Felbátorodik, aki sokat hazudik

Kis hazugságokkal trenírozva az agyunkat gyorsan elveszíthetjük a gátlásainkat, ami egyre nagyobb hazugságokhoz vezet.

Először igazolták tudományosan a hétköznapi megfigyelést, miszerint a hazudós emberek idővel egyre merészebb dolgokat állítanak, és végül már „úgy hazudnak, mint a vízfolyás”.
A University College London szakemberei nemcsak magára a jelenségre, hanem annak agyi hátterére is kíváncsiak voltak, ezért funkcionális MRI készülékkel vizsgálták önkénteseik agyát a kísérlet közben.
A kutatók olyan helyzetet teremtettek, ahol a résztvevők kis előnyhöz juthattak a hazugságaikkal.
Hamar felismerték, hogy az agy amigdala nevű területe lép akcióba a hazugságok alkalmával, ami egyébként az érzelmi reakciók feldolgozásában játszik fontos szerepet.
Az amigdala reakciója a kísérlet során folyamatosan csökkent, a hazugságok viszont egyre nagyobbak lettek.
„Amikor önös érdekből hazudunk, agyunk negatív érzéseket kelt, ami korlátozza magát a hazugságot” – magyarázta a mechanizmust Tali Sharot, a témában született publikáció egyik szerzője.
Ez a válasz azonban fokozatosan csökken, ezért egyre messzebbre mehetünk el – tette hozzá.
A vizsgálatban 80 ember vett részt, akiknek meg kellett becsülniük egy befőttes üvegbe szórt pénzérmék számát.
Ezt a becslést számítógépen keresztül egy nem látható másik embernek továbbították.
A kutatók többféle rendszert kidolgoztak. Az egyik forgatókönyv szerint a becslő és partnere is jutalmat kapott, ha a lehető legpontosabban becsültek.
A többi esetben az alá- vagy fölébecslést jutalmazták.
Volt, amikor magának, volt, amikor a társának szerezhetett előnyt az ember a hazugságával a másik kárára, de olyan is, amikor az egyik fél előnye a másiknak nem jelentett hátrányt.
Amikor a fölébecsléssel szerezhetett előnyt az önkéntes, a résztvevők elkezdtek enyhén túlozni, amit az amigdala erős reakciója kísért.
Ahogy telt az idő, egyre jobban túloztak, az amigdala aktivitása pedig visszaesett.
„Az agy tompább reakciója arra utal, hogy az ismételt hazugságok érzelmi gátlása csökken” – fogalmazott a Neil Garrett, a tanulmány vezető szerzője.
Ezért lehetséges, hogy akik sűrűn hazudnak, egyre mélyebbre jutnak, egyre kevésbé érzik a morális korlátokat – tette hozzá.
A kutatók feltételezése szerint a kockázatvállalással kapcsolatban is hasonló jelenségek játszódhatnak le az agyban.