Könyvajánló: Lakodalmas népszokások Kárpátalján

Bacskai Béla: Lakodalmas népszokások Kárpátalján.
Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség, 2008.
Miért fontos a hagyományok őrzése– teszik fel sokan a kérdést. Vannak, akik azt vallják, hogy egységesülő világunkban fölösleges ragaszkodni az avítthoz, maradihoz, nemegyszer primitívhez, megmosolyogtatóhoz. Szerencsére többen vannak azok, akik ösztönösen vagy tudatosan, de őrzik őseinktől örökölt hagyományainkat, szokásainkat.

A hagyomány a nemzet emlékezete, az állandóság illúziója. E nélkül az illúzió nélkül nem érezhetjük magunkat otthon a világban. Pedig gyakran idézzük Tamási Áron mondatát: „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne…” Otthonvilágunk kialakításában, azonosságunk megőrzésében segítenek a hagyományok.

A kárpátaljai olvasó jól ismeri az ungvári járási Szalóka község lakóinak hagyománytiszteletét. Az ő nevükhöz köthető a hazahívogató falunap évenkénti megrendezése, amikor az elszármazottak hazalátogatnak, hogy találkozzanak gyökereikkel, az őket felnevelő szülőfalu megtartó erejével.

Nemcsak megőrzik, éltben tartják, hanem le is jegyzik szokásaikat, hagyományaikat, hogy mindenképpen átöröklődjék a következő nemzedékre, példát mutatva ezáltal más településeknek is. 2004-ben már megjelent egy hagyományőrző kötet Kender, kender, de szép tábla kender címmel, melyben Fekete Erzsébet a szalókai fonót, tollfosztót, disznótort, tengerihántót elevenített fel.

Jelen kiadványban Bacskai Béla a lakodalmi vőfélyverseket adja közre. Tudatosan, felelősséggel törekednünk kell azonban ama tiszta forrás minél hitelesebb megőrzésére, szem előtt tartva Győrffy István mondását: „A néphagyomány tart meg bennünket magyarnak, s a nemzetközi műveltség tesz bennünket európaivá.”

Bízom benne, hogy Bacskai Béla gyűjtését haszonnal forgatják majd a hagyományőrzés kárpátaljai elkötelezettjei.