Felvidéken megkongatták a vészharangot, de még nem temetik a magyarságot

Megkongatjuk a vészharangot, de nem temetni jöttünk – ezzel a jelszóval készítette el a Váralja Szövetség jelentését a 2011-es felvidéki népszámlálás adatai alapján. A 75 oldalas dokumentum függeléke az összes magyarlakta település 1991-es, 2001-es és 2011-es nemzetiségi adatait tartalmazza. Az adatok értékelése 13 oldalon történik.

A Váralja Szövetség nemzetpolitikai műhelyében készült dokumentum címlapján a 2012. március 10-én leégett Krasznahorka vára látható, amint éppen lángokba borul. A Váralja Szövetség választása tudatos: úgy vélik, a Felvidék jelképének számító vár sorsa üzenet a felvidéki magyarságnak.

„A Váralja Szövetség a nemzet egységét vallja, ezért kiemelt figyelmet fordít műhelyében a határon túli magyarság helyzetének. Szakmai jellegű gondolkozásunk elsődleges célja a fenntarthatóság, a magyar lét biztosítása és a magyar szállásterület megtartása. Ez több, mint cél – ez küldetés.
A felvidéki népszámlálások tragikus eredményei ugyanakkor talán végre esélyt adnak arra, hogy a magyarság feleszméljen, sorsát kezébe vegye és az idők jeleit megértse. Ennek reményében ajánljuk jelen dokumentumot elsősorban a felvidéki magyaroknak, köztük is kiemelten a helyi magyar érdekképviseletnek, ajánljuk továbbá a magyar kormányzatnak, a többi határon túli magyar közösségnek, az egész magyarságnak és minden érdeklődőnek!” – olvasható az előszóban.

A dokumentum érdekessége, hogy nem csak tényeket, adatokat tartalmaz, hanem a szerzők megoldási javaslatottal is előálltak a felvidéki magyarság népességfogyásának megállítása érdekében. Íme:

A helyzet nem reménytelen
A már megismert statisztikai mutatók valóban tragédiára vallanak: a tömbmagyar területek felhígulnak, a vegyes lakosságú településeken a magyarság kisebbségbe szorul, míg a kisebbség fokozatosan szórvánnyá gyöngül, végül pedig szertefoszlik…
Ha a jelenlegi trendek nem fordulnak meg, akkor a felvidéki magyarság lélekszáma 2020-ra 400 ezer, 2050-re pedig 200 ezer fő alá eshet. A Csallóköz belső, ma még mindig közel 80%-ban (tíz éve még 90%-ban!) magyar területei 2050-re már szlovák többségűek lehetnek… Természetesen csak akkor, ha a fent felsorolt folyamatok tartósak maradnak, ami – szerencsére – egyáltalán nem garantált!
A szlovák lakosság országosan ugyanis az elvándorlás és a hosszú idő után először visszaeső születésszám miatt csökkenőben van (kivéve a magyarlakta területeket), így a nagyvárosi agglomerációs jelleg is mérséklődhet. Erdélyben például ma már a szórvány- és szigetmagyarságot leszámítva nem csökken tovább a magyarok aránya, ugyanis a románok betelepülése már abbamaradt. Ha ezt a Felvidéken is el tudnánk érni, akkor már csak a magyarság fogyása lenne szomorú, de legalább a térvesztés nem lenne olyan fájó…
A helyzet emellett tényleg nem reménytelen. Dél-Szlovákia ma valóban szlovák-magyar vegyes lakosságú terület, ugyanakkor nagy része még mindig magyar többségű. A mai napig vannak stabilan magyar többségű részek (a Csilizköz és a Csallóköz további jelentős részei, a Komárom környéki Duna-part települései, a Medves-vidék, stb). S bár a magyar kisebbség mindenütt fogyóban van, elmondhatjuk, hogy – legalábbis a rendszerváltás óta – még egyetlenegy magyar faluból sem tűnt el a magyar lakosság véglegesen.
Az is tény továbbá, hogy a 2011-es statisztikákon valóban ront az, hogy a szlovák állampolgárok igen jelentős része – köztük magyarok is – nemzetiségét nem vallotta meg. Talán ennek is köszönhető (részben), hogy amíg 2001-ben az 501 magyar faluból még 98-ban 90% felett volt a magyarság, addig ez a szám 2011-re 483-ból 40-re csökkent. Hasonlóképpen 80% fölötti településből 2001-ben még 220 volt, 2011-ben már csak 135. A nemzetiségüket be nem diktáló, identitás nélküli lakosság ugyanakkor semmiképpen sem tekinthető szlováknak!
Végezetül arról is említést kell tennünk jelen tanulmányunkban, hogy a 2011-es népszámlálás során kibukott tragédia csupán betetőzése volt a 2001-ben már tapasztalt, akkor megindult folyamatoknak. 1991 óta – húsz év alatt – több mint százezerrel lett kevesebb magyar Szlovákiában. Ebben az elmúlt kb. harminc év játszott döntő szerepet. Bízunk benne, hogy egy közmegegyezést élvező, megfelelő nemzetstratégia a felvidéki magyarság helyzetét még megmentheti. Az már biztos, hogy mindent nem fogunk tudni megtartani, ám még mindig bőven maradt okunk a küzdelemre…
Forrás: magyartudat.com