27 éve szenvedett halálos balesetet Ayrton Senna a San Marinó-i Nagydíjon

A San Marinó-i Nagydíjon, 1994. május elsején történtek beleégtek minden sportkedvelő (és kívülálló) retinájába. Ayrton Senna halálos balesetét élő egyenesben közvetítette a televízió. A ma 27 éve történt események okaira számos magyarázat született, közülük néhány csupán a fantázia műve. Senna halála azonban nagy hatással volt a versenyautók, a pályák és a passzív biztonsági eszközök fejlesztésére, amiért azóta minden autóversenyző hálás.

A kilencvenes évek elején mindenki azt hitte, nem lesz több halálos baleset a Forma–1-ben, hiszen már tizenkét éve senki sem vesztette életét versenyhétvégén. Tévedtünk.

1982 nyarán az olasz Riccardo Paletti takarásból nekiment Didier Pironi pole pozícióból induló, de a rajtrácson lefulladó Ferrarijába a Kanadai Nagydíj rajtjánál. Paletti Osellája kigyulladt, és a 23 éves olasz pilóta bennrekedt a kocsiban. A szemüveges újonc súlyos hastáji sérüléseket és kettős lábtörést szenvedett, és még aznap este meghalt egy montreali kórházban.

Paletti balesete mégsem váltott ki olyan sokkot, mint Senna 1994-es tragédiája, azt ugyanis csak a kanadai televízió közvetítette élőben.

Ezt követően egy másik olasz pilóta, a kétszeres futamgyőztes Elio de Angelis szenvedett halálos kimenetelű balesetet egy tesztelésen, a franciaországi Paul Ricard pályán. Itt is csak néhány hivatásos fotós kamerája volt jelen, a televízió nem adta élőben – ahogy később, felvételről sem – az eseményt. Ellentétben napjaink videó- és hírdömpingjével, amikor már a téli felkészülési tesztek minden mozzanatát élőben követhetjük az interneten.

Minden megváltozott 1994. május 1-jén, amikor Ayrton Senna, a világ egyik legismertebb sportolója szenvedett súlyos balesetet, és vívta haláltusáját emberek millióinak a nappalijában, a televízión keresztül. A sportág legjobbjának tartott pilóta vesztette életét, ami előbb sokkolta az embereket, majd világszerte felháborodást váltott ki.

A francia sportnapilap, a L’Équipe egyenesen a Forma–1, illetve az autóversenyzés betiltását követelte címlapján.

Senna tragédiája előtt két komoly baleset is árnyat vetett az imolai versenyhétvégére. A pénteki időmérő edzésen Rubens Barrichello, a Jordan csapat ifjú brazil reménysége 225 km/órás sebességgel felkaptatott a rázószegélyre, ami megdobta és a levegőbe röpítette a versenygépet. A Jordan mintegy húszméternyi repülés után a védőkerítésnek ütközött, majd onnan orral a földbe csapódott. Barrichello orra eltört és két bordája megrepedt, rövid időre az eszméletét is elvesztette.

De mire helikopterrel a bolognai kórházba szállították, már eszméleténél volt, ezért mindenki megnyugodott. Barrichello másnap bekötött orral visszatért a versenypályára, de orvosi tanácsra ki kellett hagynia a további edzéseket, illetve a vasárnapi versenyt.

Szombaton folytatódott a horror. A délutáni időmérő edzésen a Simtek csapat újonca, Roland Ratzenberger 300 km/óra fölötti sebességnél elveszítette uralmát az autója fölött, és előbb a jobb oldali, majd frontálisan a szemközti betonfalnak ütközött. A 32 éves osztrák versenyző azonnal meghalt. Senna az elsők között érkezett a helyszínre, megállt és kollégájához sietett – de sem ő, sem a gyorsan megérkező orvosok nem tudtak már segíteni rajta.

Ratzenberger balesete mélyen elgondolkodtatta a biztonsági kérdések iránt egyébként is fogékony brazil kiválóságot, miként volt csapattársát, Gerhard Bergert és az F1 új csillagát, Michael Schumachert is. Még szombat este összeültek egy megbeszélésre Berger lakóbuszában, ahol megállapodtak, hogy újjáélesztik a Forma–1-es pilóták érdekvédelmi és biztonsági szervezetét, a GPDA-t. A legfontosabb feladatként a versenyautók és a pályák biztonságának fokozását jelölték meg.

