Falu a Micz-patak két partján

Mielőtt a múlt héten megszüntették volna a Beregszász–Hetyen autóbuszjáratot, az élete javát leszolgált autóbusz csak lépésben, döcögve volt képes haladni a Mezőkaszonyból Hetyen felé vezető, csapnivaló, gidres-gödrös mellékúton, s a több mint két évtizede gyártott tömegközlekedési jármű naponta kétszer tette meg ezt a kínkeserves oda-vissza utat Beregszász és a Vérke-parti várostól 25 kilométerre eső kistelepülés között. Hétvégén pedig ki sem vánszorgott a Csonkapapi társközségének számító, 659 lelket számláló faluba. Jelenleg viszont már csak munkásbuszok keresik fel a községet.

Ahol földet írattak Kossuth Lajos nevére

– Első ízben a Lónyai-uradalom határjárásáról szóló, 1270-ben készült, nyolcszáz éves okiratban olvashatunk – Hetyin alakban – a községről, melynek neve a régi magyar Hetény személynév származéka, az utóbbi pedig vagy a „hét” számnévre, vagy valamilyen, a magyarsághoz csatlakozott, ősi népcsoportra vezethető vissza. Első templomát a XIV. században emelték, 1566-ban azonban a tatárok felperzselték a községet, s a fából egyberótt szentegyház is füstté és hamuvá vált. A lakosság 1607-ben református hitre tért, a gyülekezet 1739-ig Csonkapapi filiája volt, majd anyaegyházzá vált. A jelenlegi kőtemplom 1793-ban épült korai klasszicista stílusban, értékes fa haranglábját ugyancsak a XVIII. században ácsolták össze.

A falut átszelő Micz-patak (mely nevét valószínűleg a mondabeli Micz bánról kapta) a Tisza-szabályozási munkálatok előtt gyakran kilépett a medréből, s a lakók az áradások idején csónakokon közlekedtek a víz alá került utcákban. Korábban – a földművelés mellett – sokan foglalkoztak kerékgyártással, s a hagyomány szerint termékeik még a híres debreceni vásárokra is eljutottak. 1874-ben Csanády Sándor helybeli földbirtokos hat hold földet íratott Kossuth Lajos nevére, hogy ha az egykori kormányzó visszatérne a száműzetésből, vagyonnal rendelkező személyként, törvényesen felvétethessék a képviselőjelöltek listájára. Ám mint tudjuk, „a turini remete” életében sohasem láthatta viszont szülőföldjét, csak porhüvelyét szállíthatták haza Magyarországra, hogy legalább holtában honi földben pihenjen.

A II. világháborúban hat helybeli honvéd esett el, a szovjet kényszermunkatáborokban azonban hétszer ennyi helyi lakos, 42 férfi halt meg, s a visszatértek közül is már csak a 86 éves Sütő Károly, a falu legidősebb férfilakosa van életben.

Halmokba rakott halottak a barakkok előtt

– 1926-ban születtem, egy három és fél hold földdel rendelkező kisgazda családjában – pillant vissza beszélgetőtársam a múltba. – A szüleim egy-egy hízó, valamint a terményfeleslegük eladása mellett napszámba is jártak, s én is már 6-7 évesen silóztam egy helyi földbirtokos uradalmában. 1943-ban, 17 évesen felutaztam Budapestre, ahol építkezéseken vállaltam munkát, majd még ugyanabban az esztendőben elutaztam Erdély felszabadult részébe, s kubikosként helyezkedtem el a Kolozsvárt a Székelyfölddel összekötő vasút építésén. Az utóbbi helyen jól fizettek, hazatérésem után, két hónapi munkabéremből tudtam venni egy tinót, s édesapámékkal együtt dolgoztam a családi gazdaságunkban. 1944. november 18-án azután engem is elhurcoltak a „háromnapi munkára”, csak egy éjszakát töltöttünk a szolyvai légerben, s már gyalogoltunk is tovább Sztarij Szambor felé. A Kárpátokban nem egy helyen ásványvízforrások mellett haladtunk el, s mivel megszomjaztunk a gyors menetelés miatt, szerettünk volna egy kis vizet merni a kulacsainkba, de az orosz katonák még ezt sem engedték meg, figyelmeztetésül mellénk lőttek, ha a forrásokhoz léptünk. Két ungvári fogoly meg akart szökni, kétszáz métert rohantak, s már majdnem elérték a fenyvest, amikor a hátukba csapódtak a szovjet golyók. Az egyikük meghalt, a másikat sebesülten kórházba szállították. Vereckénél pedig egy csapi rab idegileg összeomlott, ordítani kezdett, hogy a házát lebombázták, minden családtagja odaveszett, s ő is meg akar halni, ezért a borotvakésével mély sebet ejtett a testén, a mellétől a hasáig. Az orosz őr csak annyit kérdezett tőle: akar-e élni vagy sem. S mire ő nemet mondott, beleeresztett egy géppisztolysorozatot…

