Miért olyan nehéz anyának lenni?

Anyaság. Csodálatos és leírhatatlan érzés anyának lenni, felelősséget vállalni, feltétel nélkül szeretni egy életen át. De miért csak a rózsaszín oldalról szeretünk beszélni? Mi van a nehézségekkel, az állandó fáradtsággal, önmagunkkal és a párkapcsolatunkkal?

Anyának lenni először is mérhetetlen elköteleződést jelent, hatalmas felelősségvállalást és napjainkban – szomorú, de igaz – megfelelési kényszert is. Meg kell felelni a párkapcsolat, a család és a társadalom elvárásainak. Emellett természetesen mindig figyelni kell a baba igényeire, vágyaira. Nem csak azért nehéz feladat ez, mert mindenben ő lesz az első, hanem azért is, mert háttérbe szorulnak a saját vágyaink, emellett feleségként, dolgozó nőként és nem utolsó sorban „szexistennőként” is meg kell állni a helyünket.

Hogyan lehetséges mindez? Mit tehetünk azért, hogy párunk mindvégig mellettünk álljon és támogasson? 

Miben változott meg napjainkra az anyaság?

Az anyaszerep nem jelent mást ma sem, mint egykor a régi idők anyái nem térnek el a maiaktól, már ami az anyai érzéseket illeti. Az anyaság ugyanazt jelenti ma is, éppen csak az anyákkal szembeni elvárások változtak nagyot – mondja Gyetvai Viktória.

Megfelelni a társadalom elvárásainak szinte alapkövetelmény lett. Pedig egy anya nem mindig adhatja meg a gyermekének és önmagának azt, ami szerinte helyes lenne. Régen sem volt ez sokkal jobb, habár korábban nem volt ennyire „elvárosiasodva” egy nő, sokkal inkább számíthatott a környezete segítségére. Amikor falvakban éltek az emberek, ott az egész közösség támogatta az anyát, segítettek neki, vigyáztak rá. Mindennap más látogatta meg, vitt neki ételt, segített neki a ház körüli teendőkben.

Ma már csak jobb esetben számíthat egy nő a szüleire, gyakran előfordul, hogy nem is egy országban él a család. Habár alakulnak kisebb közösségek, melyek támogatják a friss anyákat, de a legtöbb esetben ez édeskevés. A gyermekágy időszaka 6 hét, mely arra szolgál, hogy a nő kipihenje a szülés fáradalmait, megpróbáltatásait, a testi-lelki változásokat és kapcsolatba kerüljön kisbabájával. Ma már nagyítóval kell keresni azokat a nőket, akik tényleg végigfekszik, végigpihenik ezt az időszakot. De hogyan is tehetnék meg?

Rengeteg az elvárás

Nem csak a baba nevelése kapcsán merülnek fel elvárások, hanem a nő felé is, mondván, egy nő ne hanyagolja el magát és a párkapcsolatát, járjon el edzeni, legyen fitt, álljon mindig tökéletesen a haja, tartsa rendben a háztartását, vásároljon be, és így tovább. Ezek a sztereotipnek számító konfliktusok ott vannak a kapcsolatokban is.

A párkapcsolatokban a legnagyobb krízist az okozhatja, ha szülés után a férfi nem tudja úgy támogatni a párját, ahogy arra a nőnek szüksége lenne, sőt rosszabb esetben félre is lép. Ezek lesznek később a legsúlyosabb párkapcsolati traumák, hiszen ilyenkor igenis kiszolgáltatott helyzetben van egy nő, nem tud ugyanannyit tenni sem anyagilag, sem emberileg, mint szülés előtt. Fárasztó, kimerítő időszak ez egy nő számára, melynek a töltekezésről kellene szólnia, és a környezetnek, főként a férjnek, segítenie kellene a nőt, hogy a gyermekével egymásra találhassanak. Sajnos a médiából, közösségi oldalakról ömlő rózsaszín mese nem a valóság. Az anyává válás ennél sokkal összetettebb folyamat – magyarázza Gyetvai Viktória.

