Kosztolányi Dezső: Napraforgó
A napraforgó, mint az őrült röpül a pusztán egymaga,a tébolyító napsugárbankibomlik csenevész haja.Bolond lotyó – fejére kapjaa sárga szoknyáját s szalad,szerelmese volt már a kóró,a pipacs és az iszalag,elhagyta mind, most sír magában,rí, és a szörnyű napra néz,a napra, úri kedvesére,ki részeg s izzik, mint a réz. Aztán eszelősen, butánrohan a gyorsvonat után.