Sztarij Szamborban – megannyi sorstársával együtt – Sütő Károlyt is bevagonírozták, s a belaruszi, boriszovi munkatáborba szállították. Tíz napig voltak úton, 114 fogoly volt bezsúfolva a teherkocsiba, s naponta kaptak egy veder korpalevest, ugyanennyi vizet, valamint egy maréknyi kétszersültet. A vonat 800 méterre állt meg a láger bejáratától, több, teljesen legyengült rab viszont már járni sem bírt, a társaik támogatták be őket a kapun. Azután tífuszjárvány tört ki, s a tél folyamán a foglyok 75 százaléka elpusztult. A holttesteket fahasábokként halmokba rakták a barakkok előtt, s bár a kemény hidegben megfagytak, ezért nem bűzlöttek, de szörnyű látványt nyújtottak. Ezenkívül a láger egyik épületét is telehordták a halottak porhüvelyével, de a túlnyomó többségük nem fért be. Tavasszal, amikor felengedett a talaj, ástak tíz hatalmas árkot, melyekben elföldelték a tetemeket. (Ez, bizony, haláltábor volt sztálini változatban – L. M.) Beszélgetőtársam is elkapta a betegséget, de túlélte (összesen három tablettát kapott a „kezelés” során), s a megmaradt rabokkal együtt újabb és újabb kényszermunkatáborokba hurcolták. Telente erdei munkát végeztek, nyaranta kubikoltak, egy ízben pedig sódert hordtak útépítéshez. 1947 végén azután Sütő Károlyt is szabadon bocsátották, december 13-ra hazaért, a következő évben megnősült, s két fiú született a házasságukból.

Emlékmű, márványtábla, ünnepi megemlékezések

– Az 1989-ben megalakult KMKSZ-alapszervezet ma 181 tagot számlál – tájékoztat Tóth Adrienn jelenlegi elnök. – 1992-ben, a faluközpontban felavatták a II. világháborúban hősi halált halt honvédek és a soha vissza nem tért deportáltak emlékművét, négy év múlva pedig a kultúrház falán leleplezték a Kossuth Lajos tiszteletére felhelyezett márványtáblát, s alapszervezetünk is részt vett a kárpótlásban, valamint a Zöld Programban. November 18-án, az elesettek és a lágerekben elpusztult helybeli férfiak emlékművénél megemlékezünk a világégés és a szovjet terror áldozatairól, egyúttal pedig az 1956-os magyarországi forradalomról. A Kossuth-márványtáblánál megünnepeljük március 15-ét, október 6-án fejet hajtunk az aradi vértanúk emléke előtt. A rendezvényeket a helybeli általános iskolával és az egyházközséggel együtt tartjuk meg. Emellett pedig részt veszünk a beregszászi március 15-i KMKSZ-rendezvényen.

A közeljövőben pályázatot fognak benyújtani az új, kétnyelvű falunévtábla felállítására, illetve a II. világháborúban és a kényszermunkatáborokban elhunytak emlékművének a felújítására. Szeretnék, ha községükben is megnyílna a teleház, s további terveik közt szerepel a gyermeknap, a falunap, illetve honismereti kirándulások megszervezése. Farsangi bált is szívesen szerveznének, ám sajnos, a falusi kultúrház padlózatának az állaga leromlott.

Iskola – holland támogatás, csökkenő gyermeklétszám

– Amikor 1989-ben igazgatóvá neveztek ki, még 131 diák tanult az oktatási intézményben, ám a gyermeklétszám fokozatosan csökken, s az idei tanévben már csak 56 nebulót oktat a 18 fős tanári gárda – ismertet meg a Hetyeni Általános Iskolával Tóth Tibor iskolaigazgató. – Az alsó osztályok korábban a volt csehszlovák csendőrlaktanya épületében kaptak helyet, de már ezeket is áttelepítettük a tanintézet főépületébe, mert már itt is elférnek, csak válaszfalakkal kellett kettéosztanunk néhány nagyobb tantermet. A Stichting Hulp Ost-Europa holland alapítvány segítségével 2006-ban konyhát és étkezdét alakítottunk ki az iskolában, s teljes egészében a hollandok biztosították a konyhai felszerelést, valamint az étkezde bútorzatát.

A végzősök többsége a Mezőkaszonyi Középiskolában folytatja tanulmányait, de kisebb számban akadnak, akik a Jánosi Mezőgazdasági Líceumban, a Beregszászi Egészségügyi College-ben, a Nagyberegi Református Líceumban vagy a Beregszászi Közszolgáltatási Szakközépiskolában tanulnak tovább. Az általános iskola számítógépes szaktanterme 5 modern és 6 régebbi kibocsátású számítógéppel rendelkezik, nincs viszont elegendő helyiségük, hogy újabb szaktantermeket alakítsanak ki. Ugyanakkor magyarországi pályázatok révén anyanyelvű szemléltetőeszközökkel, az anyaországi Mindszenti Általános Iskola segítségével pedig a fizikaórák megtartásához szükséges technikai eszközökkel gazdagodtak, míg a KMPSZ-től írásmintafüzeteket kapnak, és szépirodalmi kiadványokból álló könyvcsomagot vehettek át. Fiú és leány kézilabdacsapatuk nem egyszer 2. vagy 3. helyezést ért el a körzeti versenyeken, a kispályás labdarúgócsapatuk pedig egy ízben kijutott a járási versenyre. Gondot okoz, hogy nem rendelkeznek tornateremmel. Diákjaik francia nyelvből többször is megnyerték a járási tanulmányi vetélkedőt, vagy másodikként fejezték be azt, míg matematikából 2. helyet is nyertek már a járási tantárgyi versenyen.