A vasárnapi verseny is vészjósló előjelekkel kezdődött: a Benetton finn pilótája, J.J. Lehto állva maradt a rajtrácson, Pedro Lamy Lotusa pedig hátulról belerohant az álló versenygépbe. A szétrepülő törmelék két rendőrt és több nézőt is megsebesített a célegyenes melletti főtribünön. A roncsok eltakarításának idejére a versenyirányítás pályára küldte a biztonsági autót – ez csupán a második ilyen alkalom volt az 1993-as Brit Nagydíj után, így sem az olasz szervezők által rendelkezésre bocsátott Opel Vectra, sem annak pilótája, Max Angelelli nem állt a helyzet magaslatán.

A pole pozícióból indult Senna, aki megőrizte a vezetést a rajtnál, többször kihúzódott a tétova safety car-pilóta mellé, és integetéssel jelezte, hogy menjen gyorsabban.

A Forma–1-es versenyautók fékjei és gumijai ugyanis gyorsan lehűlnek, ha nem kapnak elegendő hőterhelést.

A versenyt a hatodik körben indították újra. Senna (Williams–Renault) vezetett Schumacher Benettonja és Berger Ferrarija előtt, úgy tűnt, problémamentesen. A hetedik kör elején azonban a célegyenest követő, balra elnyújtott Tamburello kanyarban, 300 km/óra fölötti tempónál Senna autója hirtelen jobbra kitört, nagy sebességgel nekiment a betonfalnak, majd mintegy 60 méterrel a becsapódás helyszínétől megállt. A 34 éves Ayrton Senna feje élettelenül csuklott oldalra.

Sokan, sokféle magyarázattal álltak elő Senna tragikus balesetének okaira, de ezek közül néhány nem több élénk fantáziálásnál. Utóbbiak közé tartozik az a közkeletű – de azóta tényekkel megcáfolt – feltételezés, miszerint a Williams kormányrúdjába utólag beillesztett két centiméteres toldás a hegesztésnél elengedett, így a brazil pilóta kocsija kormányozhatatlanná vált.

Az olasz államügyészség gondatlanságból elkövetett emberölés gyanúja miatt eljárást indított a Williams csapat vezetője, Frank Williams, a technikai igazgató Patrick Head, valamint Adrian Newey főtervező ellen.

A vizsgálat és az azt követő vádemelési eljárás közel 15 évig tartott.

Ennek során megállapítást nyert, hogy a baleset fő oka az volt, hogy Senna Williamsének gumijai a biztonsági autó mögött lehűltek, ami az autó hasmagasságának megereszkedéséhez vezetett. Amikor a brazil versenyző a 7. kör elején ráhajtott a pálya egyik egyenetlenségére, az megdobta az autót, és a nem eléggé tapadó gumikon – a versenyző villámgyors ellenkormányzása ellenére – már nem lehetett megfogni a pályáról kitörő versenyautót.

Senna azonban nem a betonkorlátnak csapódástól vesztette életét. Halálát az okozta, hogy eltörött a betonfal mellett csúszó Williams jobb első felfüggesztése, és amikor az autó elvált a faltól, a karbonszálas alkatrész eltalálta azt a néhány négyzetcentiméteres részt a bukósisakján, ahol a sisakrostély pereme összeér a sisaktesttel.

Az acélnál négyszer erősebb karbonszálas felfüggesztőkar átszúrta a rostély peremét, és végzetes agykárosodást okozott a versenyző koponyájában. Ayrton Sennát hivatalosan délután 4 óra 25 perckor, a bolognai Santa Maria Maggiore klinikán nyilvánították halottá. Három nappal később katonai tiszteletadással helyezték végső nyugalomra Brazíliában, és roppant népszerűségét mutatja, hogy volt Forma–1-es világbajnokok és az FIA elnöke, Max Mosley mellett félmillió brazil honfitársa vett részt a temetési menetben.

Paradox módon a Forma–1 és az autósport sokat profitált Senna halálából. A Nemzetközi Automobil-szövetség (FIA) akkori elnöke, Max Mosley állt a biztonsági törekvések élére, és még 1994-ben jelentős változásokat foganatosított a versenyautók építési módjában, illetve a versenypályák kialakításában.

Jelentősen csökkentették az autók által generált leszorítóerőt (ennek következtében a kanyarsebességet), és megkezdték a passzív biztonsági eszközök fejlesztését.

Ezek egyike, a fej- és nyakmerevítő támasz (HANS) 2002 óta kötelező tartozék a Forma–1-ben, 2004 óta pedig az autósport minden kategóriájában. 2017-ben pedig kötelezővé tették az úgynevezett glóriát, amely megóvja az autóban ülő pilóták fejét baleset esetén.

Forrás: hirado.hu