Az anyai érzés nem feltétlenül jön létre a szülőágyon, elképzelhető, hogy hónapok szükségesek az érzés kialakulásához, és ha eközben még másfelé is fókuszálnia kell a nőnek, az csak nehezíti a folyamatot. Ha eközben arra kell figyelnie, hogy megfeleljen a párkapcsolatának (mindeközben pedig a férfi ugyanannyit dolgozik, esetleg többet, mint előtte, de most válik igazán hangsúlyossá, hogy amíg munkában van, az milyen hosszú idő is), vagy egy kapcsolati krízist kell kezelnie, esetleg a szülei elvárásait teljesíteni, az rendkívül megterhelő és sokszor mélyen romboló is.

Mi a megoldás?

Az anya, a baba és a család szempontjából is az lenne a legjobb megoldás, ha az anya megengedné magának, hogy alámerüljön abban az első időszakban, amíg a babával van, és hagyná, hogy a megérzései domináljanak. Ha azt szeretné, hogy a babájával összebújva feküdjön egész nap, akkor megengedhesse ezt magának, ha pedig arra van szüksége, hogy valaki a segítségére legyen, akkor azt is megkaphassa. Ez később hatalmas erőforrást jelent mind a kapcsolatnak, mind a baba-anya viszonynak.

Mit tegyünk, hogy ne hidegüljünk el?

Az ellen, hogy kihűljön a kapcsolat, úgy tehetünk, ha minél inkább tisztában vagyunk önmagunkkal – azaz ha ismerjük magunkat, tudjuk, hogy honnan jöttünk, kik vagyunk, mik a jó és rossz tulajdonságaink, mi jelent kihívást, mik a szükségletek, ezeket hogyan tudjuk szavakba önteni, milyen módon tudjuk ezeket kiadni magunkból – fejti ki a pszichológus.

Tisztában lenni önmagunkkal nehéz feladat. De ennek ismerete, valamint a családunk története, az, hogy mi mit hozunk a múltunkból, és ez hogyan találkozik a párunk múltjával, az hat a jelenre, a gyermek születésének időszakára. Hatalmas erőforrás ez a kapcsolat további történéseire, ahogyan a gyermek születésének krízisét megélik, és ahogyan megoldják.

Meg kell engedni magunknak, hogy meghatározzuk, nekünk mi a jó, nem pedig a környezet elvárásait figyelni. A lényeg az, hogy megérezzük és hagyatkozzunk arra, mi a jó nekünk, a családunknak és főképp a babának, és ne az irreális elvárásoknak akarjunk eleget tenni. Engedjük meg magunknak, ami jólesik, mert ettől lesz hiteles ez az időszak, és nem az fog megmaradni bennünk, hogy mit miért nem tettünk meg. Ehhez komoly önismeret szükséges, hiszen önmagunkkal kell belső párbeszédet folytatni, amely „súgni fog” minden nehéz pillanatban.

Anya születik

Az anyai érzés nem mindenkiben van meg a baba világra jöttekor, idő kellhet a kialakulásához. Hogy mennyi, az attól is függ, ki mit élt meg otthon, kinek milyen volt a kapcsolata a családjával és az anyukájával vagy a gondozójával. Amikor egy baba megszületik, az anyukában sok olyan kapu nyílik meg, amit korábban esetleg észre sem vett. Olyan élmények jöhetnek felszínre, melyek a múltra utalhatnak. Ezek nem új információk, mindig is jelen voltak, csak nem foglalkozott velük eléggé.

Ha egy személyiség az anyaságig nem foglalkozik azzal, amivel dolga van, akkor nem biztos, hogy kiteljesedhet az anyaság. Annyi a testi-lelki átalakulás ilyenkor – átalakul az anya személyes élete, a párkapcsolata, családdá válik a rendszer -, hogy sok minden újraíródik. Olyan ez, mint a házépítés – mondja Gyetvai Viktória -, csak akkor lehet stabil, ha az alapok rendben vannak. Ha valakinek a szülés előtt már nehézségei adódtak, akkor nagyobb a valószínűsége, hogy az anyaság által beindított változások megterhelik őt.

Ha dolgozik az anya, az csak úgy működhet jól, ha hitelesen együtt tud ezzel élni, el tudja fogadni ezt a helyzetet. Amennyiben megfelelési kényszer hajtja, akkor sokkal nehezebb lesz a dolga. Ha a külső elvárás és a belső igény között megvan a harmónia, akkor könnyebb megbirkózni a feladatokkal.

Forrás: HáziPatika.com