Szoboravatás Nagydobronyban

2012. április 22-én a IV. Kárpátaljai Vőfélytalálkozó keretein belül felavatták a Paprikafűző asszony szobrát a község főterén.

A népes közönség a Nagydobrony központjában elhelyezkedő parkban gyülekezve várta a falumúzeumból érkező vőfélyeket. Megérkezve a rendezvény népi tánc bemutatásával vette kezdetét.

A himnuszok meghallgatása után Sziebert István, a Vidékfejlesztési Minisztérium politikai főtanácsadója nyitotta meg az ünnepséget. Beszéde során felhívta a figyelmet arra a tényre, hogy a világban járva sok nevezetes ember, hadvezér, tudós, államtitkár szobrát láthatjuk köztereken. Időnként azonban elfelejtkezünk a hétköznapok hőseiről, hiszen tisztes állampolgárok nélkül hadsereg sem létezhetne. Ez a szoborátadás végre egy olyan esemény, amikor a hétköznapok hőseit elevenítjük meg. Azokat, akiknek munkája elősegíti a közösségépítést, a Kárpát-medence magyar közösségének egymásra találását. Ennek a jelképe ez a szoboravatás.

Ezt követően Kovács Miklós, a KMKSZ elnöke osztotta meg gondolatait a hallgatósággal. Mint elmondta, az, hogy valaki a mai korrupt világban szorgos, kitartó munkával akar megélni, egy dicséretre méltó törekvés. Nagydobrony lakosai olyan emberek, akik nem szégyellnek dolgozni, mert szorgos, kemény munkából akarnak megélni. Sem a Szovjetunió, sem a mai politika nem kedvez ennek a törekvésnek. A normális munkának ma sincs becsülete. Azok az emberek, akik mégis vállalják ezt, a mindennapok hősei. Ahhoz, hogy túléljen egy közösség, sokat kell tenni, fejlődni. Az egyéni túlélést a dobronyiak tökélyre fejlesztették, és ennek most szobrot is állítanak.

Kovács Miklós szavai után Fedinec Mihajlo Iljics, az Ungvári Járási Tanács elnöke köszöntötte az egybegyűlteket.

A szobor alkotójáról, ifj. Hidi Endre szobrászművészről, aki ebbe az alkotásba nemcsak tudását, tehetségét, de egész lelkét is bele adta, Badó Margit, történelemtanár mesélt néhány szóban. Az ízig-vérig dobronyi művész középiskolai tanulmányai befejezése után Ungváron tanult kerámia, majd Budapesten szobrász szakon. Mestere Kő Pál volt. 2004-ben indult művészi pályája a Kárpátaljai Magyar Képző- és Iparművészek Révész Imre Társasága által.

Mint mondta, a szobrászat filozofikus műfaj. Csendes töprengések idején jön el az ihlet pillanata, a teremtés ideje. Minden szobor azt üzeni számunkra, hogy akinek nincs múltja, annak nincs jövője sincs.

„Az első vándor, aki a szájhagyomány szerint a tóparton ütött tanyát. Békességet várt ettől a földtől. Az évszázadok kegyetlen megpróbáltatásoknak tették ki a nagydobronyi népet, akárcsak e vidék lakosságát” – kezdte avató beszédét Orosz Ildikó, a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség és a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola elnöke, aki Nagydobronnyal és a népével kapcsolatban elmesélte, hogy ez az ősrégi falu átélte a magyar történelem minden nehézségét. A közösség nem engedte, hogy elfelejtsék, honnan jöttek, mert a falu legmeghatározóbb sajátossága maga a századokon át sokszor megszólt, zárt közösségben rejlő ereje, amely a közös munkában, együttes tevékenységben nyilvánult meg. Ez az összetartó erő példaértékű lehet mindenki számára a Kárpát-medencében. Ez a szobor ennek a közösségi erőnek állít emléket. Mint mondta, ebben a szoborban benne van a kezdet és benne van a vég, a születés, az elmúlás, és a kettő közötti időszak, aminek lényege az állandó, folyamatos tevékenység.

A szoborkompozíció szerzője nemcsak értette, érezte mindezt, hanem tanult szakmájának köszönhetően meg tudta valósítani, és egy élettelen kősziklából ki tudta úgy faragni ezt az érzést, hogy immár lelke van a kőnek.

A rendezvény ünnepélyes lezárásaként Őr Hidi László, a KMKSZ Nagydobronyi Alapszervezetének elnöke mondott köszönetet azoknak, akik hozzájárultak a szobor megalkotásához, s ezt követően leleplezték az elkészült alkotást, amelyre Kolozsy András, nagydobronyi református lelkész kért áldást.

Kárpátalja.ma