Mégsem halt ki a Lord Howe-szigeti botsáska
Amikor 1918-ban a Makambo gőzhajó roncsáról házi patkányok özönlötték el a Lord Howe-szigetet, rengeteg őshonos fajt pusztítottak ki a Tasmán-tengerben található apró, ausztráliai szigetről, többek között egy nagytestű, röpképtelen rovart, ami leginkább bothoz hasonlít.
De a valamikor kipusztultnak hitt, Lord Howe-szigeti botsáska ma is életben van. Kutatók csütörtökön bejelentették, hogy múzeumi példányainak és a 23 kilométerre elterülő, egykori vulkán (Ball’s Pyramid) sziklafalain fellelt, hasonló küllemű rovarnak DNS-vizsgálata feltárta, ugyanazon faj képviselői. Az eredmények segíthetnek kikövezni az utat visszatelepítéséhez természetes élőhelyére.
A Lord Howe-szigeti botsáska a szigeti ökoszisztémák törékenységének emblematikus rovara lett – mondja Alexander Mikheyev, a vizsgálat egyik szakembere. Hozzátette, a legtöbb, kipusztulásról szóló történettel ellentétben, jelen esetben egyedülálló, második esélyt kaptak.
A fényes, fekete rovar testhossza elérheti a 15 centimétert, beceneve „szárazföldi homár”. Kifejlett egyedei nappal a fákon keresnek menedéket, és éjszaka merészkednek elő táplálkozni. A világoszöld utódok napközben aktívak.
Körülbelül 1930-ra a rovarok eltűntek a szigetről, amelyet valamikor egyedüli otthonuknak hittek. A patkányok érkezéséig nem volt szárazföldi emlős a földdarabon. A rágcsálók öt madárfajt és 12 más rovarfajt is kiirtottak.
2001-ben egy sziklamászó botlott bele hasonló küllemű rovarba a kialudt vulkánon. Azóta több tenyésztési programok indult a Melbourne-i Állatkertben és más intézményekben.
A Ball’s Pyramid rovarai és a Lord Howe-sziget múzeumi példányai bizonyos különbözőségei miatt megkérdőjelezték, hogy valóban ugyanazon faj tagjairól van-e szó.
A Current Biology folyóiratban megjelent új tanulmány igazolja, hogy bizonyos alaktani eltérések ellenére, ugyanazon fajhoz tartoznak.
A szakemberek a patkányok eltávolítását tervezik a Lord Howe-szigeten, ami lehetővé tenné a rovarok visszatérését oda.