Szijjártó Péter beszéde a Rákóczi-főiskola tanévnyitó ünnepségén

Főtisztelendő Püspök urak! Tisztelt Rektor Úr, Elnökasszony! Tisztelt Polgármester Úr! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Főiskolai Polgárok!

Először is engedjék meg, hogy köszönetet mondjak ezért a díjért. Azt kell, hogy mondjam, bőven az érdemeimen felül van. A múlttal kapcsolatos elismerés mellett legalább annyira a jövőre szóló bíztatásként, sőt az önök részéről támasztott elvárásként értékelem, amelynek megpróbálok majd megfelelni az elkövetkezendő időszakban is.

Van egy ilyen kép, ami él a politikusokról, mely nagyjából úgy szól: hogy ezek ilyen kőszívű, érzéketlen lények, nincsenek érzéseik, vagy csak nagyon mélyen élnek, vagy nagyon jól palástolják őket. Az utóbbi lehet igaz is, de el kell mondanom, személyesen jólesik az Önök által nekem adott elismerés. Jólesik a dicséret is természetesen. Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy egy politikus számára, egy választott tisztségviselő számára mindig a polgárok bizalma a legkitüntetőbb, melynek elnyerésére jó eséllyel legalább négy esztendőként van lehetőség. Így tehát ezt a díjat most egy ilyen jó időben, félidei elismerésként, ha megengedik, elkönyvelem magamban.

Továbbá azért is esik jól ez az elismerés, mert egy olyan, Magyarország határain túl élő nemzeti közösségünktől kaptam, akiknek talán a legnagyobb kihívás jutott osztályrészül. Mégpedig a megmaradás, a magyarként való mindennapi élet megszervezésének a feladata. Magyarország kormányának nemzetpolitikai alapvetése az, hogy minden magyar felelős minden magyarért. Éppen ezért nemcsak feladatom/feladatunk, hanem kötelességem/kötelességünk is kiállni Önökért, kiállni és küzdeni a kárpátaljai magyar közösségért. Ezért ez az elismerés számomra nem más, mint a megmaradásért való közös és kemény kiállásunk jelképes díja, a Kárpátalján élő magyarok és az anyaország közös erőfeszítéseinek elismerése. Ugyanis be kell látnunk, mi egymás nélkül sikeresek és erősek nem lehetünk, hiszen nem tud erős és sikeres lenni a kárpátaljai magyar közösség erős és sikeres anyaország nélkül, és ez igaz a másik irányba is, nem lehet teljes a magyarok közössége a kárpátaljai magyarok nélkül sem. A mi feladatunk tehát az, hogy közösen dolgozzunk, közösen tegyünk erőfeszítéseket annak érdekében, hogy egyszerre lehessünk sikeresek a határainkon belül és a határainkon túl is.

Tisztelt Elnökasszony! Tisztelt Rektor Úr! Főtisztelendő Püspök Atyák! Tisztelt Polgármester Úr!

A magyar nemzet mögött száz nehéz esztendő áll. Ha visszatekintünk erre a száz esztendőre, akkor szerintem mindenfajta túlzás és pátosz nélkül mondhatjuk, hogy talán nem nagyon lett volna még egy olyan nemzet a világon, amely kibírt volna ilyen száz esztendőt. A magyar nemzet nemcsak kibírta, nemcsak túlélte ezt a száz évet, hanem meg is erősödött. Magyarország mára már nem mélabús, nem ellenségekkel körülvett, nem magányos ország, hanem egy önbizalomtól duzzadó nemzet otthona. Mára mi, magyarok részesei, sőt motorjai vagyunk annak a Kárpát-medencei, annak a közép-európai összefogásnak, amely a következő időszakban az európai fejlődés forrása lesz. Hiszen megint csak nem túlzás, hanem tények által alátámasztott állítás lehet, hogy az Európai Unió jövőjét itt Közép-Európában írják/írjuk. 

Az elmúlt tíz esztendőben egy olyan szellemi és gazdasági együttműködés kiépítésébe fogtunk bele, amelynek szereplői kölcsönös eredményekkel járó kezdeményezések kíséretében segítik egymást a közös siker felé vezető közös úton. Gondoljanak csak bele, tizenegy esztendővel ezelőtt a Szlovákiába látogatni kívánó magyar köztársasági elnököt feltartóztatták a komáromi híd közepén, és nem engedték be az országba. Tizenegy esztendővel később a magyar és a szlovák miniszterelnök együtt adta át a Komáromot Révkomárommal összekötő Duna hidat. Vagy nézzük csak meg a magyar-szerb kapcsolatok közeli múltját. Ellenségeskedés, viták, ma pedig stratégiai szövetség, barátság, egymás kölcsönös támogatása jellemzi a két ország kapcsolatát. Ha a szerbeket megkérdezik, hogy mely nemzetet, mely nemzeteket tekintik az elsőszámú vagy legfőbb szövetségesnek, szövetségeseknek Európában, akkor Magyarország biztosan ott lesz az elsők között. Nos, az ilyen kapcsolatok javulására, ezekre a folyamatokra lehet alapozni a Kárpát-medence, illetve Közép-Európa népeinek sikeres jövőjét, amely során utak és vasutak épülnek, határátkelőhelyek nyílnak, energiaösszeköttetések és gazdaságfejlesztési programok születnek. Ez az a jövő, amelyben mindenki megtalálja a maga hasznát, amely során nem feszíti szét kapcsolatainkat a nemzeti hovatartozásunk, melynek során szlovák, osztrák, szlovén, horvát, román, szerb és ukrán ugyanolyan jól jár, mint azok a magyarok, akik az ő országaikban élnek.

