„Elmegy a kútágas, marad csak a kútja…” – Távoznak a fiatal tanárok

A kárpátaljai magyarság fennmaradása szempontjából égetően fontos lenne értelmiségünk helyben maradása, hisz’ egy tanárok, orvosok, ügyvédek nélküli nemzeti kisebbség sokkal hamarabb és könnyebben beolvad, mint egy közösséget összefogó, érte kiálló, érdekeit szolgáló értelmiséggel megerősített nemzetiség. Ám nemhiába idéztem cikkem címében a századforduló kivándorlási hullámáról keserű iróniával író Ady-vers – Ülj törvényt, Werbőczy! – fenti sorát. Ugyanis nem kevés értelmiségink települt már át eddig is Magyarországra, s egy iskola példáján láthatjuk, kik és miért is intenek fájó szívvel búcsút szülőföldjüknek.

– Korábban nem volt jellemző, hogy tanáraink közül valaki is áttelepült volna az anyaországba, sőt túljelentkezés volt, annyian jöttek volna hozzánk dolgozni, hogy nem is tudtuk mindegyiküket felvenni. Az elmúlt tanévben azonban a 27 fős tanári kar (melyből öten jelenleg GYES-en vannak) hat tagja is felmondott, ötük ma már Magyarországon él, s közülük négyen a szakmájukban helyezkedtek el. És mindannyian fiatal pedagógusok. Akik maradtak, azok negyven év fölöttiek… – tájékoztat Sőtér Géza, a Nagypaládi Móricz Zsigmond Középiskola igazgatója. – Elment az informatika-, a fizika-, a szervező tanárunk, a testnevelő, illetve a földrajz, valamint a kémia szakos tanárunk.

– Vegyük sorban őket: itthon mennyit kerestek, és ott mennyit keresnek? Magukkal vitték a családjukat is?

– A testnevelő tanárunk itthon 2700 hrivnyát keresett, ott tisztán kézhez kap havi 210 ezer forintot, ami nagyjából 17-18 ezer hrivnyának felel meg, valamint szolgálati lakást. A családját azonban nem vitte ki, a felesége az idős édesanyjával maradt. A fizikatanár viszont feleségestül kitelepült, a hitvese is tanárnő, matematikus, most együtt dolgoznak egy iskolában, havonta százezer forintot tudnak megtakarítani, és úgy gondolják, hogy ha ledolgoznak négy-öt évet, már saját lakást is tudnak venni, s oda költöznek át a mostani szolgálati lakásukból. A fizikatanár esetében külön sajnálom, hogy elment – csak egy évet dolgozott nálunk –, mert nagyon jó szakember, ráadásul helyi születésű, a mi nevelésünk, itt járta ki az általános iskolát, aztán a Técsői Magyar Tannyelvű Református Líceumban a középiskolai osztályokat, majd az ungvári egyetemen diplomázott le, és hazajött dolgozni. De csak egy évig volt nálunk…
A szervező tanár ugyancsak áttelepült, azonban nem a szakmájában helyezkedett el, hanem egy budapesti építkezésen dolgozik, és munkásszállóban lakik, de kétkezi munkásként is megkeres 200 ezer forintot havonta, míg itthon 2500-2700 hrivnyát tehetett zsebre. A GYES-en lévő felesége és a két gyermekük itthon maradt, a férj pedig öthetente hazajár. Azért öthetente, hogy tisztán oda tudjon adni a családjának 200 ezer forintot, míg egyheti munkabéréből ki tudja fizetni a rezsiköltségeket, biztosítani tudja az étkezését, és megoldja az utazását.
A kémiatanárunk nagyon jó állást kapott egy szolnoki általános iskolában, s míg idehaza havi 2000-2200 hrivnyát keresett, addig ott tételekkel nagyobb fizetést kap, plusz – természetesen – szolgálati lakást is kapott. A földrajz szakos tanárnő a GYES-en lévő helyettesemet helyettesítette, és gépkocsival járt be Tiszapéterfalváról, de az útviszonyok miatt ráment a fizetése az autójavítások elvégeztetésére, így felmondott, és most otthon van a családjával.
A két utóbbi pedagógus pótlására már felvettem egy tanárházaspárt, akik szeptembertől a szomszédos Fertősalmásról fognak bejárni. Ami pedig az informatikatanárunkat illeti… Ő helyettesítette a két, GYES-en lévő informatikatanárunkat. A fertősalmási iskolában volt főállásban, nálunk mint óraadó tanár dolgozott, de két fizetésből sem tudott jól megélni. Most Fehérgyarmaton oktatja az informatikát, míg a matematika szakos felesége a Fertősalmási Általános Iskolában tanít.

– Hogy látja, mennyire elterjedt jelenség a tanárok elvándorlása?

– Sok iskolaigazgatóval elbeszélgetve, sajnos, azt mondhatom, hogy más iskolákban is hasonló a helyzet.

Vajon várható-e változás, s ha igen, mikor? Megérti-e társadalmunk, hogy a jó pedagógusok, szakemberek elvesztése többe kerülhet nekünk, mint a méltányos megfizetésük.

Újfalussy Géza

Kárpátalja.ma