Határtaxival Beregszászra: szemüveget, gyógyszert, menyasszonyi ruhát Ukrajnából

A Heti Válasz 2012. júl. 19-i számában érdekes, bennünket, kárpátaljaiakat is érintő írást találtunk, amelyet most olvasóink figyelmébe ajánlunk.

A nyíregyházi vasútállomáson kétezer forintot kell fizetni, hogy egy „határtaxi” elszállítsa a vevőket a beregszászi piacra. Retúrjegyet vettünk, s menet közben kifaggattuk útitársainkat, miért éri meg kint menyasszonyi ruhát, kristálypoharat, férfiöltönyt vagy gyógyszert venni.

A nyíregyházi vasútállomás melletti parkolóban furcsa „taxik” sorakoznak: mindegyik fekete – legalábbis adóügyileg. A miénket Sándor vezeti – nevezzük így –, aki a rendszerváltás után települt át családjával Ukrajnából Magyarországra. Most abból él, hogy a Kárpátaljára utazókat viszi át a határ túloldalára. Egy fuvar személyenként kétezer forint, Sándor pedig úgy szervezi az utakat, hogy tele legyen a kocsi oda-vissza. Aki nem férne be hozzá, annak sem kell aggódnia: a parkolóban mások is „határtaxiznak”.

Nejlontáska a vámosnak

A sofőrön kívül négyen szorongunk a lerobbant Volkswagen kombiban. A fiatal lány Egerbe jár főiskolára, vége a vizsgaidőszaknak, jön haza a szüleihez. A Beregszászból elszármazott nyugdíjas hölgy is a szüleit megy meglátogatni. Mindannyian furcsálljuk, hogy sofőrünk vattát dug a fülébe, de hamarosan megértjük, miért. Tombol a kánikula, kint 38 fok van, a légkondi nem működik, így lehúzott ablakkal közlekedünk. Kiérve a városból Sándor teljes sebességre kapcsol, bele sem merünk gondolni, mennyivel száguldhatunk a halálszakaszként emlegetett 41-es úton, a sebességmérő nem működik. A rádió viszont tökéletes: a hangerő a maximumon, de a motorzaj és a huzat még így is elnyomja a dalok szövegét.

A beregsurányi határállomáson egyetlen kocsi áll előttünk. Sofőrünk rutinos, mindenkit ismer, és őt is ismeri mindenki. Összegyűjti az ukrán és a magyar útleveleket, nejlontáskával a kezében kiszáll az autóból, kis időre eltűnik. Mire a vámosok és a határőrök végeznek a másik gépjármű utasaival, ő is visszaül: durva gázfröccsökkel sürgeti az előttünk lévő gépkocsi vezetőjét az indulásra. A határátkelés zökkenőmentes, a gyomrunk most nem rándult görcsbe, mint a kommunizmus idején, a Szovjetunióba lépve.

Az utódállam Ukrajnának ezen a részén a szegénység és a gazdagság egyszerre van jelen. A lepukkant épületektől és az utak rossz állapotától olyan érzésünk támad, mintha nemrég háború ért volna véget erre: nyoma sincs annak, hogy néhány hete még Ukrajna volt a labdarúgó-Eb házigazdája. A hivalkodóan felújított házak azért azt jelzik, hogy sokaknak sikerül hasznot húzniuk a határ menti „kereskedelemből”: a cigi- és a benzinüzlet a szigorítások ellenére továbbra is virágzik. Érthető: egy doboz márkás cigaretta itt 240 forint, harmadannyi, mint odahaza, de a 95-ös benzin literjéért is csak 295 forintot kérnek. Nálunk masszívan 400 forint fölött alakulnak az árak, s a kilátásba helyezett jövedékiadó-emelés sem sok jóval kecsegtet.

