90 évesen került börtönbe a világ legidősebb sorozatgyilkosa

A bánáti boszorkány, illetve petrei boszorkány néven is ismert Anujka nagymama, avagy Baba Anujka minden bizonnyal a történelem legidősebb sorozatgyilkosa címmel „büszkélkedhet”. A valamikor az 1830-as években született asszony autodidaktaként szerzett vegyésztudását felhasználva a 19. század végén és a 20. század elején a becslések szerint legalább 50 ember halálát okozta mérgezéssel, de ezen felül is felmerült érintettsége további 150 esetben. Habár legalább 90 éves volt, amikor elfogták és bebörtönözték, még megérte szabadulását. Az eset sok szempontból hasonlít a magyarországi Tiszazugban ugyanebben az időben történt arzénes mérgezésekre.

A fennmaradt adatok szerint Ana Drakšin néven született nő egyes források szerint 1838-ban, saját állítása szerint 1836-ban látta meg a napvilágot az akkor az oszmán és orosz fennhatóság közti különös átmenet alatt álló Havasalföldön, Craiova városában, gazdag – vélhetően szerb etnikumú – marhakereskedő lányaként. A család 1849 körül költözött a bánsági határőrvidékre, a magyarul Petre, szerbül Vladimirovac néven ismert városkába.

Tehetős édesapja jóvoltából tanulmányait magániskolában végezte Pancsován. Életében a nagy törés húsz éves korában következett be, amikor egy császári katonatiszt elcsábította, majd összetört szívvel – és szifilisszel fertőzötten – elhagyta.

Anujka későbbi vallomása szerint az eset hatására világnézete embergyűlölővé, mizantróppá vált, ezért egyre jobban elszigetelte magát a külvilágtól, miközben elmerült az orvostudományban és a kémiában. A többnyelvű észak-balkáni környezethez képest is kiemelkedő műveltségét bizonyítja, hogy öt nyelven is beszélt.

Tapasztalatai dacára a későbbiekben mégis feleségül ment egy nála jóval idősebb, di Pištonja nevű nagybirtokoshoz, akivel 20 év alatt 11 gyermeke született – közülük azonban csak egy érte meg a felnőttkort. Férje halála után a házuk egyik helyiségében saját laboratóriumot rendezett be, ahol különböző gyógyhatású készítményeket állított elő, és javasasszonyként vált ismertté a vidéken.

„Anujka nagymama” igen népszerűvé vált a térség asszonyai körében, akik a legkülönbözőbb egészségi panaszokkal fordultak hozzá. Népszerű volt még a katonai szolgálatot elkerülni kívánó legények körében is, akik számára látványos tüneteket produkáló, ám csupán átmeneti betegséget okozó szereket állított elő.

Anujka az efféle termékeivel eleve tisztes megélhetést biztosított magának A legborsosabb áron azonban a „varázsvíz”, avagy „bájital” néven ismert főzetét kínálta: ezt főként a bántalmazó házasságban élő nők kérték tőle. „Alkalmazása” után a problémás férjek jellemzően nyolc napon belül távoztak az élők sorából.

A „bájital” kis mennyiségű arzént, illetve különféle nehezen kimutatható, részben növényi eredetű mérgeket is tartalmazott, többek közt higanyt, illetve a csattanó maszlag mérgét. Amikor egy nő a házasságáról panaszkodott neki, rendszerint azt kérdezte: „Milyen súlyos a probléma?”, azaz mi a kiszemelt áldozat testtömege. Ebből számolta ki aztán a szükséges dózist.

Későbbi tárgyalásán a beidézett feleségek azt állították, nem tudták, hogy Anujka „varázsvize” mérget tartalmazott – állításuk szerint úgy hitték, a javasasszony természetfeletti képességekkel rendelkezett, amelyekkel képes volt megölni embereket. A nyomozás eredményei alapján legalább 50, de akár 150 áldozata volt Anujka mérgező készítményeinek.

