2016. augusztus 10., szerda
[vc_row][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”Defaults-heart” icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ icon_animation=”fadeIn” title=”Névnap” hover_effect=”style_3″]Lőrinc – latin eredetű; jelentése: Laurentum vidékéről származó férfi; babérkoszorúval díszített.[/bsf-info-box][/vc_column][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”Defaults-user” icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ title=”Idézet” hover_effect=”style_3″]„Egy nemzet akkor hal meg igazán, ha elfelejti múltját, ha két kézzel tépi ki önnön gyökereit!”
Fonyódi Tibor
[/bsf-info-box][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_tabs interval=”0″][vc_tab title=”A nap aktualitása” tab_id=”1401028353-1-93eacc-e01a”][vc_column_text]EZEN A NAPON EMLÉKSZÜNK RÁ:
Fábry Zoltán (Stósz, 1897. augusztus 10. – Stósz, 1970. május 31.) Csehszlovákiai magyar író, publicista, kritikus. Kritikusként és szerkesztőként figyelemmel kísérte a kárpátaljai irodalmi életet. Ő fedezte fel a beregszászi születésű Tamás Mihályt, nagyra értékelte a munkácsi Sáfáry László és a bátyúi Simon Menyhért költészetét, a nagyszőlősi Neufeld Béla írásait. Szoros baráti kapcsolatban állt a lapszerkesztő-pedagógus Czabán Samuval és vejével, Ilku Pállal, akinek Lendület című regényét a Korunkban (1937) ismertette. Többször járt Kárpátalján. 1927-31-ben „futárszolgálatot teljesített a Tisza és Prága között.”
1932-ben a Nemzetközi Munkássegély megbízásából Ludwig Rennel bejárta Kárpátalját, az éhező verhovinai falvakat. Útjáról riportkönyvben számolt be. „Az éhség legendája. Kárpátaljai riport” című kis riportkönyvét a kinyomtatás után, még a forgalomba kerülés előtt elkobozták.
Forrás: Keresztyén Balázs: Kárpátaljai Művelődéstörténeti Kislexikon (Hatodik Síp Alapítvány – Mandátum Kiadó, Budapest – Beregszász, 2001.)
MAGYARORSZÁG KULTÚRTÖRTÉNETÉBŐL:
Nagyajtay Teréz, jelmeztervező, (1897) Kossuth-díjas születése.
Forrás: Magyarország kultúrtörténete napról napra, Honfoglalás Egyesület 2000.[/vc_column_text][/vc_tab][vc_tab title=”A nap igéje” tab_id=”1401028353-2-7eacc-e01a”][vc_column_text]A LÁTOMÁS EREJE (2)
„Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet.” (Példabeszédek 3:6)
Ha Isten látást ad éledre, azzal négy dolgot kapsz: 1) Szenvedélyt. Ez ébreszt fel reggel, és kiugraszt az ágyból, mert vár rád valami, amit szeretsz csinálni; valami, amiben hiszel, és amiben jó vagy; valami, ami nagyobb nálad; aminek beteljesülését alig várod. 2) Motivációt. Richard B. Edler író mondta: „Az óvatos élet később általában bánkódáshoz vezet, Mindannyian kaptunk talentumokat és álmokat. Néha nem illik egymáshoz a kettő. De sokkal gyakoribb, hogy mindkettőről lemondunk, mielőtt kipróbálnánk. Később aztán vágyakozva nézünk vissza arra az időre, amikor arra kellett volna törekednünk, hogy megvalósítsuk álmainkat és kihasználjuk talentumaikat. Ne gondolkodj úgy álmaidról és talentumaidról, hogy azok nem elég óvatosak. Nem is kell, hogy azok legyenek… A céljuk az, hogy örömöt és beteljesedést hozzanak életedbe.” 3) Útmutatást. A látás leegyszerűsíti a döntéshozást. Minden, ami közelebb visz látásod megvalósulásához, zöld utat kap; minden egyebet kezelj óvatosan! A látás felszínre hozza, ami fontos, és kigyomlál mindent, ami utadban áll. Ha nincs Istentől kapott látásod, akkor a jó dolgok is akadályozhatnak abban, hogy nagyszerű dolgokat érj el. Azok az emberek, akiknek nincs világos látásuk, könnyen tévútra terelődnek. Hajlamosak céltalanul sodródni egyik dologtól a másikig. Nincs lelki, kapcsolati, pénzügyi és erkölcsi iránytűjük. Következésképpen olyan döntéseket hoznak, melyek megfosztják őket álmaiktól. 4) Célt. Ha van látásod, az olyan, mintha bepillantást nyernél a jövőbe. Azt mondja: „Ha nem leszel ott, valami fontos dolog nem fog megtörténni. Az életed számít. Nélküled nem valósul meg, ami megvalósulhatna.”
A fenti elmélkedés a Keresztyén Média UCB Hungary Alapítvány napi elmélkedése (honlap: maiige.hu), melynek írója Bob Gass. Magyar nyelven negyedévre szóló kiadvány formájában megrendelhető az említett honlapon, vagy a következő címen: Mai Ige, 6201 Kiskőrös, Pf. 33.[/vc_column_text][/vc_tab][vc_tab tab_id=”05a52131-18cb-2eacc-e01a” title=”A nap liturgiája”][vc_column_text]Szent Lőrinc diakónus, vértanú
Szent Lőrinc példája a szolgálat példája. Egészen Isten szolgálta a vértanúságig. Én is szeretném egészen Istennek adni magamat. Egészen Őt szolgálni szavaimmal, tetteimmel.
Valeriánus császár keresztényüldözése idején, II. Sixtus pápa tanítványa és kiváló tulajdonságai miatt, fiatal kora ellenére fődiakónus volt. Mint ilyen a pápa oldalán segédkezett a szent áldozat bemutatásánál, az egyházi javakat őrizte és a szegényeket gondozta.
Amikor Sixtus pápát elfogták, szomorúan kérdezte: „Atyám, hová mész fiad nélkül?” De a pápa megvigasztalta, hogy néhány nap múlva követni fogja, de addig szét kell osztania az Egyház javait a szegények között, hogy a pogányok kezére ne kerüljön. Feladatát elvégezte. Közben megtudták, hogy ő a vagyon őrzője és elfogták. Amikor az Egyház vagyonát követelték, elővezette a betegeket és a szegényeket. Kegyetlenül megkínozták. A fogságban vakokat gyógyított meg, a megtérteket megkeresztelte. Végül a prefektus parancsára tüzes rostélyra fektették, és elevenen elégették 258. augusztus 10-én. Sírja fölé Nagy Konstantin császár bazilikát emelt, mely egyike Róma hét főtemplomának.
bacskaplebania.hu[/vc_column_text][/vc_tab][/vc_tabs][/vc_column][/vc_row]