Koronavárosok újra együtt

A Viski Zöld Falusi Turizmus Szövetség nyolcadik alkalommal szervezte meg a Máramarosi Koronavárosok Találkozóját közösen Visk Nagyközség Önkormányzatával. A rendezvény kezdetben bejárta az egykori ko­ro­na­városokat, majd a szer­vezők közös megállapodása alapján állandó helyszínéül Visket nevezték meg.

Amikor 1329-ben Károly Róbert magyar király koronavárosi rangot adományozott öt máramarosi városnak: Husztnak, Técsőnek, Visknek, Hosszúmezőnek és Máramarosszigetnek, az ott lakók nem sejthették, hogy hatszáz év múlva egyszer határ fogja őket elszakítani egymástól. Bár területileg elválasztották az egykori Máramaros megye településeit, a találkozó bizonyságtétel affelől, hogy lélekben elválaszthatatlanok. Erről az összetartó erőről tanúskodott a június 25–26-án megrendezett összejövetel.

A rendezvény elején Ha­jo­vics Jaroszlav, Visk polgármestere és Ötvös Ida, a Viski Zöld Falusi Tu­riz­mus Szövetség elnöke, a ta­lál­kozó házigazdái köszöntötték a megjelent vendégeket.

Hennagyij Moszkal, Kárpátalja kormányzója örömét fejezte ki, hogy évről évre megrendezésre kerül a koronavárosok találkozója. Biztatta a jelenlévőket, hogy a jövőben is igyekezzenek megrendezni az ünnepet.

Grezsa István, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye és Kárpátalja fejlesztési feladatainak kormányzati koordinációért felelős kormánybiztos, a rendezvény fővédnöke köszöntőjében elmondta: Má­ramarosban minden a sóról szól, amelynek az ára a középkorban az arany árával vetekedett. „Az, hogy az egykori magyar király 5 városnak koronavárosi címet adott, nyugodtan mondhatjuk, hogy bölcs döntéshozatal volt, ami példát állít a mindenkori politikusoknak: bölcs döntéseket kell hozni, hogy hosszútávú hatásai legyenek” – fogalmazott a kormánybiztos.

Brenzovics László, a KMKSZ elnöke, parlamenti képviselő beszédében a találkozó kulturális programját méltatva kiemelte: „Ez a grandiózus program arra irányul, hogy erősítse a kapcsolatokat a koronavárosok között, amelyek több száz évig éltek együtt, és csak 100 éve szakadtak el egymástól.”

Az ünnepélyes megnyitón Veszprém megye képviselete és Hen­nagyij Moszkal kormányzó együtt­működési szándéknyilatkozatot írt alá. Pol­gár­di Imre, a Veszprém megyei közgyűlés elnöke elmondta, hogy már ezelőtt is jó volt a kapcsolat a két megye között, s a szándéknyilatkozattal céljuk a köztük lévő jó kapcsolatok által segíteni Kárpátalját.

A köszöntéseket követően az egykori dicső múlttal rendelkező máramarosi koronavárosoké volt a főszerep, amelyek bemutatták kulturális értékeiket. Elsőként a Hosszúmezőről érkezett Búzavirág Népdalkör lépett színpadra, majd a técsői néptáncegyüttes folytatta a műsort, őket követte Huszt városának előadása, majd a viski Tisza Táncegyüttes. A Fegyvernekről érkezett vendégsereg is bemutatta színes műsorát.

A találkozó több szempontból is különleges volt, hiszen nemcsak az egykori koronavárosok lakói találkoztak, de az egy hete zajló népzenei és néptánctábor zárónapját is tudatosan erre a napra tervezték, valamint a Pro Cultura Sub­car­pathica civil szervezet és a Hagyományok Háza által elindított harmadik népzenei és néptánc mesterképzés záró rendezvénye is szintén itt zajlott. A szervezők elmondása alapján azért hozták egybe a programokat, mert szerették volna bemutatni, hogy a népzene és néptánc különleges világát kicsinyek és nagyok hogyan művelik. A délutáni órákban a közönség a népzenei és néptánctábor műsorát tekinthette meg, majd a mesterképzésben részt vevők előadása következett. Míg a színpadon egymást váltották a fellépők a helyi városháza épületében „Múlt, jelen, jövő” – a máramarosi koronavárosok tükrében címmel konferencia zajlott, melynek moderátora Váradi Enikő, a Debreceni Egyetem Néprajz Doktori Iskolájának hallgatója volt. Czébely Lajos helytörténész az egykori dicső máramarosi múltról tartott előadást. Grezsa István kormánybiztos azokról a lehetőségekről beszélt, melyeket a magyar kormány dolgozott ki a Kárpátalján élő magyarság megmaradásának elősegítése érdekében. Ifj. Ötvös Sándor, a rendezvény főszervezője a máramarosi jelenről és a közeli jövőben esedékes lehetőségekről tartott előadást. A konferencia végén közös fórumbeszélgetésre került sor, melyen Szalipszki Endre beregszászi magyar főkonzul hangsúlyozta, hogy a magyar kormány legfőbb célja, hogy az Ukrajnában élő nemzetiségek egységét megtartsa és a békés együttélést szorgalmazza.

Az esti órákban ruszin adatközlők műsorát tekinthették meg, akiktől a Magyar Állami Népi Együttes munkatársai gyűjtöttek anyagokat. A színpadon többek között a Técsői banda és a szlatinai ruszin zenészek is bemutatkoztak. A nap megkoronázásaként a Magyar Állami Népi Együttes Megidézett Kárpátalja – Hágókon innen és túl című műsorát lehetett megtekinteni, mely hatalmas sikert aratott: a közel kétezer fős közönség hosszú perceken át vastapssal jutalmazta a grandiózus előadást.

A találkozón kézművesek, kereskedők, ci­vil ­szervezetek sátrainak hosszú sora várta az érdeklődőket. A Visk Jótékonysági Alapítvány sátrában is különböző kézműves-kiállításokat lehetett megtekinteni. Az alapítvány lovardájának köszönhetően lovagolhattak és hintózhattak a vendégek.

Takár Károly Katyó akna­sz­latinai ultrasportoló az ünnephez hozzájárulva, szimbolikusan összekötve az egykori koronavárosokat Máramarostól Viskig kerékpárral tette meg az utat kis csapatával. A rendezvényen jelen volt többek között Orosz Ildikó, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola rektora, megyei képviselő, Buhajla József, ungvári magyar főkonzul, Himinec László, a Kárpátaljai Magyar Vállalkozók Szövetségének alelnöke, valamint Mihajlo Rivisz, a Kárpátaljai Megyei Tanács elnöke és Pavlij Na­zarij, a Huszti Járási Állami Adminisztráció elnöke. A rendezvény másnapja istentisztelettel kezdődött a viski református templomban, majd ökumenikus emlékezéssel folytatódott a templom kertjében, ahol minden város egyházi képviselői elmondták gondolataikat, majd megkoszorúzták az emlékművet, mely alatt a viski református és katolikus vegyes kar énekelt.

A sokszínű és tartalmas programok arról a kárpátaljai egységről tanúskodtak, melyben megfér egy helyen, egy időben ukrán, magyar, ruszin, zsidó, román és cigány kultúra. Talán leírhatatlan szavakkal az a pillanat, mikor a színpad előtt a nemzetiségek szíve együtt dobban a fent látott előadással, mert amit kaptak, kaptunk aznap este, az mindannyiunké, és ez nem elválaszt, hanem összeköt.

Váradi Enikő