Szeretethíd Tiszaújlakon

Talán nem túlzás azt állítani, hogy vidékünk legtöbb köztere, parkja – néhány üdítő kivételtől eltekintve –meglehetősen lehangoló állapotban van. S bizonyára sokunk fejében megfordult már, hogy vajon nem tudnánk-e ezen mi magunk javítani, vajon tényleg csak anyagiakon múlik-e a jobbító-szebbítő szándék. Számos önkéntes mozgalom szerveződött a környezet rendbetételére. Ezek közül már idehaza is ismerősen cseng a Szeretethídként emlegetett kezdeményezés, amely a Kárpát-medencei református önkéntes napok összefoglaló neve. A szervezők Isten segítségét kérve igyekszenek hidat építeni a generációk között, világ és társadalom, Isten és ember között.
Az évente ismétlődő akciót első alkalommal 2009-ben rendezték meg, s mint azt a neve is mutatja, nemcsak magyarországi, hanem határon túli református közösségek is csatlakoztak hozzá. Kárpátalján idén, május 19-én – néhány más település mellett – Tiszaújlakon is „épült a Szeretethíd”. A helyi református, görög és római katolikus egyház közös erővel, az ökumené jegyében, imával felvértezve fogott ásót, kapát, kaszát, meszelőt, ecsetet, és munkálkodott a helyi közösség érdekében. Az esemény a polgármesteri hivatal előtt vette kezdetét. Sipos József, helyi református lelkész, a megmozdulás főszervezője köszöntette a résztvevőket, és Isten áldását kérte a munkára, ezt követően Kilb József, polgármester szólt a jelenlévőkhöz. Ez alkalommal az önkéntesek a település nemzeti emlékhelyeit – a sztálini önkény áldozatainak emlékművét, a Rákószi-szabadságharc tiszaújlaki hősi halottjainak emléktábláját (Bence Rudolf, helyi KMKSZ-elnök vezetésével) és a község határában lévő Turul-szobor környékét – újították fel, valamint rendbe tették a köztemető néhány elhagyatott sírját, a település központi terét és óvodaudvarát, illetve a Nepomuki Szent János tiszteletére emelt kápolnát. A rendezvény végén Bakancsos Sándor, görög katolikus atya adott hálát az eredményekért.
A kezdeményezés azonban nemcsak a környezetnek tett jót, hiszen a különböző korú és vallású gyülekezeti tagok egymásra odafigyelve, egymást segítve, nyitottan, alázatosan és mégis vidáman tettek lakóhelyükért; az egyház példát mutatott a közönnyel és fásultsággal szembeni magatartásból. S valóban, a nap végére láthatóvá vált a kis csapat munkájának nyoma a községben. Kívánjuk, legyen folytatása!