Újabb aktivitást figyelt meg a Hubble a Jupiter holdján
Csillagászok hétfőn bejelentették, újabb bizonyítékokat gyűjtöttek be lehetséges gőzoszlopok jelenlétéről a Jupiter Európa holdján. Az eredmények megkönnyíthetik az élet utáni kutatást a hold jeges felszíne alatt rejlő meleg, sós óceánban.
A Hubble-űrteleszkóp először 2012 második felében kapott lencsevégre 200 kilométer magas vízgőzoszlopokat az Európa déli pólusánál. A hír izgalmas volt az asztrobiológusoknak, mivel azt sugallta, hogy egy robotszonda leszállás nélkül talán mintát vehet a hold globális óceánjából.
A 2012-es megfigyelést azonban sokáig nem sikerült megismételni. A hétfői bejelentés szerint viszont végre ismét lencsevégre kapták a jelenséget.
A William Sparks vezette kutatócsapat a baltimore-i Űrteleszkóp Tudományos Intézetben, bő 15 hónapos időtartományban tízszer vetette be a Hubble-t ilyen céllal. Háromszor sikerrel is jártak, méghozzá 2014 januárjában, márciusában és áprilisában szúrták ki a jelenséget.
Spark szerint az oszlopok valódinak tűnnek, mindennek ellenére az ismételt észlelést még nem nevezte egyértelmű megerősítésnek. Az újonnan bejelentett észlelésekre akkor került sor, amikor az Európa elhaladt a Jupiter előtt a Hubble perspektívájából, és a vízgőzoszlop anyaga mintha blokkolta volna az óriásbolygóból érkező ultraibolya fényt.
Sparks magyarázata szerint a megfigyelések az ikonikus teleszkóp képességeinek határán vannak, ezért óvatosan kell fogalmazni. A Hubble-adatok elemzése maga is komplex folyamat, ami megmagyarázza, hogy a kutatócsapat miért csak most, bő két évvel a megfigyelés után tette közzé az adatokat.
Az Európát a Naprendszer egyik legígéretesebb jelöltjének tartják az élet hordozására a Földön kívül. Globális óceánjában kétszer annyi víz lehet, mint az összes földiben. Az óceán viszont rendkívül hideg és kemény, ismeretlen vastagságú jégkéreg alatt rejtőzik. Míg a fúrás nem lenne éppen egyszerű, a vízgőzoszlopok mintavételezése már kivitelezhetőbb.
Sparks szerint, ha az oszlopok valóságosak, sokkal könnyebb hozzáférést engednek az alant nyugvó óceánhoz, anélkül, hogy át kellene fúrni a több kilométeres jeget. A megerősítés érkezhet majd a James Webb-űrteleszkóptól, amelynek infravörös szeme 2018 után rávetülhet az Európa lehetséges vízgőzoszlopaira.
Az Európa átmérője 3100 kilométer, némileg kisebb Holdunknál. Ha sikerül megerősíteni az eredményeket, a Naprendszer második holdja lesz, ahol vízgőzoszlopokat figyeltek meg. 2005-ben a NASA Cassini űrszondája hasonló jelenséget kapott lencsevégre a Szaturnusz Enkeladusz holdján.
A Földön az élet mindenhol megtalálható, ahol víz, energia és tápanyagok vannak, ezért a kutatókat különösen érdekli minden hasonló jellegzetességeket felvonultató hely a Naprendszerben. A tanulmányt a The Astrophysical Journal folyóirat fogadta el közlésre.
A kutatók 1979-ben a Voyager-ikrek megfigyelései révén jutottak először arra a következtetésre, hogy a jeges Európa felszín alatti óceánt rejteget. Később a jupiteri rendszert 1995 és 2003 között szemügyre vevő Galileo mágneses mezőt észlelt, amelyet valószínűleg a hold mélyén található sós, globális óceán gerjesztett.
Jelenleg két további Európa-missziót terveznek. A NASA űrszondája a 2020-as évek közepén indulna, több mint 40 közeli randevút céloz a holddal, és valószínűleg mintát is vesz, ha összetalálkozik a vízgőzoszlopokkal.
A Jupiternek 67 ismert, és sok, nevet még nem kapott apró holdja van.