Nő az idegen nyelvekre fordítandó óraszám, növekedhet a kisebbségiek hátrányos megkülönböztetése?

Arszenyij Jacenyuk miniszterelnök július végén bejelentette: utasítást adott az idegen nyelv oktatására fordított óraszámok növelésére a közoktatásban (http://korrespondent.net/ukraine/3543946-shkolnykam-uvelychat-kolychestvo-chasov-na-ynostrannye-yazyky-yatsenuik). A kormányfő részletekbe nem bocsátkozott, így azt sem tudhatjuk, hány órával nő az idegen nyelvekre fordítandó órák száma, hányadik osztálytól emelkedik majd az óraszám, vagy hogy növekednek-e a nyelvtudásszintre vonatkozó követelmények. Ezt a bejelentést nem sokkal előzte meg az Ukrán Oktatási és Tudományos Minisztérium Kollégiumának az a rendelete, amely – az ukrán nyelv és irodalom, valamint a matematika vagy Ukrajna története mellett – kötelezővé teszi az idegen nyelvből történő külső független tesztelést minden érettségiző számára 2016-ban (http://osvita.ua/legislation/Ser_osv/47375/).
A két politikai döntés alapján úgy tűnik, az ukrán kormány váratlanul úgy határozott, elkötelezi magát az idegen nyelvek oktatásának javítása mellett. Ám ez a két döntés egyáltalán nem hirtelen döntés következménye. Az idegen nyelvi oktatás erőteljesebb támogatásának igénye ugyanis már a tavalyi parlamenti választásokat követően született új parlamenti többség 2014. november 27-én aláírt koalíciós egyezményében is szerepel. A koalíciós egyezmény (http://zakon4.rada.gov.ua/laws/show/n0001001-15) oktatásról szóló részének 2.1.4. pontjában (63. o.) ez a célkitűzés áll:
„Az oktatás átorientálása az élethez szükséges kulcskompetenciák fejlesztésére, ehhez – az oktatás standardjainak megújítása, fokozatos áttérés a 12 évfolyamos középiskolai képzésre a profilorientált oktatás megvalósításával. Az angolnyelv-oktatás színvonalának emelése az oktatás minden szintjén. Részvétel az oktatás színvonalára vonatkozó nemzetközi összehasonlító kutatásokban.”
A 66. oldalon a 3.11. pontban pedig ezt találjuk:
„Az állam garantálja bármely nyelv magánéleti és az interperszonális kapcsolatokban történő szabad használatát, és egyúttal biztosítja az ukrán mint egyetlen államnyelv szigorú használatát a társadalmi élet minden területén egész Ukrajnában. Az ukránok oktatáshoz, kultúrához, szolgáltatásokhoz ukrán nyelven történő hozzáférésének joga megvédésre kerül. Fokozottan ösztönzi és ellenőrzi az idegen nyelvek tanulását, különösen az EU-tagállamokéit.”
A dokumentumban a megvalósításra vonatkozó határidő: „a 2015-ös év folyamán”.
A kormányt tehát köti a parlamenti többséget alkotó koalíció megállapodása, kénytelen meghozni az idegen nyelvek oktatására vonatkozó döntéseket. Az a kérdés azonban továbbra is nyitott, hány órával növekszik az idegen nyelvek oktatására fordított óraszám, és az sem mindegy, milyen órák rovására történik mindez. Különösen érzékenyen érintheti a nyelvi-irodalmi blokk óraszámainak módosítása a nemzeti kisebbségek nyelvén (így például magyarul) oktató iskolákat és tanulóikat. Az 1. táblázatban a nyelvi-irodalmi blokk 2014/2015. tanévre vonatkozó óraszámait foglaltuk össze az ukrán, illetve a nem ukrán tannyelvű iskolákban. A 2. táblázat azoknak az iskoláknak az órakeretét tartalmazza, amelyekben elmélyült idegennyelv-oktatás folyik. Az óraszámokat az 1–4. osztály számára az oktatási miniszter 2011. július 10-én kiadott 572. számú rendelete határozta meg. Az 5–9. osztályok óraszámait a miniszter 2014. május 29-i 664. számú rendelete írta elő. A 10–11. osztályos óraszámokat a 2010. augusztus 27-én kiadott 834. számú miniszteri rendelet alapján tüntettük fel.

