„Van igény a nosztalgia dalokra” – Interjú a Noszti Fiúkkal

A Noszti Fiúk nevű zenekarral, azaz Dobos Tiborral és Varga Zoltánnal, évekkel ezelőtt ismerkedtem meg Balatonföldváron, a Kárpátaljai Szövetség éves találkozóján. Azóta sokszor léptünk fel együtt irodalmi esten, az Ünnepi Könyvhéten stb. Velük beszélgettem.

– Mióta is zenéltek együtt, hogyan ismerkedtetek meg?
Dobos Tibor: 41 évesen gondoltam egyet, és elmentem meghallgatásra az Magyar Állami Operaházba, ahol elkezdtem az énektanulást, hangképzést Tordai Éva művésznő szárnyai alatt. Ezt hét évig műveltem. Sajnos az akkori operaházi viszonyok nem adtak lehetőséget arra, hogy akár a kórusban megvalósíthassam önmagam.
Később beléptem egy gospel kórusba, ahol három évig volt szerencsém szerepelni. Itt ismerkedtem meg Zolival. Sajnos a körülmények úgy hozták, hogy kiléptünk a kórusból. Zoli akkor vetette fel, hogy mi lenne, ha megpróbálnánk valami olyan zenét nyomatni, ami lassan feledésbe merül. Így születtek meg a nosztalgia dalok.
Varga Zoltán: Igen, végül is nem volt rossz ötlet, láss csodát, még igény is van rá. Az már Tibi ötlete volt, hogy a múltszázad 30-as éveinek népszerű slágereivel foglalkozzunk.

– Kinek az ötlete volt a névválasztás?
Dobos Tibor: Ha jól emlékszem, akkor közösen variáltuk a nosztalgia szóból. Nosztalgia zene, Noszti fiú esete Tóth Marival filmcím, hirtelen kipattant az isteni szikra: akkor legyünk Noszti Fiúk Tóth Mari nélkül!
Varga Zoltán: Tibi viccelődött az ismert film címével, aztán jött a megvilágosodás. Én is beleegyeztem, azóta ezen a néven lépünk fel. Már, ha te nem keresztelsz át minket Vidám Fiúkká, mint néhány KIMAK-est (Kárpátaljai Írók Művészek Alkotó Közössége a szerk.) elkonferálásakor.

– Milyen típusú zenét játszotok? Hol szoktatok fellépni?
Varga Zoltán: Amolyan igazi békebeli slágerzenét játszunk, az 1930-as, ’40-es évek filmzenéiből, operettjeiből és sanzonjaiból szemezgetünk. Főként Eisemann Mihály, Horváth Jenő, Ábrahám Pál, Huszka Jenő és Fényes Szabolcs műveit adjuk elő a koncertjeinken, de megesett, hogy poénból Tibi Karády dalokat énekelt.
Főként irodalmi, zenés esteken, időseknek szóló műsorokban, fesztiválokon, falunapokon, egyéb kulturális rendezvényeken lépünk fel. Ilyen a Kárpátaljai Szövetség évente megrendezett balatonföldvári találkozója, vagy korábban az általad szervezett KIMAK-esteken a Polgárok Házában, de felléptünk Kovács Sándor könyvbemutatóján is, vagy éppen a te történelmi műsorodban. Egy ideje, Tibor egyéb elfoglaltságai miatt, kevesebbet koncertezünk, de remélem, hogy ez a közeljövőben változni fog.

– Ti hivatásos zenészek vagytok, úgy értem, a zenéből éltek?
Dobos Tibor: Természetesen, mindezt a polgári foglalkozásom mellett „űzöm”, mivel az biztosítja a létfenntartást.
Sajnos a mai világban, mint a zenében, mint a színjátszásban, de akár más művészeti tevékenységben is meg kell harcolni a létbiztonságért. Egyes neves művészeink méltatlanul el vannak hanyagolva. Néha erejük feletti vállalásokra kényszerülnek. Természetesen itt is, mint mindenütt, vannak „kiválasztottak”, de ebbe nem szeretnék belemenni, mert a mai politika jobban fertőz, mint bármely vírus.
Varga Zoltán: Igen, én hivatásos zenész vagyok, azaz ebből élek, ha nem is királyi módon. Több együttesben is játszom, ilyen például a Ketten Kedden, ahol Gaál Diána énekesnővel havonta adunk ízelítőt Karády Katalin dalaiból. Emellett tanítok is, no meg irodalmi estek zenei kísérője vagyok, többek között Orosz Antal színész barátom Villon estjét kísérem zongorán.

