Magyar feltalálók: Zipernowszky Károly és a transzformátor

Nem kell sokat visszamennem az időben, és máris felidéződnek bennem gyermekkoromból a gyertyával és petróleumlámpával világított esték.

A tudós feltaláló, a magyar elektrotechnikai ipar megalapozója, a transzformátor egyik megalkotója 160 éve, 1853. április 4-én született Bécsben – írja Köteles Viktória 88 magyar találmány című könyvében. A család Magyarországra települése után középiskolai tanulmányait már a pesti kegyesrendi gimnáziumban végezte. Eleinte gyógyszerésznek készült, s három éven át dolgozott is egy kecskeméti gyógyszertárban. Figyelme azonban hamarosan egészen más irányba fordult. Az elektrotechnika iránt kezdett érdeklődni, ami aztán meghatározta egész életét. A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet gyűlésein tartott előadásokat e témakörben, ahol felfigyelt rá Mechwart András, a Ganz és Társa Vasöntő és Gépgyár Rt. vezérigazgatója.

Mechwart, akit a XIX. század egyik legnagyobb szaktekintélyének tartottak, felismerte a fiatal mérnök tehetségét, és az akkor 25 éves mérnökre bízta a villamos osztály vezetését. Zipernowsky kezdetben az egyenáramú gépek és az elektromos világítás tökéletesítésével foglalkozott, 1878-ban készítette el első, 56 voltos, 12 amperes dinamóját, amely a Ganz utcai műhely világítását szolgálta, majd az Egyesült Budapesti Fővárosi Takarékpénztár Kálvin téri palotáját világította be. Ez a berendezése az 1879-es szegedi árvíz idején helyszíni áramfejlesztő készülékével lehetővé tette az éjszakai védelmi munkákat.

1881-ben fejlesztette ki javított ívlámpáját. 1882-ben az ő tervei szerint készült el a Nemzeti Színház villanyvilágítása ezer darab, 20 gyertya fényességű lámpával, melyben az áramfejlesztőket gőzgépek hajtották. Ez volt a világon a harmadik elektromosan világított színház. Zipernowsky Károly váltakozó áramú generátorainak köszönhető az az „óriási gőzvilágítógép” is, amely harminc éven keresztül biztosította a Keleti pályaudvar világítását.

Az izzólámpa feltalálása után kezdett el foglalkozni a villamos energia nagyobb távolságra történő szállításával. A megoldás egyre sürgetőbbé vált, hiszen a vékony vezetékeken az energia nagy része hővé alakult, a drót keresztmetszetét viszont nem lehetett növelni annak súlya miatt. Bláthy Ottó Titusszal és Déri Miksával közösen kidolgozta a transzformátort, amely magas feszültségűvé alakította az áramot, így a veszteség jóval kisebb lett. Első szabadalmukat 1885. január 2-án jelentették be. Ezt néhány hónap múlva követte a zárt vasmagos transzformátor szabadalmi bejelentése, amelyben Bláthy Ottó Titusz is közreműködött. A transzformátort 1885. május 1-jén mutatták be a Magyar Országos Általános Kiállításon. Az egész világ felfigyelt rá, mivel megoldotta az energiaátvitel régen kutatott kérdését, s utat nyitott az elektrotechnika további fejlődésének.

Találmányával lehetővé vált a városok energiaellátására alkalmas erőművek építése. Szakmai tekintélye igen magasra emelkedett. 1893-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja lett. Zipernowsky figyelme széles körre terjedt. Figyelt a lámpák szerkezetére, a háztartási berendezésekre, a gépházi üzemek tartozékaira vagy éppen a vasúti szerelvényekre. Foglalkoztatta pl. az egyforgórészes áramátalakító, a Ganz-féle bajonettzáras izzólámpa-foglalat, illetve az egyvágányú villamos vasút terve.

1893-ban kilépett a Ganz-gyárból és a Műegyetem újonnan alapított erősáramú elektrotechnikai tanszékének vezetője lett. Itt rövid idő alatt sikerült elérnie, hogy az elektrotechnikát felvegyék a gépészmérnöki kar vizsgaszigorlatának tantárgyai közé. Diákjai szerint Zipernowsky nem volt éppen a legkiválóbb előadó, ám szaktekintélyét senki sem vitatta. Mintegy három évtizedes oktatói pályája alatt kiváló mérnökgenerációkat nevelt ki.

Újabb történelmi jelentőségű találmány, újabb szakember, aki nagyszerű dolgokat adott a világnak…