Sportcipő és araruha

Beregszászban, a piacnál szállunk ki az autóból. Mielőtt elvegyülnénk a tömegben, s megnéznénk, mit vásárolnak itt a honfitársaink, keresünk egy pénzváltót. Most 1000 forintért 35 hrivnyát adnak, azaz egy hrivnya több mint 28 forintba kerül. Élelmiszert vagy háztartási vegyi árut nem éri meg venni: egy részük Magyarországról, a nyíregyházi, kisvárdai bevásárlóközpontokból származik. Az Ukrajnában gyártott termékek olcsóbbak, és a minőségükkel sincs baj. A hamisított márkájú, de eredetinek kinéző sportruházat is olcsóbb, mint odahaza: a „márkás” sportcipőket 130–180 (forintban: 3640–5040), a menő baseballsapkákat 20–50 (forintban: 560–1400), a sporttáskákat, hátizsákokat 100–140 hrivnyáért (2800–3920 forintért) kínálják.

Menyasszonyi ruháért is szívesen jönnek ide a magyar oldalról, hiszen itt jóval kevesebbe kerül, mint a ruhabérlés egyetlen alkalomra a túloldalon. Egy vállalkozó szellemű hölgy már nemcsak Beregszászban, hanem Budapesten is nyitott menyasszonyiruha-szalont: az árak magukért beszélnek. A legolcsóbb ruha 35, a legdrágább 65 ezer forint. A kristálypoharak továbbra is olcsóbbak, mint a magyarországi boltokban. Mi is veszünk egy Fehéroroszországból származó készletet, a hat darab 250 hrivnya, ez hétezer forint, Budapesten egy ilyen készletért többnyire 12 ezret is elkérnek.

Orvosságot vény nélkül

Beregszász utcáin sok gyógyszertár található. Mivel az ukrán kórházak nem biztosítják a gyógykezeléshez szükséges orvosságokat, ezért azokat a betegeknek kell megvenniük. A találomra kiválasztott görcsoldó esetében a tíz szemet tartalmazó magyar doboz 180 forint, az ukrán háromszor ennyi tablettát tartalmaz mindössze 320 forintért. Sőt a Magyarországon receptre kiadható gyógyszerek egy részét Ukrajnában vény nélkül is meg lehet vásárolni, főleg ha a gyógyszerész régi ismerős… Az olcsó orvosságok ellenére a kárpátaljai magyarok szívesebben gyógykezeltetik magukat az anyaországban – már ha megengedhetik maguknak. Az ungvári, munkácsi vagy a beregszászi kórházban ugyanis alig maradt már magyar orvos vagy ápoló, legtöbbjük rég áttelepült Magyarországra.

A gyógyszertár után egy látszerészhez térünk be: „Piroskát keressük”; úgy hallottuk, az anyaországi magyarok hozzá járnak szemüveget készíttetni. Az asszony már nyugdíjba vonult, a lánya viszi tovább az üzletet. A keretek ugyanolyan divatosak, mint bármilyen hazai szaküzletben, ám jóval olcsóbbak: lencsével, csiszolással együtt 40–50 ezer forintba kerül egy szemüveg.

Az anyaországba áttelepülő magyarok – ha nem muszáj – nem adják el az ingatlanukat, de a megélhetés miatt kénytelenek hátrahagyni a szülőföldjüket. Van, aki csak idényjelleggel dolgozik a határ menti gazdaságokban, mások ápolóként helyezkednek el a magyar egészségügyben, többen pedig afféle „dédiszitterként” idős, beteg emberek gondozását vállalják.

Visszafelé már Emília – Sándor felesége – a sofőrünk. Útitársunk egy 75 éves tanárember, idén ment nyugdíjba a beregszászi gimnáziumból, s most a fiát jön meglátogatni Budapestre. Türelmesen várunk, míg Emília megtankol. Mivel cigarettát egyikünk se hoz, ő kihasználja a lehetőséget: két-két kartonnal helyettünk is vesz. A fuvar így jön neki egyenesbe.