Galgóczy Árpád kapja a Napút Hetedhét-díjat
Az orosz klasszikus költészet elismert fordítója, Galgóczy Árpád vehette át szerda este a műfordítói életművek elismerésére létrehozott Napút Hetedhét-díjat Budapesten – tájékoztattott a díjat alapító Napút folyóirat főszerkesztője, Szondi György.
Elmondta: a műfordítóknak járó elismerést az idén adják át másodszor, tavaly Báthori Csaba költő, műfordító vehette át az oklevéllel és egy Ezüst György-festménnyel járó díjat. A díjazott személyéről a szerkesztőség munkatársai döntöttek.
A főszerkesztő megjegyezte: szándékosan időzítették a tavaszi napéjegyenlőség idejére az ünnepséget, mivel az őszi napforduló idején adják át a folyóirat másik fontos díját, a Napút-levelet és -érmet. Ezt a szerkesztőséghez kötődő alkotók és kutatók kaphatják meg.
A főszerkesztő elmondta, hogy a díj a lap világirodalmi rovatáról kapta a nevét. Megjegyezte: Galgóczy Árpád a februári számban publikált a Napútban először, a költő-műfordító Szergej Jeszenyin verseit ültette át magyarra.
Szondi György az alkotó munkásságát méltatva felidézte, hogy Galgóczy Árpád számos orosz klasszikust fordított magyarra, például Lermontovot és Puskint is. „Munkásságát hallatlanul nagyra becsüljük, főhajtással adják át neki a díjat” – jegyezte meg a főszerkesztő.
Galgóczy Árpád a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Szamosangyaloson született 1928-ban. 1945-ben szovjetellenes szervezkedés vádjával szovjet hadbíróság elé állították, ahol 20 év szabadságvesztésre, kényszermunkára ítélték. 1948-ban az uráli Cseljabinszkba, majd 1949-ben a Karaganda környékén fekvő Szpászkra vitték. Rabtársai ismertették meg vele az orosz költészetet. 1954-ben szabadult, de csak 1960-ban térhetett haza. Dolgozott segédmunkásként, volt műszaki fordító és szinkrontolmács is. Több évig volt alkalmazásban a Malévnál és a sporthivatalnál is.
A lágerben egy orosz költő ismertette meg Lermontov költészetével. Ennek köszönhető, hogy első fordítása Lermontov A démon című elbeszélő költeménye. Később a 18., 19. és a 20. században élt orosz, ukrán költők műveinek sokaságát ültette át magyar nyelvre. Emlékiratait három részben (A túlélés művészete. 2007, Fények a vaksötétben. 2008, Az alagút vége. 2009) adta közre.
Számos orosz elismerése mellett 1999-ben József Attila-díjat, 2007-ben Palládium-díjat kapott, 2009-ben pedig a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjével tüntették ki.
Forrás: MTI/Kultura.hu