Tápanyag-utánpótlás a gyümölcsösben: az egyes gyümölcsfajok tápanyagigénye

A korszerű, versenyképes, intenzív gyümölcstermesztés alapja a helyes tápanyag-utánpótlás. Tartsuk szem előtt, hogy sokéves álló kultúrával dolgozunk, melynek termesztése – többek között – a tápanyag-utánpótláson áll vagy bukik. Minden gyümölcsfajnak megvannak a sajátos tápanyag-utánpótlási igényei, ezek figyelmen kívül hagyása hatalmas problémákat okozhat. Cikksorozatunk előző részeiben szó volt már a makro- és a mikroelemek jelentőségéről egyaránt, de mindemellett fontos tudnunk, hogy mennyi az annyi, tehát mely tápelemből, mikor, illetve milyen mennyiségre van szükség az egyes gyümölcsfajok esetében.
A gyümölcstermesztésben általában a makroelemek túladagolásából adódnak a problémák. A nem megfelelő arányban visszapótolt tápelemek vagy a vegetatív (hajtásnövekedés), vagy a generatív (gyümölcsérés és gyümölcsnövekedés) fázis felé térítik el gyümölcsfánkat. Így vagy túl sok gyümölcsünk lesz a fán, vagy éppen fordítva, a gyors hajtásnövekedés elszívja a tápanyagokat a gyümölcskezdeményektől.

Lássunk néhány túltáplálási és tápanyaghiány-tünetet!
Alacsony terméskötődés. Ilyenkor rengeteg virág van a fán, viszont termés alig alakul ki. Sokszor azzal indokolják a jelenséget, hogy nem volt megfelelő a beporzás, ami részben igaz is lehet, azonban a tápanyaghiány is okozhat hasonló tüneteket.
A túlzott gyümölcskötődés szintén probléma lehet, amit főként a túladagolás okoz.
A gyors, erőteljes hajtásnövekedés szintén a túladagolásnak tudható be.
Az idő előtti gyümölcshullást mind a túladagolás, mind a tápanyaghiány előidézheti.
Az apró gyümölcsök, melyek nem megfelelően színeződtek, vagy korán értek be, a tápanyaghiány jelei.
A korai levélhullás szintén a tápanyaghiány tünete.
Ha a levél még decemberben is a fán marad, az a túltáplálás velejárója. Hatalmas terméskieséseket okozhat, mivel a rügyek nem készülnek fel a hideghatásra, és elfagynak, sőt az egész fán nem lesz termés a következő évben.
Az imént felsorolt legfontosabb technológiai hibákat nagyon fontos ismernünk, hiszen ezen múlik, hogy sikeres lesz-e a gazdasági évünk. Nem mindegy, hogy egy fáról mennyi gyümölcsöt takarítunk be! A tápanyag utánpótlásakor az egyik legnehezebb feladat kiszámítani, hogy mennyi tápanyagot szükséges kijuttatni ahhoz, hogy minden elemből a megfelelő mennyiség jusson a növényeknek.

A tápanyag-utánpótlás időpontja
Gyümölcstermesztésben a tápanyag-utánpótlás legoptimálisabb időpontja a telepítés előtt van. Ilyenkor a legjobb és távlatokban gondolkodva a legcélszerűbb a szerves trágya kijuttatása 50–100 t/ha mennyiségben. Gyümölcsöst nem ajánlatos szerves trágya bedolgozása nélkül telepíteni. Mivel a trágyában található humuszanyagok segítik a tápanyagok raktározását, sem a hiánytünetek kialakulásától, sem pedig a túladagolástól nem kell tartanunk.
Később, a gyümölcsös telepítését követően nehézkes a tápanyag-utánpótlás, sőt már el is késtünk vele, mivel gyors tápanyaghiány léphet fel, mely jelentősen gyengítheti a facsemeték növekedésének ütemét.
Mindemellett a tápanyag-utánpótlás megszervezésének legbiztonságosabb módja az előzetes talajanalízis elvégzése, mely feltárja termőföldünk tápanyag-összetételét. Csonthéjasok, körte és dió termesztésekor fontos tudnunk, hogy milyen talajtípuson termesztünk, és milyen tápanyagtartalommal számolunk. Ugyanakkor az almatermesztés megoldható talajvizsgálatok nélkül is, mivel rendszerint a sokéves tapasztalatra és a megfigyelésekre alapozva határozzák meg az éves tápanyag-utánpótlás mennyiségét.
Almatermesztésben, ha kis területekben gondolkodunk (1–5 ha), feltöltő trágyázás esetén a talajanalízisektől függetlenül hektáronként 300–500 kg foszfor hatóanyagú műtrágyát, 600–1000 kg kálium műtrágyát, 10–12 t kalcium-karbonátot (semmiképpen nem kalcium-nitrátot), 2–4 t dolomit-őrleményt bedolgozva megfelelő szintre hozhatjuk termőföldünket.

Gyümölcsfajok tápanyagigényei t/ha termésre, és várható átlagtermések
Vegyük figyelembe, hogy az egyes gyümölcsfajoknak milyen tápanyagigényei vannak, amit az alábbi táblázatban adok meg.

A táblázatban megadott értékek egy tonna termés elérésére vonatkoznak. Vegyük például az almát, melyből intenzív termesztés mellett hektáronként 40 t/ha termést szeretnénk elérni. Ebben az esetben a táblázatban megadott értékeket megszorozzuk negyvennel, azaz:
A feltüntetett mennyiségek maximális értékek, tehát semmiképpen nem juttathatunk ki belőlük jóval nagyobb mennyiséget, mivel a talajban alaphelyzetben is megtalálható bizonyos mennyiség belőlük, amit a szervestrágyázással (2-3 évente 20–30 t/ha az ajánlott) tovább növelünk.
Vegyük figyelembe, hogy a csonthéjasok legfontosabb tápeleme a kálium, amelynek megfelelő pótlása nagy kihívás a termesztők számára, mivel ez az elem lassan mozog a talajban, és a kijuttatástól számított több héten át nem fejti ki hatását. Ez különösen igaz a diótermesztésre, ahol nagyon fontos a megfelelő feltöltő káliumtrágyázás.

Molnár Ádám