A fűszerpaprika szedése és feldolgozása
Az idejében kiültetett fűszerpaprika – Nagydobrony pirosaranya – augusztus végén–szeptember elején kezd érni. Ebben a szakaszban alakulnak ki a fűszerpaprika minőségét meghatározó vegyületek, festékanyagok, illóolajok, cukrok, vitaminok, ásványi anyagok.
A termesztés során törekedjünk arra, hogy a termésérés mielőbb megkezdődjék, s ezáltal a fűszerező hatás szempontjából lényeges vegyületek minél nagyobb mennyiségben halmozódjanak fel a termésben.
A minőségi értékek magas szintű kialakulása két fázisban történik:
1. a kertben (szántóföldön) érő növényen szedésig;
2. szedés után, a termés utóérlelésének időszakában.
Az érés látható jele a termés piros színeződése. Az érés kezdetén a sárga festék aránya magasabb, az érés előrehaladtával, a teljesen bepirosodó termésben a vörös festékkomponensek aránya nő, utóérés során éri el a legmagasabb értéket.
A termésérést a termesztés során előnyösen befolyásoló tényezők a következők:
– nagy biológiai értékű vetőmag használata, miáltal erőteljesebb a kelés, a növényfejlődés zavartalan;
– fejlett (6-8 lombleveles) palánta optimális időben (május 15–25.) történő kiültetése;
– a megfelelő növénysűrűség kialakítása;
– optimális tápanyagszint és vízellátás;
– megelőző növényvédelem.
A kézi szedés a fűszerpaprika-termesztés legmunkaigényesebb fázisa. Az érett termés mennyiségétől függően a fűszerpaprikát 3-4-szer lehet (kell) megszedni. Az első szedésre átlagos évjárat esetén szeptember elején kerülhet sor. Szedéskor a teljesen bepirosodott, ép, egészséges terméseket szedjük le.
A félérett, kormos, napégette és beteg termések szedésétől tartózkodjunk. A szedést és a szállítást úgy tervezzük, hogy a termés ne sérüljön, mert a sérült termés penészedik, „szotyósodik”. A pirosra érett termésnek utóérlelésre van szüksége. Erre különböző módszerek terjedtek el a gyakorlatban.
Háztájiban, kisüzemben alkalmazható hagyományos utóérlelési módszer a fűzéses tárolás, amelynek során a legkisebb romlási veszteség és a legjobb minőség érhető el. Szedés után a termést 2-3 napig szilárd padozaton 25-30 cm vastag rétegben elterítve szikkasztják, majd zsinórra fűzik. A füzérek hossza 2-2,5 m, ezek végét összekötik, felakasztják. Egy füzér tömege 6–8 kg. A füzéreket ágasokon, pajtákban, házereszek alatt 5-6 hétig utóérlelik. Ennek a módszernek nagy a munkaerőigénye.
A füzéres tároláshoz viszonyítva kevesebb munkaerőt igénylő, hatékonyabb módszer a zsákhálós tárolás. A válogatott nyers fűszerpaprikát ritka szövésű, 18–20 cm átmérőjű műanyaghálóba töltjük az erre a célra kialakított adagoló tölcsérrel. Ez a módszer a fűzéses tároláshoz hasonló minőséget eredményez. A zsákhálók hossza 120–150 cm, tömege – 6–10 kg.
Szedés után a nyers termést ritka lécezésű „almás” ládában is tárolhatjuk. E tárolási mód előnye, hogy szedés után megoldja a termés elhelyezését 2-3 hétre, viszont hosszú ideig (8-10) hét tárolás esetén a termés romlásnak indul. Ilyen körülmények között a kívánt utóérlelési folyamat csupán részbeni. A ládákat lehetőleg fedett, szellős helyen, egymáshoz lazán illesztve kell elhelyezni.
Rövid idejű (legfeljebb 1 hét) tároláshoz Raschel-zsákokba is tölthetjük a paprikát. A zsákot nem szabad talajra, fűre rakni, mert jelentősen károsodhatnak a bogyók. Ezt a módszert átmeneti tárolásnak kell tekinteni.
Folyamatos feldolgozás esetén a nyers fűszerpaprika – ömlesztve, lehetőleg szilárd padozaton, 80–100 cm magas prizmában – 4-5 napig tárolható nagyobb károsodás nélkül.
A fűszerpaprikát a tárolás és utóérlelés ideje alatt különböző penészek és baktériumok károsíthatják. Az egészséges, ép termésekbe kevésbé tudnak behatolni, de sérült, repedt termésfal esetén nagy kárt okozhatnak. Ezért tárolni és utóérlelni csak gondosan szedett, egészséges termést szabad.
Őrhidi László,
a „Pro agricultura Carpathica”
Kárpátaljai Megyei Jótékonysági
Alapítvány szaktanácsadója