Három éve történt a bukaresti tragédia

Kereken három éve lobbantak fel a lángok a bukaresti Colectiv Klubban, az elmúlt évtizedek egyik legsúlyosabb következményekkel járó tragédiáját okozva. A tűzvész 64 fiatal életnek vetett véget, nem egy esetben kínszenvedések közepette, és további 148-an súlyosan sérültek.

Ha mindez a teher nem lenne elégséges a túlélők, valamint az áldozatok hozzátartozóinak, barátainak, ismerőseinek, az elmúlt három év újabb és újabb megalázó helyzetet hozott, mások mellett a tragédia felelősei ellen indított bírósági eljárás tekintetében.

A másfél éve indított per – amelyben a klub tulajdonosai mellett Cristian Popescu Piedone, a főváros negyedik kerületének polgármestere, a hivatal négy alkalmazottja, valamint a hatóság több képviselője is vádlottként szerepel – nemrégiben éppen elakadt, mivel a bíró nyugdíjba ment. S noha az új bíró igen hatékonynak igyekezett mutatkozni az első tárgyaláson, az áldozatokat és családtagjaikat tömörítő egyesület vezetői attól félnek, ez a lelkesedés csak az évfordulónak szól, és újabb hosszú hónapok telnek majd eredmény nélkül.

Legalább ennyire vérlázító, hogy a szabályok szigorítása ellenére még mindig igen kevés előrelépés tapasztalható a szórakozóhelyek tűzbiztonságának javulásában. A hatóságok és egyes tulajdonosok, működtetők még mindig egymásra mutogatnak, bírságok repkednek, de nem sok haszonnal. Ezt maga Raed Arafat, a belügyminisztérium államtitkára ismerte el, hozzátéve: az általuk foganatosított intézkedések csökkentették a veszélyét, hogy hasonló tragédia előforduljon, de amíg az érintettek nem tartják be a törvényt, a katasztrófavédelem sokat nem tehet, minden szórakozóhely mellé nem állíthat egy tűzoltót.

Abban pedig talán semmi meglepő nincs, hogy Sorina Pintea egészségügyi miniszter ellentmond elődjének, Nicolae Bănicioiu volt tárcavezetőnek, aki azt állította egykoron, hogy hatvan súlyos égési sérült ellátását biztosítani tudják a szakintézmények. Pintea ezzel szemben elég lesújtó adatot közölt: tizenegy súlyos égett sérült ellátása garantált, több áldozat esetében külföldi segítséget kell kérniük, de szerinte egy ekkora tragédia esetében más országokban sem teljesítenek jobban. A miniszter asszony sietett hozzátenni: változás azért van e téren, próbálják felkészíteni az intézeteket az ilyen helyzetek kezelésére, majd azzal védekezett, elődei hanyagsága miatt nem vonható felelősségre.

Itt tartunk tehát, miközben az ország több városában ma ismét gyertyák fényénél emlékeznek az áldozatokra, a felelősségre vonás banális okok miatt egyre késik, a szórakozóhelyek biztonsága sok esetben csak papíron létezik, a kezdeti közfelháborodás szinte teljesen elhalkult, a tragédia túlélőinek, az áldozatok hozzátartozóinak pedig nem marad más, mint várni és remélni.

Nagy D. István  (Háromszék)