– Nemrég – a Dorcas Segélyszervezetnek köszönhetően – felújítottuk a községi óvodát, valamint a felcserközpontot. Az óvodában jelenleg 17 gyermekkel foglalkozunk, s jól jönne még egy játszótér az udvaron – mondja Kovács Etelka óvodavezető.

A gyülekezet gyermekotthont tervez

– A Hetyeni Református Egyházközség 543 hívőből áll, évente átlag 5 keresztelőre, 13 temetésre és 2 esküvőre kerül sor – mutatja be a gyülekezetet Cseresznye Albert tiszteletes. – Az egyházközség 1991-ben visszakapta a parókiát, melyet 1993-ra felújított, két év múlva pedig gyülekezeti házat épített, mely otthont ad a különböző egyházi rendezvényeknek. A munkálatokat önerőből, illetve magyarországi és holland magánszemélyek, holland gyülekezetek segítségével végeztük el. A hittanórákat Geletei Erzsébet hitoktató tartja meg az iskolában, illetve a gyülekezeti házban, s jelenleg 69 gyermekkel ismerteti meg a református vallás alapjait. Az eredetileg csehszlovák csendőrlaktanyának készült építményt az egyházközség 1940-ben a magyar államtól megvásárolta, melyet a szovjethatalom 1945 után elvett. A szovjet érában jó ideig fogyatékos gyermekotthonként működő, később az alsó osztályoknak, majd az óvodának otthont adó, végül kihasználatlanul maradt, üresen álló épületet 2007-ben, az egyházkerület segítségével visszavásároltuk, s gyermekotthont szeretnénk kialakítani benne a tóháti gyülekezetekben élő, enyhén vagy közepesen sérült értelmi és testi fogyatékos fiúgyermekek számára, mely kezdetben napközis otthonként fog működni, de az a távlati célunk, hogy bentlakásos legyen. Négy éve vágtunk bele az építmény felújításába, melyet magyarországi és nyugati segítséggel végzünk el.

Már hat éve működik az egyházközség énekkara, mely általában ünnepnapokon és csendesdélutánokon, illetve kárpátaljai egyházi kórustalálkozókon lép fel. Van egy főállású diakónusuk, Buda Berta, aki napi rendszerességgel felkeresi az idős és beteg embereket, s lelki vigasz nyújtása mellett házi munkákkal, illetve orvosságok beszerzésével támogatja őket. A megyében működő állami árvaházak számára karácsony előtt állítanak össze segélycsomagokat, ezeket az egyházkerület diakóniai osztályához juttatják el, az pedig szétosztja a csomagokat az intézmények között. Ugyancsak a szeretet ünnepén ajándékozzák meg a gyülekezet árva gyermekeit, perselypénzt gyűjtenek a kárpátaljai református líceumok számára (az összegeket az egyházkerület osztja szét a tanintézmények között), ősszel pedig élelmiszert adományoznak a Nagyberegi Református Líceumnak.

Megélhetés – több lábon

– A kolhozvagyont 1996-ban osztották szét, s átlag 1,72 hektárt mértek ki a volt tagoknak, akik túlnyomórészt maguk művelik vagy műveltetik meg a földjüket, bár két mezőgazdasági kft. is működik a faluban. Ezek egyike, a Sütő Kft. tejfelvásárló központot tart fenn, de a helybeliek a mezőkaszonyi, kisebb mértékben pedig a beregszászi piacra is szállítanak tejet – a faluban jelentős számban tartanak tehenet – a zöldség- és a krumplifeleslegük mellett – fejti ki Tóth Irén, a helyi KMKSZ-alapszervezet volt elnöke. – A szántóföldjükön megtermelt terményen pedig állatokat nevelnek, s borjút, hízót adnak el a Munkácsról vagy Beregszászból érkező felvásárlóknak. Nagyobb mértékű fóliaházas zöldségtermesztéssel csak Sebestyén Barna foglalkozik, s 15 farmergazdaság is létezik, melyek tulajdonosai 5–10 hektárt művelnek meg. Sok férfi vállal kőművesmunkát többnyire a járási központban, a környező falvakban, Ungváron és Munkácson, de akadnak, akik kijevi, kirovográdi, lembergi építkezéseken helyezkednek el. Sok családban a középkorú apa az építőiparból él, az anya földműveléssel foglalkozik, míg gyermekeik a Vérke-parti város üzemeiben keresik meg a kenyerüket. Több hetyeni lakos pedig a község határában működő, brikettet előállító Ecopleis magyar–ukrán vegyes vállalat munkásaként tartja fenn magát.

Lajos Mihály

Kárpátalja