1. táblázat. A nyelvi-irodalmi blokk óraszámai az ukrán és a nemzeti kisebbségek nyelvén oktató iskolákban a 2014/2015-ös tanévben

2. táblázat. A nyelvi-irodalmi blokk óraszámai az ukrán és a nemzeti kisebbségek nyelvén oktató iskolákban a 2014/2015-ös tanévben

(az idegen nyelveket elmélyülten oktató intézmények)

Ha megvizsgáljuk az 1. és a 2. táblázat adatait, láthatjuk, hogy a 2014/2015-ös tanévben jelentős különbség volt a nyelvi-irodalmi blokk tantárgyainak oktatására szánt óraszámok tekintetében az ukrán és a magyar tannyelvű iskolákban. A nem ukrán tannyelvű iskolákban tanuló gyermekek megterhelése sokkal nagyobb, mint azoké, akik ukrán tannyelvű intézménybe járnak. Az ukrán tannyelvű iskolákban 1–11. osztályig összesen 97,5 (az idegen nyelvet elmélyülten oktató intézményekben 129,5) órát kell a nyelvi-irodalmi blokk tantárgyainak tanulására szánni. A magyar tannyelvű iskolákban ezzel szemben ugyanerre 120,5 (az idegen nyelvet elmélyülten oktató intézményekben 153,5) órát fordítanak a gyerekek. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy amíg az ukrán tannyelvű iskolába járó gyerek pihen, játszik, sportol, vagy éppen különórán mélyíti el ismereteit, a magyar tannyelvű iskolákba járó gyerekek továbbra is az iskolában ülnek, és a tananyaggal küzdenek. Felületesen nézve a számokat ezt akár előnynek is tekinthetnénk. Valójában azonban ez inkább hátrány. Ennek illusztrálására a 3. táblázatban összefoglaltuk az 1. és a 2. táblázat nyelvekre fordított óraszámai közötti eltéréseket.

3. táblázat. Az ukrán és magyar tannyelvű iskolák óraszámai közötti különbség a 2014/2015-ös tanévben (nyelvi tantárgyak)

Az ukrán tannyelvű iskolák tanulói számára az államnyelv (ukrán) és az anyanyelv egybeesik. Ezért a 3. táblázatban ez a két sor azonos óraszámot tartalmaz. A nem ukrán tannyelvű iskolákban tanulók számára az ukrán nyelv az államnyelv, és külön tantárgy az anyanyelv (esetünkben a magyar). Látható, hogy az ukrán gyerek összesen 8,5 (az idegen nyelveket elmélyülten oktató iskolákban 12) órával többet fordíthat anyanyelve tanulására, mint a magyar gyerek. Az ukrán tannyelvű iskolák tanulói 14 (az idegen nyelveket elmélyülten oktató iskolákban 9,5) órával többet tanulhatják az államnyelvet is, mint a magyar iskolába járók. Az idegen nyelvek tanulására fordított normatív óraszám tekintetében nincs eltérés az ukrán és magyar tannyelvű iskolák között.
Az óraszámok jelentős eltérése ellenére nincs különbség anyanyelvből és államnyelvből az ukrán, illetve magyar tannyelvű iskolák tanulóival szemben támasztott kimeneti követelményekben. Ez azt jelenti tehát, hogy miközben a magyar iskolába járó gyerek sokkal többet ül az iskolapadban, mint ukrán tannyelvű intézménybe járó kortársai, kevesebb órában oktatják számára az anyanyelvet és az államnyelvet, ám ugyanazt a tudásszintet várják el tőle is, mint másoktól.
Ha a kormány határozata alapján az oktatási minisztérium a nyelvi-irodalmi blokk óraszámainak terhére emeli az idegen nyelvek oktatására fordítandó órák számát, akkor könnyen előfordulhat, hogy:
a) tovább növekszik az ukrán és magyar tannyelvű iskolában tanuló gyerekek megterhelése közötti különbség;
b) az idegen nyelvi többletórákat az anyanyelv (vagy az államnyelv) oktatására fordított órák rovására vezetik be.
Miközben egyértelműen pozitív, hogy az ukrán kormányzat növelni szeretné az idegen nyelvek oktatásának hatékonyságát az országban, ezt úgy kellene megoldania, hogy ez a lépés ne vezessen a nem ukrán tannyelvű iskolák tanulói hátrányos megkülönböztetésének további növeléséhez. A fentiekben láthattuk, hogy nem hirtelen elhatározás volt ez a módosítás, vagyis volt ideje a kormányzatnak a döntés megfelelő szakmai előkészítésére. Kíváncsian várjuk, hogyan valósul meg mindez a gyakorlatban.

Hodinka Antal Nyelvészeti Kutatóközpont