 utáni kisebbségpolitikájáról kezdődött tudományos konferencia Marosvásárhelyen

Románia 1945 utáni kisebbségpolitikájáról kezdődött tudományos konferencia Marosvásárhelyen annak az Ezer év Erdélyben, száz év Romániában című programsorozatnak a keretében, amelyet a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) a román centenáriumra szervezett.

A konferencia keretében a kommunista román államnak a magyar, szerb, német, görög, török, zsidó és cigány kisebbségekkel szembeni politikájáról hangzanak el előadások.

A rendezvény megnyitóján Kelemen Hunor RMDSZ-elnök kijelentette: nem azért szervezték az RMDSZ centenáriumi rendezvénysorozatát, hogy másokat bosszantsanak, és minduntalan a román többség „orra alá dörgöljék” azokat az ígéreteket, amelyeket a száz évvel ezelőtti gyulafehérvári nagygyűlésen az erdélyi románok a kisebbségeknek tettek, hanem azért, hogy előremutató párbeszédet kezdeményezzenek a román társadalommal.

„A múltat nem tudjuk kiporciózni és elosztani testvériesen, de talán ha a múltról őszintén beszélünk, lehetőségünk lesz a jövőt közösen tervezni. Beszéljünk arról, hogy mi történt száz év alatt a nemzeti kisebbségekkel, milyen helyzetbe kerültünk 2018-ban, kik vagyunk, hová tartunk, mit szeretnénk, mit várunk el a többségtől” – fogalmazott az elnök.

Kelemen Hunor szerint beszélni kell az előítéletekről, arról, hogy miként akarta a román hatalom az elmúlt száz évben többször, több eszközt is használva asszimilálni a kisebbségeket. Úgy vélte, arra is lehetőséget kell teremteni, hogy a román többség elmondja: miért tekinti még 2018-ban is nemzetbiztonsági kockázatnak az erdélyi magyarokat. Az RMDSZ elnöke kijelentette: a többség és kisebbség viszonyáért mindig a többség felelős, a jövő projektjét azonban a többségnek és kisebbségnek közösen kell megfogalmazni.

A társszervező kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet igazgatója, Horváth István szociológus úgy vélte: a kommunista Románia kisebbségpolitikája kezdetben differenciált volt. A nemzetközi viszonyok és az anyaország ereje, baráti vagy ellenséges megítélése is hozzájárult ahhoz, hogy a román állam miként viszonyult a magyarokhoz, szerbekhez, németekhez, zsidókhoz.
A kutató megállapította azonban, hogy a különbözőségek ellenére voltak olyan fordulópontok, amelyeket valamennyi kisebbség megérzett, és ezek a kommunista tábor más országaiban is nagyjából ugyanakkor következtek be. Horváth István úgy vélte: ideje összerakni az egyes kisebbségek történeteit, és kirajzolni belőlük az ország kisebbségpolitikáját.

A kisebbségkutató intézet igazgatója arra is kitért, hogy – meglátása szerint – a román kommunista rezsim nem asszimilálni, hanem inkább kitaszítani, elüldözni akarta a kisebbségeket. Mint mondta, Romániában – a jugoszláviai homogenizáló folyamatokkal ellentétben – a románság etnicizálásának a folyamata volt a meghatározó.