1914-ben Anujkát rejtélyes halálesetekkel kapcsolatban állították bíróság elé Pancsován, azonban ekkor nem sikerült bizonyítani, hogy az áldozatokat valóban megmérgezték volna, és szabadon távozhatott. Bár feltehetőleg nem volt alaptalan a gyanú Anujkával szemben, még további másfél évtizeden át ügyesen tüntette el az általa okozott halálesetek nyomait.

Az 1920-as években már saját kereskedelmi „ügynöke” is volt, egy Ljubina Milankov nevű nő, akinek az volt a feladata, hogy érdeklődőket találjon, és elvigye őket Anujka otthonába. A gyilkos „varázsvíz” ára 2000 és 10 000 korabeli jugoszláv dinár között ingadozott.

Baba Anujka lebukását végül egyik „törzsvásárlója” okozta: Stana Momirov korábban már a javasasszony mérgének segítségével végzett első férjével, Lazar Ludoškival, továbbá rendszeresen vásárolt tőle gyógyhatású készítményeket. Miután a nő újraházasodott, új férjének egy tehetős rokona hirtelen ugyancsak távozott az élők sorából 1926 januárjában. Momirovot a hatóságok letartóztatták és kihallgatták. Vallomásában említette Anujkát, aki így ismét a hatóságok látókörébe került.

Egy éven belül egy újabb halálesettel hozták kapcsolatba az idős asszonyt: Stana rokona, Sima Momirov és felesége, Sofija is mérget vásároltak Anujkától, hogy kiiktassák Sima apját, az erőszakos és iszákos Nikolát. Miután a nő a gyanútlan lányát, Olgát vette rá arra, hogy a mérget az áldozat ételébe tegye, a férfi megbetegedett, és hamarosan meghalt. A nyomozók 1928 májusában összesen hét embert vettek őrizetbe, köztük ezúttal már Anujkát is.

Az 1929 júniusában Pancsován megindult perben a többi érintett mind az idős asszony ellen vallott, azt állítva, hogy nem tudták, a „csodaszer” mérgező – úgy gondolták Anujka varázserejével oltja ki emberek életét, a „varázsvíz” közvetítésével. A javasasszony mindezzel szemben azt állította, soha semmiféle szert nem adott el a többi gyanúsítottnak, és teljesen ártatlan.

A nyomozás során a két megmérgezett férfi holttestét exhumálták és Belgrádba szállították, ahol szakemberek egész gárdája vizsgálta meg őket. A felfedezett méreganyagokat aztán a javasasszony otthoni laboratóriumában is azonosították, így nehezen volt hihető, hogy nem volt köze a mérgezésekhez.

A bíróság Stana és Sofija Momirovot főbűnösökként életfogytiglani börtönbüntetésre ítélte. Sofija férje, Sima Momirov 15 évet kapott, míg Ljubina Milankov, Anujka „ügynöke” 8 évet. A bűncselekmény idején kiskorú Olgát, illetve az Anujkát Simának és Sofijának „reklámozó” Danica Stojićot felmentették. Baba Anujkát a két gyilkosságban való bűnrészességéért 15 év börtönre ítélték, ekkor legalább 90 éves volt.

Az idős asszony nyolc évet töltött végül börtönben: korára való tekintettel büntetése felének letöltése után szabadon engedték. 1938-ban, 100 (vagy 102) évesen hunyt el petrei otthonában.

A Magyarországon az első világháború után botrányt kavart tiszazugi arzénes mérgezéssorozatra számos szempontból hasonlító eset jól mutatja, a régióban ekkoriban uralkodó viszonyok közepette mennyi család vetemedett a diszkrét gyilkossággal való próbálkozásra életkörülményei javítása érdekében. Valószínű, hogy a tiszazugi nyomozáshoz hasonlóan a korabeli jugoszláv hatóságok is a botránytól tartva nem göngyölítettek fel minden szálat a Petre környéki rejtélyes halálesetek körül, így Baba Anujka pontos áldozatainak számára sosem fog fény derülni.

Forrás: mult-kor.hu