Kovács Vilmos: Kora tavasz

Odahaza a falunkban
zöldell a Nagydomb, az Égres,
tavasz ébred minden zugban,
s a szél földillattól édes.

Odahaza ilyenkor már
én is a mezőket jártam,
s lopakodott a tavasz, nyár
meztelen lábam nyomában.

Odahaza… s itt a város,
úgy érzem, tán szendereg még,
de tavasz-szag száll a sáros
utcákról, mint ott, falun rég.

A járdákra eső pereg,
valahol cinke hangicsál,
elém szalad egy kisgyerek,
s hóvirágot — tavaszt kínál.

Forrás: Ha rám szakad a Végtelen Idő