A helyzet úgy fest, kedves barátaim, hogy a mi esetünkben az ország határa és a nemzet határa nem esik egybe, de csak rajtunk múlik, hogy mit hozunk ki ebből a helyzetből. Az elmúlt 10 évben bebizonyítottuk a szomszédainknak, hogy ha a náluk élő nemzetrészeknek jó, az nekik is jó. Ez az a jövőkép, amiért küzdünk, amelyben valamennyi közép-európai, Kárpát-medencei nemzetnek és országnak helye van. Ehhez az kell, hogy a szomszédos országok a náluk élő magyarságra nem konfliktusforrásként, hanem erőforrásként, a két ország közötti kapocsként tekintsenek. A határok nem elválasztanak minket a szomszédoktól, hanem összekötnek velük.

Kedves barátaim! Ebben a sikeres közép-európai, Kárpát-medencei jövőben ott szerepel Ukrajna is. Ezért próbálunk lépésről lépésre mindent megtenni annak érdekében, hogy a magyar-ukrán kapcsolatokat jó irányba tereljük. Ukrajna minden nehéz pillanatban számíthatott Magyarország támogatására. Legyen szó az ukránok területi integritásának vagy szuverenitásának elismeréséről, az amelletti kiállásról, legyen szó az energiaszállításokról, az egészségügyi segítségnyújtásról, vagy éppen az ukránok hazatérésének lehetővé tételéről Nyugat Európából. Ma, amikor a világ váratlan kihívásokkal néz szembe, akkor is segítő kezet nyújtunk, és ma 22 kárpátaljai kórház számára 50 lélegeztetőgépet adtunk át.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Barátaim! Mi úgy látjuk, hogy ebben a sikeres közép-európai jövőben ott szerepelnek a Kárpátalján élő magyarok is. Az a magyar közösség, amely a jövőben is mindenben számíthat az anyaország támogatására. Ezzel együtt a Rákóczi-főiskola is, aki a magyarság megmaradásának egyik legfontosabb bástyája. Hiszen ebből az intézményből kerülnek ki azok a kiművelt, pályakezdő fiatalok, akik a jövő nemzedéket tanítják és vezetik majd. Ezért a magyar kormány a jövőben is minden lehetséges eszközzel támogatni fogja az intézmény működését. Persze, hogy Önöknek milyen támogatásra van szükség a jövőben, azt majd Önöknek kell megmondaniuk. Természetesen folytatni fogjuk a teljes kárpátaljai intézményrendszer felújításait, az építkezéseket és támogatásokat, mint ahogy a mai napon átadjuk a Perényi Kultúrkúriát is. Részben az Önök használatára.

Kedves Barátaim! Tisztelt Főiskolai Polgárok! Ebben a sikerekkel kecsegtető jövőképben természetesen ott szerepelnek azok a magyar fiatalok is, akik ennek az iskolának falai között kezdik most meg a tanévet. Nélkületek elképzelhetetlen lenne a kárpátaljai magyarság megmaradása. Ti jelentitek a jövőt, ti tanítjátok majd a következő magyar nemzedéket csodálatos anyanyelvünkre, és a családjaik után ti lesztek a legfőbb kapocs a gyermekek és a magyarság között. Azt is el kell mondanom, hogy kevés hivatás van, ami ennél nagyobb felelőséggel járna. Ezért is tiszta szívből kívánom, hogy meg tudjanak felelni ennek a kihívásnak. Az elkövetkezendő időszakban szerezzenek olyan tudást, amellyel hozzá tudnak járulni a kárpátaljai nemzeti közösség megmaradásához, és az egész magyar nemzet jövőbeni sikeréhez.

Még egyszer engedjék meg, hogy kifejezzem hálámat, nagyrabecsülésemet ezen elismerésért, melyet ma átvehettem, és én Önöknek azt kívánom, hogy az elkövetkezendő hónapokban személyes jelenlétre alapuló oktatás során minél több tudást adjanak át az itt tanuló magyar fiataloknak. Tisztelt Elnök Urak! Tisztelt Elnökasszony! Még egyszer hálásan köszönöm az elismerést. Önöknek jó munkát, kitartást és állhatatosságot kívánok. Köszönöm megtisztelő figyelmüket!