Öröklés az elvált apa után

„A közelmúltban meghalt a volt férjem. Végrendeletében mindenét az apjára hagyta, vagyis tulajdonképpen kisemmizte a közös fiunkat. Időközben a volt férjem apja, tehát a fiunk nagyapja is elhalálozott. Örökölhet a nagyapja után a fiam? Megilleti őt kötelező rész a hagyatékból, mint az apja esetében, vagy a bírósághoz kell fordulnunk?”

– Először is tisztázni kell, írt-e végrendeletet a nagyapa. A Polgári törvénykönyv (Ptk.) 1223. cikkelye értelmében ugyanis a hagyatékozó végrendeletében megnevezett személyek jogosultak örökölni. A törvény ily módon rögzíti a természetes személy jogát, hogy belátása szerint rendelkezzék tulajdonáról, a tulajdonhoz fűződő jogairól és kötelezettségeiről halála esetére. Eközben akár olyan személyeket is kizárhat az örökségből a végrendelkező, akik egyébként, törvény szerinti öröklés esetén – vagyis, ha nem készül végrendelet – igényt tarthatnának a hagyatékra, vagy annak egy részére. Más szóval, amennyiben az örökhagyó a végrendelkezés pillanatában cselekvőképessége birtokában van, s a végrendelet megfelel az ilyen dokumentumokkal szemben támasztott formai-jogi követelményeknek, néhány kivételes esettől eltekintve utólag senki és semmi, még a bíróság sem akadályozhatja meg, hogy teljesüljön a végakarat.

Megjegyzendő, a Ptk. 1241. cikkelye valóban korlátozza a végrendelkezési jogot, amennyiben garantálja a hagyaték egy meghatározott, köteles résznek nevezett hányadát az arra jogosultak számára. Köteles részre a hagyatékból azonban kizárólag az örökösök első köréhez tartozó személyek jogosultak, és azok is csak akkor, ha kiskorúak, vagy az örökhagyó 18 éven felüli munkaképtelen gyermekei (beleértve az örökbefogadottakat is), munkaképtelen özvegye, munkaképtelen szülei (örökbefogadói), esetleg az örökhagyó életében fogant, de a hagyaték megnyílása után született gyermeke(i). A köteles rész a fele annak az örökségrésznek, amely akkor illette volna meg az örököst, ha a törvény szerinti öröklés esete áll fenn. Mint látható, alaphelyzetben az unokák nem tartoznak azok körébe, akik köteles részre tarthatnának igényt az örökségből.

A Ptk. 1266. cikkelyének 1. pontja viszont kimondja, hogy az örökhagyó unokái és dédunokái jogosultak a hagyatéknak arra a részére, amely törvény szerinti öröklés esetén a szüleiket (nagyszüleiket) illette volna meg, ha élnek az örökség megnyílásának (esetünkben a nagyapa halálának) pillanatában. Ez annyit tesz, hogy amennyiben a nagyapa végrendelet hátrahagyása nélkül hunyt el, az ön fia az apja jogán a többi törvény szerinti örökössel azonos részre tarthat igényt a hagyatékból.

Foglalkoznunk kell azzal az eshetőséggel is, hogy a nagyapa még azelőtt elhalálozott, hogy lezárult volna a fia (a gyermek apja) hagyatéki eljárása. Ilyenkor – hacsak az apa nem gondoskodott másik örökösről az eredeti örökös halála esetére – életbe lépnek a törvény szerinti öröklés szabályai, így az ön fia is igényt tarthat az apai hagyatékra vagy annak egy részére (Lásd az 1276. cikkely 1. pontját!). Törvény szerinti öröklés esetén az örökösök azonos köréhez tartozó személyek egyforma arányban részesednek a hagyatékból.