Hírhedett zenésze a világnak

Ünnepelt sztár, mégis érzékeny művész, akinek nagylelkűsége nem ismert határokat. Sok nehézséggel kellett szembenéznie életében, a mélypontokon egyedül az Isten-hit segítette át – vélekedik egy magyar Liszt-kutató.

A zeneszerző szívügyének tekintette a katolikus egyházi zene megújítását, de egyházi műveiben ismert protestáns dallamokat is felfedezhetünk. Halálának évfordulóján a budapesti Liszt Ferenc Emlékmúzeumban jártunk.

Először ügyetlenül csúszkáltam a bútorok között, ritkán kell védőpapucsot húznom, ha

parkettára lépek, de a szőnyegen már biztosabb a járás. Édeskés illatot éreztem, a térdeplő tetején a megfeszített Krisztust láttam, a teremben halk zene szólt. Mintha egy szentélybe léptem volna, annyira más világba csöppentem. Kint dübörög az Andrássy úti forgalom, bent az üvegzongora hangjában gyönyörködöm. A zeneszerző utolsó budapesti lakása a mai Liszt Ferenc Emlékmúzeum. Itt látható az egykori Zeneakadémia első elnökének hagyatéka: hangszerei, könyv- és kottatára. Bár a jubileumi Liszt-év – születésének 200., halálának 125. évfordulója – tavaly véget ért, a múzeumba még mindig sok látogató érkezik, hogy megismerjék a 19. század kiemelkedő zenei géniuszát.

– Ha Lisztet ismerem, szinte az egész zenetörténet az enyém – vélekedik Domokos Zsuzsanna, az emlékmúzeum igazgatója.

Beethoven, Schubert, Verdi, Berlioz vagy Wagner – ma már nem jelent problémát, hogy a legnagyobb zeneszerzők műveit élvezzük. A zene szólhat lemezről, vagy hallgathatjuk a youtube-on, ez számunkra természetes, de korántsem volt így alig több mint száz éve. Mégis talán szívesen elcserélnénk egész CD-gyűjteményünket, ha magát Liszt Ferenc zongorajátékát hallgathatnánk élőben. A zeneszerző ünnepelt sztár volt a maga korában, Európa-szerte koncertezett, zongorajátéka elkápráztatta a hallgatóságot. Koncertjein saját művei mellett más szerzők munkáit is bemutatta, életművében számos átiratot és feldolgozást találhatunk.

– Minden kortársát segítette, hogy megismerjék a műveiket. Például a kései Beethoven-műveket egyáltalán nem ismerték az 1830-as években Beethoven halála után, ezért gyakran játszotta az ő műveit. Weimarban mint karmester a kortárs zeneszerzők, Schumann, Mendelssohn vagy más, kisebb jelentőségű zeneszerzők műveit is felkarolta, előadta. Jóban volt Edvard Grieg norvég zeneszerzővel, de nagyon sokat tett az orosz zeneszerzőkért is. Túl volt minden kicsinyes féltékenységen, csak az volt a célja, hogy segítsen és a jó ügyet szolgálja a maga területén, a maga képességei szerint – meséli Domokos Zsuzsanna.

„Hírhedett zenésze a világnak…

…Bárhová juss, mindig hű rokon” – szólítja meg Vörösmarty Mihály a hazatérő művészt 1840-ben. Liszt Ferenc igazi világpolgárként otthonosan mozgott Európa számos országában, de hazájának mindig is Magyarországot tekintette. Szívén viselte az ország fejlődését és a magyar emberek sorsát, aminek emlékezetes példája az 1838-as pesti árvíz után megrendezett bécsi jótékonysági koncertsorozata. Az összegyűlt huszonnégyezer aranyforint a legnagyobb adomány volt, amit magánszemély felajánlott az árvízkárosultak javára.

– A legtöbben úgy tudják, Liszt nem tudott magyarul, de ez csak részben igaz. Életének utolsó szakaszában, 1873-tól kezdve minden évben itt volt Magyarországon, és sok magyar nyelvű előadást hallgatott. A Jókai Mór által alapított Magyar Írók és Költők Társasága rendezvényeit rendszeresen látogatta és a korabeli tudósításokból tudjuk, hogy értette a magyar nyelvű szövegeket, nem volt szüksége tolmácsolásra. Jókai tárcáit a Hon című lapban olvasta magyarul.

Egy alkalommal Liszt Jókainak fejtette ki a véleményét egy írásával kapcsolatban, amin maga az író is meglepődött, és kérdezte, honnan ismeri a szöveget, mert ez csak magyarul jelent meg. Így derült ki Jókai számára is, hogy Liszt magyarul is olvasott. De szóban valóban nem használta, mert nagyon igényes volt arra, hogyan beszél egy nyelvet. Mivel a magyart nem tudta tökéletesen beszélni, ezért tiszteletből hallgatott, de sok ajánlást írt magyarul, amit Liszt Ferencz-ként írt alá.

