2017. június 1., csütörtök

[vc_row][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”Defaults-heart” icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ icon_animation=”fadeIn” title=”Névnap” hover_effect=”style_3″]Tünde – Vörösmarty Mihály névalkotása a tündér szóból.[/bsf-info-box][/vc_column][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”Defaults-user” icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ title=”Idézet” hover_effect=”style_3″]„ Nem azok vagyunk, akiknek az emberek látni szeretnének. Azok vagyunk, akik lenni akarunk. Mindig könnyű másokat hibáztatni. Egész életedben hibáztathatod a világot, de a sikereid és a kudarcaid a te felelősséged.”

Paulo Coelho

[/bsf-info-box][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_tabs interval=”0″][vc_tab title=”A nap aktualitása” tab_id=”1401028353-1-93a58e-4ec7″][vc_column_text]EZEN A NAPON EMLÉKSZÜNK RÁ: 

Feszty Árpád (Ógyalla, 1856. december 24. – Lovrana, 1914. június 1.) Festő. 1892 nyarán  Mednyánszky László és más festők társaságában Munkácson dolgozott, hogy a helyszínen készítse el a Magyarok bejövetele című körképének vázlatait. A művészek heteken át dolgoztak a közeli hegyekben, esténként a Csillag Szállóba tértek haza, ahol műtermet rendeztek be maguknak. A körkép színvázlatain kívül számos, a Munkács környéki hegyeket megörökítő festmény is született, de a Latorca-völgy, a Várhegy, a Gális-hegy és a klastrom hegye megörökítésre került a Magyarok bejövetelén is.

Forrás: Keresztyén Balázs: Kárpátaljai Művelődéstörténeti Kislexikon (Hatodik Síp Alapítvány – Mandátum Kiadó, Budapest – Beregszász, 2001.)

 MAGYARORSZÁG KULTÚRTÖRTÉNETÉBŐL:

 –         A Petőfi kör történész vitát rendez az időszerű közéleti kérdésekről (1956).

–         Brunszvik Teréz grófnő megalakítja az első magyarországi kisdedóvó intézetet (1828).

Forrás: Magyarország kultúrtörténete napról napra, Honfoglalás Egyesület 2000.[/vc_column_text][/vc_tab][vc_tab title=”A nap igéje” tab_id=”1401028353-2-7a58e-4ec7″][vc_column_text]HOGYAN KAPHATSZ VÁLASZT IMÁIDRA? (2)

„… amikor leoldod a bűnösen fölrakott bilincseket, kibontod a járom köteleit, szabadon bocsátod az elnyomottakat… Ha segítségül hívod az Urat, ő válaszol…” (Ézsaiás 58:6,9)

2) Te magad szabotálod, hogy imáidra választ kapj? Isten azt mondta az izráelitáknak, hogy nem kapják meg, amiért imádkoznak, mert ujjal mutogatnak másokra és kritizálnak másokat (ld. Ézsaiás 58:9–10). Te is tettél már ilyet? Ugyanolyan fontos, hogy szavaid akkor is Istent dicsőítsék, amikor nem imádkozol, mint amikor igen. A Biblia azt mondja, hogy közvetlen összefüggés van a bántó, meggondolatlan beszéd és a meg nem hallgatott imádság között. Az, hogy hogyan bánunk másokkal, meghatározza, hogy Isten hogyan bánik velünk (ld. Efezus 6:7–8). Isten világosan tudtunkra adja: „Nekem az olyan böjt tetszik, amikor leoldod a bűnösen fölrakott bilincseket, kibontod a járom köteleit, szabadon bocsátod az elnyomottakat, és összetörsz minden jármot! Oszd meg kenyeredet az éhezővel, vidd be házadba a szegény bujdosókat, ha mezítelent látsz, ruházd fel, és ne zárkózz el testvéred elől! Akkor eljön világosságod, mint a hajnalhasadás, és hamar beheged a sebed. Igazságod jár előtted, és az Úr dicsősége lesz mögötted. Ha segítségül hívod az Urat, ő válaszol, ha kiáltasz, ezt mondja: Itt vagyok! Ha majd senkire sem raksz jármot, nem mutogatsz ujjal, és nem beszélsz álnokul, ha kenyeret adsz az éhezőnek, és jól tartod a nyomorultat, akkor fölragyog a sötétben világosságod, és homályod olyan lesz, mint a déli napfény. Az Úr vezet majd szüntelen, kopár földön is jól tart téged. Csontjaidat megerősíti, olyan leszel, mint a jól öntözött kert, mint a forrás, amelyből nem fogy ki a víz.” (Ézsaiás 58:6–11). Ez azt jelenti, hogy az imameghallgatás két dologtól függ: attól, hogy milyen a hozzáállásod, és attól, hogyan bánsz másokkal.

A fenti elmélkedés a Keresztyén Média UCB Hungary Alapítvány napi elmélkedése (honlap: maiige.hu), melynek írója Bob Gass. Magyar nyelven negyedévre szóló kiadvány formájában megrendelhető az említett honlapon, vagy a következő címen: Mai Ige, 6201 Kiskőrös, Pf. 33.[/vc_column_text][/vc_tab][vc_tab tab_id=”05a52131-18cb-2a58e-4ec7″ title=”A nap liturgiája”][vc_column_text]Szent Jusztinusz vértanú

100 körül született, a szamariai Szichemben (ma Nablus). Szülei görög származású pogányok voltak. A művelt Jusztinusz a filozófusoknál kereste az igazságot, de a kereszténységben találta meg „az egyedül megbízható és igaz filozófiát”. Megtérése után fáradhatatlanul tanított és írt. Két Apológiája és a Dialógus a zsidó Trifonnal című párbeszéde maradt csak fenn. Tőle maradt ránk egy leírás arról, hogy hogyan ünnepelték még 165 táján Rómában a vasárnapi misét.

bacskaplebania.hu[/vc_column_text][/vc_tab][/vc_tabs][/vc_column][/vc_row]