„Az ukrán állam nem törődik a gyerekekkel és a szüleikkel” – Beiskolázás, töméntelen kiadással

Az a bizonyos iskolatáska nem csak az ismert kedves hangulatú, örökzöld dalban nehéz. Átvitt értelemben ugyanis az „iskolatáska” – a tanszerek, az iskolatáska, a tanuló sportruházatának, sportcipőjének, egyéb ruhaneműinek, lábbelijeinek a beszerzése – vagyis a gyerek beiskolázása is igencsak nehéz, és nagyon megterheli a családi költségvetéseket…

A salánki Kész Attila és felesége, Ildikó két iskoláskorú gyermeket nevel: a nagylányuk most kezdte meg a 11., a kisfiuk pedig a 4. osztályt.

– Az iskolatáskák ára 300 hrivnyánál kezdődik, egy ortopéd táska pedig – mely kíméli a gyerek vállát, hátát – 950 hrivnyába kerül, s mi is ilyet vettünk a kisfiunknak, Attilának, mert ez akár két-három évig kitart. A lányunknak, Enikőnek is ilyet vásároltunk tavaly, s most nem is kellett újat beszerezni neki – magyarázza Ildikó. – Megjegyezném viszont, hogy a lányunk ortopéd táskájának az ára a múlt évben még csak 750 hrivnyát tett ki, ráadásul nagyobb méretű is volt, mint a kisiskolás gyermekünk mostani hátitáskája… Emellett természetesen füzeteket is kellett vennünk. A kisfiunk számára 12–18 laposakat, 30 vonalast és ugyanennyi kockást, a nagylányunknak pedig 48–60 laposakat, közöttük 20 darab vonalast és 20 darab kockást, de a tanév folyamán – ahogy betelnek – újabbakat is be kell majd szereznünk. A beiskolázás során továbbá mindkét gyermekünk számára meg kellett vásárolnunk több tollat, mert ha „sikerül” vennünk egy rosszat, akkor kell helyette egy jó. Emellett be kellett szereznünk a körzőkészleteket, a szögmérőket, a vonalzókat, a radírgumikat, a tolltartókat, a jó minőségű ceruzakészleteket, mely utóbbiak 75 hrivnyába kerülnek, a tanév végéig kitartanak, s inkább ezeket vásárolom, mint a filctollakat, mert a filctoll nagyon befogja a füzetlapot. Ezeken kívül a kisfiunknak rajzfüzetet, festéket, gouache-t, gyurmát, míg a lányunknak két történelematlaszt is vettem a hozzájuk való kontúrtérképekkel. És csupán a tanszerek beszerzése fejenként csaknem ezer hrivnyába került a gyerekek számára. Ráadásul a 4. osztályba készülő tanulók számára nem volt elegendő matematika-, természetrajz- és angol nyelvtankönyv, ezért mi, az osztályba járó gyerekek szülei (14-15 házaspár) összefogtunk, s Nagyszőlősön, a magyar könyvesboltban saját magunk sokszorosíttattuk a hiányzó tankönyveket, mely munka elvégeztetésére fejenként 140-160 hrivnyát fizettünk ki.

De folytassuk is a beiskolázás költségeit. Az alsóbb osztályokba járó tanulók sportruhájának az ára 350-től 1750 hrivnyáig terjed. De mint Ildikó kifejti, bár a drágák minőségesek, mégsem érdemes megvenni azokat, mert a tanév folyamán a gyerek kinövi. Ám mint a gyermekek nagyanyja, a beszélgetésbe bekapcsolódó Kész Szilvia elmondja, a legolcsóbbakat sem ajánlatos megvásárolni, mert gyenge minőségűek, könnyen elhasználódnak, s három mosás után ki is lehet dobni őket. Ezért három, 400-450 hrivnyába kerülő sportruhát vásároltak, hogy a beszennyeződésük miatt váltani lehessen őket. Sportcipőkből jó minőségűeket választottak (két párt, az egyiket váltásnak), melyek ára 800 hrivnyát tett ki, mert a gyerek abban jár az iskolába is. A kinőtt nem sportruhák, sportcipők helyett pedig 500 hrivnyát fizettek egyéb új ruházatért, 650-et egy új cipőért. A lányuk új ruhaneműire, lábbelijeire pedig (a sportcipőkkel, sportruhákkal együtt) összesen 4000 hrivnyát kellett rászánniuk.

– A szegényebb családoknak pedig, ahol például az egyik szülő nem külföldön dolgozik, nehezebben megy a gyerekek beiskolázása. És ha két-három tanuló jár egy szegény családból az iskolába, ott, bizony, nagy gondot jelent a szülőknek, miként vásárolják meg az iskolakezdéshez szükséges dolgokat. Az ukrán állam nem törődik sem a magyar, sem az ukrán gyerekekkel, sem a szüleikkel, hogy miként iskolázzák be a gyermekeiket – szögezi le Szilvia.

Ami a gyermekeiket magyar osztályokba járató szülőknek járó húszezer forint körüli támogatást illeti, abból az összegből (hrivnyára váltva) beszélgetőtársaim szerint is meg lehet vásárolni a tanszereket, és az iskolatáskák többségét is, ami nagy segítséget jelent a szülők számára, ám egy évekig kitartó ortopéd táska megvásárlásába már egy kis önrészt is be kell fektetniük.

A cikkben korábban már kitértem a tankönyvmizériára. Ennek kapcsán röviden elbeszélgettem Dobsa Arankával, a Tiszakeresztúri Oktatási-Nevelési Központban működő általános iskola igazgatójával.

– Új 1. osztályos tankönyveket még egyetlen iskola sem kapott – magyarázza beszélgetőtársam. – Amúgy is van tankönyvhiány, például a 3. osztályban sincs elegendő tankönyv. Az oktatási törvény értelmében az 5–9. osztályok számára annyi tankönyvet rendelhetünk, amennyi diák alkotta az adott osztály maximális létszámát. Ám az új 5. osztályos tankönyvek közül sem érkezett még meg minden példány, de már folyamatban van a kiszállításuk. Az 5. osztálytól felfelé pedig még csak a régi tankönyvek állnak a rendelkezésünkre. A Nagyszőlősi Járási Tanács oktatási osztályának a tudtával, az iskolai könyvtárosok, illetve a tanárok egymás közt beszélik meg, hogy melyik iskolában vannak felesleges tankönyvek, s onnan azokat átszállítják azokba az oktatási intézményekbe, ahol nincs elegendő.

Tehát míg az új oktatási törvény kapcsán felesleges és káros energiákat ölnek bele a nemzeti kisebbségek oktatási hálózatának a tönkretételébe, addig a valóban fontos kérdésekkel nem foglalkoznak súlyuknak megfelelően. Abszurdum, mint Ukrajna maga.

Lajos Mihály