Kezdődik a vadászidény
Lassan, de biztosan múlik a nyár. A karcsúszálú tritikálék és rozsok után a borzas kalászú zabtáblákon is végigdohogtak a kombájnok. Múlik a nyár, sokasodnak a tarlók, a homo sapiens „vadász” alfajába tartozó egyedek pedig ilyenkor szélesre tárják a fegyverszekrények ajtaját. A szemek és a kezek szeretettel siklanak végig a kopott, öreg kakasos Tulákon, az Izs „verikálkákon”, büszkén simogatják a méregdrága, csillogó-villogó Browningokat, Berettákat, Winchastereket. Nyugalom, öreg pajtás, hangzik el gondolatban sok vadász ajkán, hamarosan teli torokkal ordíthatsz. Kezdődik a tánc. Az Úr 2012-ik esztendejében is eljutunk lassan az apróvad vadászatának idénykezdetéig. Augusztus második hétvégéjéig már csak egy párat kell aludni és akkor megmutathatjuk, hogy mit tudunk. De vajon mi válik majd valóra a reményekből? – tettük fel a kérdést több kárpátaljai puskaforgatónak.
– Nálunk kimondottan nagy hagyománya van a vízi vad vadászatának – meséli Íjgyártó Jóska bátyám, a Viski Vadásztársaság elnöke. – Hiszen a Tisza árterének közelsége és a Sajáni-hegyek lábánál kialakult morotvák ideális terepet adnak a kacsavadászathoz. Míg az alföldi területeket katasztrofális aszály jellemezte, nálunk azért a hegyek és a Tisza közelsége elég sok felhőt megfejt. A közeli tarlókra már most szépen húznak a récék, tehát biztos vagyok benne, hogy jól szórakozunk majd az augusztusi-szeptemberi hajnalokon, estéken. Ennek illik is így lennie, hiszen majd’ 7000 hektáros területünk 97 vadászára fejenként, átlagban évente 10-12 kacsa elejtése jut. No, persze, ez statisztika, hiszen van, aki ki sem jön récézni, meg van, akinek ez a kedvenc vadja, és évente 15-20 darabot is elejt belőle.
– Mi a helyzet a fürjjel és az örvös galambbal, hiszen e fajoknak is most kezdődik az idénye?
– Fürjre csak a fanatikus kutyások járnak, hiszen ennek a madárnak a kajtató vadászatához nagyon jó ebek szükségesek. Én persze ki nem hagynám a fürjvadászatot, hiszen ez az aprócska vadmadár a nejem konyhájában igen előkelő helyet foglal el, mint a „viski vadász húslevesének” első számú hozzávalója. No meg a spanieljeimnek és nekem is jó szórakozás! Különben jó lesz a fürjállomány, mert nyáron minden vetésben ott plitypalattyolt egy fürjkakas. És persze a szarkának, szürkevarjúnak is a körmére néztünk a költési időszakban, hiszen ennek az alig öklömnyi madárkának ezek a tollas banditák a legnagyobb ellenségei.
Örvösre meg nem igen vadászunk. Ha cső elé kerül, meglőjük, de kimondottan galambászni nem szoktunk.
– A sajáni hegyek lábától egy huszáros vágtával az ugocsai síkra ugorva Matúz Istvánt, a magyarországi Magyar Vadászlap kárpátaljai munkatársát is megkérdeztük reményeiről.
– Szűkebb pátriámban, a tiszapéterfalvi Tisza Vadásztársaság területén nem sok jóra számítok – mesélte lapunk egykori munkatársa –, és ennek pedig nem igazán a meteorológiai helyzet, hanem a Tisza Horgász és Vadásztársaság, valamint az UTMR (ukrán állami vadásztársaság) közötti marakodás az oka. Lassan két esztendeje pereskedünk, mert elegünk lett belőle, hogy a megye és a járás taknyos kölkökként kezelt bennünket. Befizetéseink eltűnnek a nagy és átláthatatlan büdzsében, egykori vadőrünk sajátjaként kezelte területünket és saját ismeretségi körét vadásztatta, ahelyett, hogy az őt tagdíjaiból eltartó közösség érdekeit szolgálta volna. El szeretnénk hát válni a nagy közöstől, hogy a magunk urai legyünk. Idén ősszel végre talán dűlőre jut ügyünk, de a kétesztendei zavaros viszonyok mostanra „meghozták gyümölcsüket”. A gazdátlanság következményeként tízesével repkednek a szürkevarjak, fellegnyi szarka boldogítja a területet. Nemrég pedig a tarlókon, egy holdvilágos éjszaka, Tiszaújlak és Tiszabökény között 5 süldő rókát számoltam össze. Valami csodával határos módon még a fácánállomány az, ami többé-kevésbé normális állapotot mutat. Egykor legendás őzállományunk töredékére apadt, van viszont több konda vaddisznónk, ami Tiszabökény határában minden mezőgazdasági tevékenységet meghiúsít. Szóval, ha hamarosan nem történik valami, akkor a kacsa- és fürjvadászatnál sokkal súlyosabb gondjaink lesznek.
– Milyen megoldást gondol célravezetőnek?
– Vízi vad tekintetében elsősorban a Batár folyócska zsilipes-bukógátas felduzzasztása lenne fontos. Megkerülhetetlen kérdés a ragadozók gyérítése, hiszen a nyúlszaporulat java a rókák és kóbor ebek gyomrába vándorol. Néhány éve, tavasszal volt módomban olyan rókakotorékot kiásni, amelyik fácántollal és nyúlszőrrel volt „kitapétázva”, valamint a dolmányos varjak és szarkák szervezett, tavaszi irtása is elengedhetetlen lenne. Hivatalosan a majd 4000 hektáros területünkön 100 hektáronként állnia kellene egy apróvadetetőnek, az aszály miatt mesterséges dagonyákat és itatókat kellett volna létesíteni a paládi erdő körzetében, a vadmegfigyelés és bírálás céljából legalább 10 magaslesnek kellene állnia a területen. Ebből jóformán semmi, de semmi nem valósult meg, mert mindez pénzbe kerül. A kérdés csak az, hogy a jelenlegi viszonyok mellett, amikor alapból több mint 500 hrivnya a tagsági az UTMR-nél és fácánonként 25, vaddisznónként 500, őzenként 300 hrivnyát kell lepengetni a vadásznak a kilövési engedélyért, miért nem jut állományfejlesztésre és vadászati létesítmények (sózók, szórók, etetők, itatók, dagonyák, magaslesek stb.) építésére?!
Forrás: karpatinfo.net