Raoul Wallenberg

Ő az a harminckét évesen Magyarországon szovjet tisztek társaságában eltűnt svéd diplomata, akinek végső nyughelyét nem ismerjük. Nem tévedhetünk azonban nagyot, ha azt feltételezzük, hogy az az egykori Szovjetunió, s közelebbről feltehetően a mai Oroszország területén van.
Az egyik legjelentősebb svéd nagytőkési családba születő Raoul apja fia születése után néhány hónappal meghalt. Apja halála miatt neveltetését nagyapja, Gustav Wallenberg kereskedő és diplomata irányította. Mivel átfogó, nemzetközi szellemű neveltetésre törekedett, az ifjú Wallenberg sok időt töltött külföldön, és több nyelvet is megtanult. A nagyapa fő célja az volt, hogy Raoul „tapasztalt és jó emberismerő” legyen közvetlen gyakorlati célként azt készítette elő, hogy Raoul átvehesse egy külföldön működő kereskedelmi bank vezetését.
Raoul Wallenberget a banki karrier azonban nem érdekelte. Építész szeretett volna lenni, de ezt a vágyát nem sikerült megvalósítania. Általánosságban az mondható el róla, hogy tanulmányaiban és ambícióiban közepes teljesítményt produkált.
Wallenberget 1944-ben követségi titkárrá nevezték ki, így Magyarországra, a svéd nagykövetségre utazhatott. Az ő szempontjából ez a feladat hatalmas lépést jelentett az addigi pályafutásában. Diplomáciai megbízatást kapott. A budapesti feladatra Raoul Wallenberget az amerikai War Refugee Board (WRB – Háborús Menekültek Bizottsága) és az OSS (amerikai hírszerző szolgálat) stockholmi ügynöke, Iver Olsen választotta, a gazdag hajózási vállalkozó, Sven Salen javaslatára. Ezt a választást a stockholmi amerikai követ, Herschel Johnson is jóváhagyta, és már az ő javaslatára fogadta el a svéd külügyminisztérium Raoul Wallenberg személyét.
Wallenberg pályafutását, a budapesti zsidók mentésében folytatott tevékenységét a megnyitó beszédet követő film bemutatja.
Magam inkább Raoul Wallenberg pályájának azt a részét szeretném kiemelni, amikor ez a svéd nagypolgári ifjú a pokol bugyraiba ereszkedett alá. Ráérezhetett arra, hogy a szuverenitásának külső látszatát is elveszítő Magyarországon milyen helyzetbe került a gettókba kényszerített budapesti zsidó közösség. Rá kellett döbbennie arra, hogy nyilas hatalomátvétel után védlevelei semmit sem érnek, Szálasi csőcseléke ezeket semmibe véve lőtte a Dunába a védtelen és kiszolgáltatott embereket.
Wallenberg ekkor vált hőssé, számtalan esetben mentette meg a halálra szántak életét.
A magyarországi rendszerváltás idején személye, budai szobrának felállítása a kommunista múlttal való szembenézés szimbóluma volt. Akkor a rendszerváltó politikai erők egyöntetűen vallották, hogy az embermentő svéd az egybeérő két diktatúra, a náci és a kommunista közös áldozata. Ez a ritka konszenzusok esete a magyarországi politikai életben. Wallenberg emléke előtt tisztelegve ma már csak halkan jegyzem meg, napjaink Európájában a kommunista bűnök relativizálásának vagyunk tanúi.
Tisztelgő és csöndes megemlékezésünket azonban ez ne zavarja.