– Tibi, te az éneklés mellett színészkedsz is, már több színdarabban is játszottál…
– Ez egy érdekes történet. Teljesen véletlenül csöppentem bele ebbe a különösen érdekes, nehéz, de egyben rengeteg élményt adó világba. Már az 1975–78-as években kapcsolatba kerültem a színészek aurájával. Abban az időben jártam a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola esti tagozatára. Mint már szakképzett ötvös, aranyműves sok művészi hajlamú csoporttárssal ismerkedhettem meg, akik igencsak a bohém világot képviselték. Állandó vendégei voltunk az akkor felkapott táncházaknak. Egy ilyen alkalommal tévedtünk be Pesten a Rákóczi úti Bástya nevű szórakozóhelyre, amiről köztudott, hogy a színművészeti főiskolások törzshelye volt. Kisebb társasággal érkeztünk, és ahogy lenni szokott, egy-két korsó sör után dalra fakadtunk. Megismerkedtünk néhány színésztanonccal, akik között volt egyik rokonom, Dobos Katalin, aki akkor fejezte be a főiskolát. Innentől kezdve bekapcsolódhattam a leendő színészek hétköznapjaiba is.
2004-ben színházi kellékek és jelmezek készítésével foglalkoztam, ennek hangsúlyozására a jelenlegi pilisszántói kis parasztházunk falára kitettem egy cégért, mely egy pajzsból, szablyából és a még régebben a fiamnak készített láncos sisakból állt.
Egyszer becsengetett egy színész-rendező hozzánk, Csabai János, hogy Szántón rendez egy Wass Albert regényéből írt színházi darabot, és lenne-e kedvem készíteni ehhez kellékeket. Természetesen igent mondtam. 2004 augusztusában zajlott le az első nagyobb rendezvény az akkor kialakulóban lévő Pilisszántó Sziklaszínházban. A Kőműves Kelemen zenés bemutatója és a Honvéd Művész együttes fellépése.
Véletlenül az est rendezője mellett ültem, akinek beszélgetésünk során elmondtam, hogy én is szeretek énekelni. És jött a fordulat, akkor mit szólnék, ha most a Honvéd együttes után, a műsor végén énekelhetnék valamit? Ezek után felment a színpadra és záró műsorszámként bejelentette Dobos Tibort mint a falu énekesét. Kiálltam, és elénekeltem akapellában a Rózsalevél című nótát. Azt hiszem, hogy soha nem feledem azt a pár percet, amit akkor megéltem a taps viharában!
2005-ben ismét becsengetett a rendező, volna-e kedvem játszani az Elvásik a Verescsillag című színdarabban? Igaz, pármondatos szerep, de mivel látott és hallott az előbb említett esten, úgy gondolja, nem okoz majd nehézséget számomra. Igent mondtam. Eljött az első próbák ideje, az egyik színész nem tudta elvállalni a fellépést, lehetőséget kaptam, a pármondatos szerepemből kilépve egy komolyabb, a harmadik felvonást kitöltő alakítására, így lettem Tarpoján.
Ismét eltelt tíz év, és újra egy nagyszerű csapatnak lehetek a tagja, akár a Valahol Európában tanítójaként, akár A kölyök című zenés darab Dr. Tyukovszkija.

– Zoli, neked meg volt vagy van egy saját színházad, hogy is van ez?
– Igen, de sajnos most éppen tetszhalott állapotban van, mondhatni csak elméleti síkon létezik. De tervben van a fejlesztés és a folytatás.

– Hogyan kerültetek kapcsolatba a Kárpátaljai Szövetséggel?
Dobos Tibor: Megtisztelő volt számomra, hogy Wass Albert Elvásik a Verescsillag című darabjában együtt játszhattam neves színészeinkkel. Itt ismerhettem meg Schober Ottót. Többször játszhattam vele Az Ember az országút szélén című Wass Albert darabban is. Az ő ajánlásával kerültünk kapcsolatba a Kárpátalja Szövetséggel. Megtisztelő volt, hogy részt vehettünk ezeken a rendezvényeken.

– Korábban volt kapcsolatotok, ismertetek-e kárpátaljai magyarokat?
Varga Zoltán: Személyesen nem, Oti bácsi volt az első. Aztán Balatonföldváron persze sok kárpátaljaival megismerkedtünk, számos új barátot szereztünk, mint Szemere Judit, Füzesi Magda, Kovács Sanyi, Lőrincz P. Gabriella, Almási Zsuzsa, Gortvay Gábor, Kövér Kati és sokan mások. Jó kis társaság alakult ki. Szerettünk Balatonföldváron fellépni, kár, hogy egy ideje már nem hívnak.

– Nem csupán Balatonföldváron, számos KIMAK-esten is felléptetek már. Felvetődött-e, hogy egyszer Kárpátalján is koncerteztek? Jártatok-e már Kárpátalján?
Dobos Tibor: Sajnos még nem jártam Kárpátalján, de szívesen elmennék, megnézném a történelmi helyeket, szívesen énekelnék a régi szép magyar dalokból. Ha esetleg kapunk egy meghívást, örömmel mennék, mennénk.
Varga Zoltán: Ebben abszolúte én is benne vagyok. Szívesen ellátogatnék Kárpátaljára. Hát várjuk a meghívást!

– A szakmánál maradva, kit ismertek a kárpátaljai előadóművészek közül, műfajtól függetlenül?
Varga Zoltán: Elsősorban a Beregszász Dixieland Band tagjait, kiváló zenészek, de ott ismertük meg Pitkint, aki nemcsak énekelt, hanem humoros stand upot is előadott a hallgatóságnak. Szintén a találkozón hallottuk Benza Györgyi operaénekesnő több előadását is. Magam részéről még Serbán Attilát említeném meg, na és Fedák Sárit. Hiszen ő is ott született, konkrétan Beregszászban.

– Úgy tudom, eddig két lemezetek jelent meg, mikorra várható a következő?
Varga Zoltán: A közeljövőben biztosan nem, mivel, mint említettem, mindkettőnk roppantul elfoglalt.

– Zoli, pár éve felvetődött, hogy megzenésíted néhány kárpátaljai költő versét, most hogy áll az ügy?
– Igen-igen, gondoltam, hogy ezt fel fogod hozni. Maradjunk annyiban, hogy megvannak a kiszemelt versek, már csak az ihletet várom, ami ki tudja, mikor érkezik meg.

– Köszönöm a beszélgetést! További sok sikert kívánok!

Lengyel János

Kárpátalja.ma