„Fanatikusok vagyunk” – az Együtt Budapesten

A Petőfi Irodalmi Múzeum folyóiratokat bemutató sorozatában ezúttal a kárpátaljai Együtt szerkesztői vendégeskedtek, akik példaértékű történetekkel szolgáltak viharos múltjukról és korántsem felhőtlen jelenükről.
Az, hogy az Együtt még (vagy inkább: újra) együtt van, kisebb csodának köszönhető – állapíthattuk meg a folyóirat történetét hallgatva szerkesztőitől. „Fanatikusok vagyunk” – mondta Dupka György többször is a lapbemutató során, és csakugyan: a kárpátaljai magyarság irodalmának fenntartásához kell némi, a racionalitás határát súroló elszántság. Havas Judit sorozatszerkesztő a lap tízéves születésnapja alkalmából őket hívta meg az évadban először.
A beszélgetés kezdetén Dupka György osztotta szét a hallgatóság között az Együtt idei negyedik számát, melynek címlapján egy Kányádi Sándor-karikatúra látható, amint a költő a Pegazuson ugrat át a „Hazám” című kötet fölött. A lap koncepcióját és történetét Vári Fábián László főszerkesztő foglalta össze. Ha szójátékkal akarnánk élni: az Együtt egyszer már Együtt volt; 1965 és 67 között jelent meg ugyanezen a néven. Az Ungvári Egyetem magyar szakosai készítették Stumpf Benedek András vezetésével (rá is emlékeztek az este folyamán, özvegye jelen volt a hallgatóságban). A helyi SzKP ’67-ben döntött úgy, hogy megszünteti a 35–40 gépelt példányban, ugyanennyi oldalon megjelenő egyetemi lapot, mely a kísérletező fiataloknak biztosított teret a megjelenéshez. Mára csak néhány példány maradt emlékül az ős-Együttből.

A rendszerváltáskor elinduló Hatodik Síp, majd utódja, a Pánsíp igen rövid életűek voltak, s ahogy Vári Fábián fogalmazott, „az ezredfordulóra újra lap nélkül maradt a kárpátaljai magyarság”. Ekkor döntötték el Dupka Györggyel közösen, hogy újra megpróbálják, együtt, és jelentkező fiatalokban sem volt hiány, szerencsére. Ám hogy mégiscsak veszélyben az utánpótlás, nem lehetett nem kihallani Vári Fábián László szavaiból, bár többeket is kiemelt a fiatalok közül, akik állandó szerzők, így Lengyel Jánost, Bakos Kis Károlyt és Lőrincz P. Gabriellát. Nagy érték azoknak a hűsége is – hangsúlyozta a főszerkesztő –, akik már elszármaztak Kárpátaljáról, de kitartanak a folyóirat mellett, például az immár Sárospatakon élő Finta Éva vagy a Kolozsvárra költözött Füzesi Magda.
A fiatalok helyzetéről – maga is az ifjabb generáció képviselőjeként – Csordás László olvasószerkesztő számolt be. Ő abban látja a legnagyobb gondot, hogy a bölcsészkarok, ahol magyar nyelvű képzés is folyik, csak tanárokat képeznek, de nem oktatnak sem írást, sem kritikai látásmódot. Aki mégis megpróbálkozik, annak egyszerűen nincs hol publikálnia. Ezen enyhít az Együtt Szárnypróba rovata, amely egy közelmúltban indult tehetséggondozó program nyertesei közül válogathat. A Vári Fábián által is említett neveken kívül Csordás László kiemelte Brenzovics Marianna 2010-ben megjelent, Kilátás című kötetét, illetve azokat a kötettel még nem rendelkező, saját blogjukon vagy más internetes felületen publikáló szerzőket, akiknek remélhetően megjelenik majd kötete a jövőben, így Kovács Eleonórát vagy Marcsák Gergelyt. A huszonéves generációt azonban a nemzedékiség hiánya jellemzi a legjobban – állapította meg Csordás László. De még a szétszóródottságból is fakadnak pozitívumok, például, hogy nagyon sok stílusban próbálják ki magukat a fiatalok, az új népiségtől a posztmodernig.
A könyvkiadás talán még nehezebb helyzetben van, „a rendszerváltás óta nem változott semmi, egyhelyben topogunk” – összegezte Dupka György, az Együtt lapigazgatója és felelős kiadója a jelen helyzetet. Azért mégsem nélkülözte a derűt sem a beszámolója, hiszen az elmondottak tanúsága szerint a Kárpáti Kiadó magyar osztályának megszüntetése után megalapított Intermix Kiadó, ha kell, az árral is szembe megy. Mint Dupka Györgytől megtudtuk, hivatalos könyvbeszállítás nincs Kárpátalján, mert az orosz dömpinget megakadályozandó, 60%-os vámadóval sújtják a könyvet. „Mi pedig becsempésszük” – mondta a szerkesztő, és több esetet is mesélt, hogy míg mások cigarettát és alkoholt lopnak át a határon, addig ők „apránként” a könyveket. Az Intermix indította el a Kárpátaljai Magyar Könyvek sorozatot, melynek darabjait a pályázatokon elnyert igen szerény összegből tudják kinyomtatni. A köteteket nem eladják, hanem a százharminc magyarlakta település könyvtáraiba juttatják el. „Ehhez jó csapatmunka kell” – emelte ki Dupka György, aki egyébként az Együtt kulturális krónikáját is szerkeszti kezdettől fogva.
Mivel a meghívott szerkesztők valamennyien költők is, a beszámolókat versek kötötték össze, melyeket maguk a meghívottak, valamint Havas Judit olvasott fel. Így meghallgathattuk többek között Vári Fábián Lászlótól a Szoborbeszédet és a Béninek című verset: míg az előbbiben Gyóni Géza alakját idézi meg, az utóbbiban Stumpf Benedek András szellemét. Csordás László Egy eldobott kő című Ady-parafrázisában a fiatalokat fojtogató, „menni vagy maradni” dilemmáját foglalta drámai erejű versbe, melyre mintegy szép válaszként szólalt meg az egy generációval előbbre járó Dupka György Kisebbségi ima fiamnak című költeménye. A szerkesztők beszámolói után ismét a versek beszéltek az egyszerre karnyújtásnyi és áthidalhatatlannak látszó távolságokról.

Szöveg és fotók: Laik Eszter
irodalmijelen.hu