Feltérképezték a holdhal génállományát
Egy kutatócsoport először térképezte fel a világ legnagyobb csontos halának génállományát. A holdhal genomja számos módosult gént tárt fel, amely magyarázatot adhat gyors növekedésére, nagy testméretére, valamint szokatlan belső vázára is.
A Földközi-tengeri régióhoz és az Atlanti-óceánhoz hasonló trópusi, illetve mérsékelt övi zónákban fellelhető holdhal (Mola mola) testmérete elérheti a 2,7 métert, súlya a 2,3 tonnát.
Annak ellenére, hogy főként medúzából álló menüje tápanyagok tekintetében szegényes, szokatlan gyorsasággal, naponta majdnem egy kilogrammal gyarapodik, míg más halaknál ez az arány 0,02-0,5 kilogramm naponta.
A szélsőséges növekedési ütem mellett a nőstények egy alkalommal akár 300 millió ikrát is tudnak termelni. A holdhalnak nincsen farokúszója, ami kissé csonka megjelenést kölcsönöz neki.
Byrappa Venkatesh, a friss kutatás társszerzője kifejtette, 2002-ben szekvenálták a Takifugu rubripes gömbhalfaj genomját, akkor ez volt a második feltérképezett gerincesgenom. A gömbhal és a holdhal ugyanazon rend alá tartozik, de küllemét tekintve igencsak eltér egymástól.
A kutatók ezért szerették volna megvizsgálni a holdhal génállományát és összehasonlítani a gömbhaléval, ezáltal azonosítani azokat a genetikai változásokat, amelyek az előbbi fejlődési ágán végbementek.
Azt feltételezték, hogy a holdhal szokatlan megjelenése talán a HOX-gének elvesztéséhez kapcsolható. Ezek a gének szabályozzák egy élőlény testfelépítését a hosszanti tengely mentén (fej-farok), meghatározva az egyes végtagok pozícióját. Igencsak meglepődtek, amikor kiderült, hogy szó sincs erről, a holdhal a gömbhaléhoz hasonló HOX-géncsoportokkal rendelkezik.
A gyors növekedési ráta és a szokatlan testfelépítés genetikai hátterére fókuszálva felfedezték, hogy számos, a növekedési hormon jelzőrendszerében szerepet játszó gén nagyon gyorsan fejlődik a holdhalnál más csontos halakhoz mérten, ami magyarázatot adhat nagy testméretére és gyors gyarapodására.
Más csontos halakkal ellentétben a holdhal csontváza nagyrészt porcból áll. Annak felderítésére, mi állhat mindennek hátterében, a kutatók szemügyre vették a csontképzéshez kapcsolható ismert géneket.
Kuo-csie Csang, a vizsgálat másik szakembere kifejtette, módosulásokat találtak a porcképződést kódoló génekben, ami szerinte hozzájárulhat a hatalmas hal főképpen porcból álló csontvázának kifejlődéséhez.
A szerzők úgy vélik, hogy a holdhal szokatlan testformáját, méretét és csontvázát érintő genetikai változások azonosítása referenciaként szolgálhat többek között a más halaktól eltérő tulajdonságainak genetikai feltérképezéséhez.
A nemzetközi kutatócsapat eredményeit a GigaScience folyóiratban közölte.