Kárpátalja anno: Mécs László Csapon és Kárpátalján

Mécs László 1934. október 14-én Csapra látogatott, ahol szentbeszédet tartott a helyi felújított római katolikus templomban. Ez a régi esemény adta az apropóját annak, hogy a Kárpátalja anno sorozatban ezúttal a felvidéki származású költő, premontrei szerzetes Kárpátaljához való kötődésével foglalkozzunk. Életrajzában és a róla szóló írásokban számos utalás található Mécs László és térségünk kapcsolatára.

1920−1930 között Ung vármegyében, Nagykaposon látott el papi szolgálatot. Első verseskötetét, a Hajnali harangszót Ungváron nyomtatták ki 1923-ban Földesi Gyula nyomdájában. A könyv címlapját Fodor Béla ungvári grafikus, építészmérnök készítette el.

Mécs Lászlót 1930-ban Királyhelmecre helyezték, azonban rendszeresen visszajárt Kárpátaljára, ahol felolvasó- és szavalóesteket tartott.

1939 novemberében Ungváron újjáalakult az 1905-ben alapított Gyöngyösi Irodalmi Társaság, mely Mécs Lászlót is tagjává választotta. A költő 1941 szeptemberében Beregszászban járt, 1942 februárjában pedig a Gyermekvédelmi Liga felkérésére előadói estet tartott Munkácson. 1944. január 22-én az Iskolán Kívüli Népművelési Bizottság Ungváron tartott Mécs László-estet a költő személyes részvételével.

A II. világháború után a költő nemkívánatos személy lett Csehszlovákiában és Magyarországon is. Több évi bujkálás után Pannonhalmán talált menedékre. Noha visszavonult, 1953-ban koholt vádak alapján tízévnyi börtönbüntetésre ítélték. Az volt az egyetlen bűne, hogy felvidékiként ragaszkodott magyarságához és egyházához.

Hitvallását Civis Romanus sum című versében így fogalmazta meg:

„Én magyarságom, soha nem tagadtam,

de soha nem is kérkedtem vele,

nem pávatoll: egy mártír-pillanatban

csak a bőrömmel együtt jönne le.”

Marosi Anita

Kárpátalja.ma