Az ősi puszta vadvilágát mutatja be a Hortobágyi Vadaspark

A Hortobágyi Nemzeti Park természeti adottságaira alapozott Hortobágyi Vadaspark kiválóan alkalmas az ősi puszta vadvilágának bemutatására. Lakói között láthatók az ember megjelenése előtt ezen a tájon élő, de a civilizáció térhódítása miatt a területről kiszorított állatfajok, mint például a farkas, sakál, vadló, illetve a védett területeken ma is élő vadállatok, mint a vadmacska, róka, rétisas, vaddisznó.

Bendegúz, Pocak és Rozi – ez a neve a Hortobágyi Vadaspark három vaddisznójának. Sokan nem gondolnák, de a disznók kifejezetten okos állatok, teljesen normális, hogy megismerik a nevüket és a gondozóikat is – erről beszélt Király Dávid, a Hortobágyi Vadaspark létesítményvezetője az M1 Kék bolygó című műsorában. Hozzátette, nem csak egy személyt, hanem többet is meg tudnak különböztetni egymástól.

Király Dávid már öt éve dolgozik a vadasparkban, és heti 5–6 munkanapján igyekszik minden állatot meglátogatni. Elmondta, a természet és az állatok iránt való szeretete már gyermekkorában megmutatkozott, és ez felnőtt korában sem változott: állatok gondozásával és mentésével foglalkozik. A vadaspark létesítményvezetőjeként ugyanakkor jóval több dolga akad. A park ma a külső legelőkkel együtt 130 hektárt számláló terület, ahol negyven faj csaknem kétszáz egyede található meg.

Hortobágy korábban sokkal változatosabb élőhely volt, mint most. Ezt bár befolyásolták az egykori folyószabályozások és a különböző mezőgazdasági beavatkozások, a terület továbbra is optimális maradt a vadaspark állatainak számára, hiszen a legtöbb élőhelytípus itt megtalálható – ismertette Király Dávid.

Megjegyezte, itt egyaránt jelen van a száraz, szikes gyep, de a mélyebben fekvő pontok is, amelyek már vízállásos területek. És vannak fával kissé sűrűbben, vagy ritkábban borított területek is, így a területre jellemző összes fajt természetes környezetében tudják bemutatni.

Körülbelül száz éve nem költ már hazánkban az egykor a Kárpát-medence egész területén elterjedt fakó keselyű, a hortobágyi vadasparkban azonban találkozhatunk ezzel a madárfajjal is. Király Dávid elmondta, ezek a madarak alapvetően dögevők, ami azt jelenti, hogy elpusztult állatok tetemével táplálkoznak.

Ez régen sokkal egyszerűbb volt, mivel rengeteg vadállat élt a területen, így mindig volt elhullás, és így volt táplálékuk is. Másrészt pedig, ahogy fejlődött a gazdaság és az állattartás, az emberek az elhullott egyedeket kint hagyták, és ezek a madarak takarították el. Napjainkban ez már másként működik, most már a fehérje feldolgozó elviszi az elhullott állatok tetemeit, így a keselyűk számára a táplálék mennyisége lényegesen lecsökkent.

A fakó keselyű a maga három méterével a legnagyobb szárny fesztávolságú madár volt a hajdani Magyarországon.A vadasparkban jelenleg kilenc példány él, amelyek egy természetvédelmi alapítványon keresztül kerültek be Spanyolországból. Egy részük állatkerti szaporodott példány, másik részük pedig sérült, vagy mérgezett madárként került be a védelmi programba, és később a Hortobágyra – mondta Király Dávid.

Sok a megmentett egyed,gyakran kerül a vadasparkba vörös vércse, karvaly és fehér gólya is. A legyengültség mellett gyakran áramütés, ritkábban mérgezés miatt szorulnak segítségre. Évente 70–80 egyed szokott bekerülni a parkba, és a nagy részét sikerül is megmenteni. Megjegyezte, emlősök ritkább esetben kerülnek be a vadasparkba, viszont sokkal jobb a megmentési arányuk, hiszen könnyebb őket felnevelni.