Aki megleste a titkot

– Siralmas állapotban volt az egyházzene a 19. században – ismerteti a múzeumigazgató.

– Operadallamokra improvizáltak a templomokban, tehát a világi zene határozta meg

a katolikus misék zenéjét, és ez nagyon bántotta Lisztet. Úgy érezte, hogy kötelessége egyházzenei műveket komponálnia, mert nincs méltó zene a templomokban, ami teljesen megfelelne a katolikus misék szövegének és egyben világszínvonalú zene lenne. Kortársai közül szinte ő volt az egyetlen az 1850-es években, aki komolyan foglalkozott a liturgikus zenével – tudom meg egy piano-harmónium mellett állva Liszt egykori szalonjában. A

különleges szerkezet két hangszert rejt magában, felső billentyűsor egy zongora, az alsó egy harmónium, így találkozik a világi és az egyházi zene egy játékasztalon.

– Nagyon megrázta az élet, nagyon nagy tragédiákat kellett átélnie – édesapja korai halála, két gyermekének a halála – és egyre több támadás érte a szakmai körökből is az 1850-es évek végén. Azt hiszem, hogy egyedül az Isten-hit volt az, ami átsegítette őt ezeken a nagyon mély pontokon – meséli Domokos Zsuzsanna Liszt imazsámolyánál.

A zeneszerző templomi szertartásokra szánt miséin túl más egyházi témákat is feldolgozott.

– Számomra a legmegdöbbentőbb és a legcsodálatosabb zenei kifejezése a feltámadás hittitkának a Krisztus-oratóriumban a húsvéti kórus. Ezt a halk dallamot egy nagyzenekari tétel, a Stabat Mater Dolorosa előzi meg, ami gyakorlatilag Krisztus kínszenvedése és halála Mária szemszögéből mutatva. Ez után jön egy nagyon törékeny gregorián dallam feldolgozása, amelyet úgy képzelt el Liszt, hogy a hallgatóság a kórust nem is láthatja. A női kórust csak egy harmónium kíséri, tehát egy nagyon szűk, csendes és visszafogott hangszerelésű, csodálatos rövid kórusmű, ami titokban történik, ahogy maga a feltámadás is. Ezt a tételt egy hatalmas, dicsőséges kórus követi, ahol már az emberek reakciója tükröződik, de a feltámadás titkát láthatatlanul és csodálatosan természetfölötti erővel fogalmazza meg.

B-A-C-H

– Mindenki a katolikus valláshoz mélyen kötődő zeneszerzőként ismeri Liszt Ferencet, de vannak protestáns zenei ihletésű művei is – ismerteti Kissné Mogyorósi Pálma.

A református egyházzenész Liszt Ferenc halálának évfordulóján, július 31-én a Belvárosi Ferences Templomban tartott előadást a zeneszerző protestáns vonatkozású műveiről.

– A protestáns egyházzenéből a korálok dallamanyaga ragadta meg Lisztet. Számos egyházi kórusmű, zongora- és orgonamű, valamint zongora- és orgonaátirat született egy-egy korál dallamára. Például az 1878-79-ben „12 régi német egyházi ének” címmel jelentek meg kórusművei. Ezekben az átiratokban több, számunkra is ismert énekkel is találkozhatunk: Ó Krisztus-fő, te zúzott, Mind jó, amit Isten tészen, Ki Istenének átad mindent, Jöjj, mondjunk hálaszót. Ezek közül a dallamok közül, van, amivel Liszt nagyszabású oratorikus művében, a Via Crucis (Keresztút) című passiójában is találkozhatunk. A másik protestáns vonatkozás, hogy Liszt számos átirattal tisztelgett Johann Sebastian Bach előtt. Bach nevének négy betűje egyben négy zenei hang is, melyek egy zenei motívumot alkotva már Bach műveimben is megjelennek. Már zeneszerzőkhöz hasonlóan Liszt is tisztelgett a nagy barokk mester emlékének e motívumra komponált, B-A-C-H fantázia és fúga című orgonára, illetve zongorára írt művével.

Bár életében sok kritika érte, az utókor kiemelkedő jelentőségű zeneszerzőként tartja számon. Példaként áll előttünk nagylelkűsége és önzetlen, minden kicsinyes féltékenységet mellőző segítőkészsége. A Liszt-múzeum csendjéből megint a forgalmas főútra érek. Egy kicsit újra kell tanulnom járni.

Dobó Márti

Fotók: Kalocsai Richárd