Garanyi József-kiállítás a Munkácsy Mihály Galériában
Garanyi József képeiből nyílt kiállítás a Vérke-parti városban szeptember 20-án, Magyarország Beregszászi Konzulátusa kiállítótermében, a Munkácsy Mihály Galériában. Az idén 100 éve született festőművész képeiből létrehozott tárlat a beregszászi magyar konzulátus szervezésében Kovács László kiállításszervező és műgyűjtő közreműködésével jött létre.
Szilágyi Mátyás, Magyarország Beregszászi Konzulátusának főkonzulja köszöntőjében elmondta, hogy a kárpátaljai magyar festők kiállítás-sorozatának ezen állomásán egy jelentős művész képeit láthatja a közönség. „A kiállítás úgy van összeállítva, hogy a művész különböző korszakából bemutassunk egy kis részletet: vannak pasztellek, olajképek, grafikák” – magyarázta a főkonzul. Mint mondta, Garanyi József Beregszász és a beregi tájak festője, akinek képei finom ízlésről és szakmai tudásról tesznek tanúbizonyságot. Kiemelte, hogy a szokásos kárpátaljai témák mellett női aktokat is festett, amivel nem csupán a reneszánsz óta szinte mindenütt jelenlévő tendenciának tett eleget, hanem dacolt a szocialista realizmus prüdériájával.
Kovács László a képek kapcsán elmondta, hogy a tárlaton látható alkotások mintegy negyven év termése, három kép a debüt-kiállításáról valók. Megosztotta, hogy előszeretettel festette meg családtagjainak portréját. Elmondta, hogy a Szovjet Képzőművészeti Szövetség tagjaként jutott el a Krím félszigetre 1958-ban, ahol két hónap alatt kilencvenhat kép született. Ebből az anyagból itthon kiállítása lett, amiből hét aktkép is látható volt, amiről az akkori párttitkár úgy nyilatkozott, hogy ezek helyett a dolgozó nőket kellett volna ábrázolnia.
Kopriva Attila festőművész elmondta, hogy Garanyi József stílusa inkább Boksayéhoz áll közelebb, de egyéni formában. Kiemelte, hogy a Szovjet Képzőművészeti Szövetség tagjának lenni rendkívüli megtiszteltetésnek számított. Kifejtette, hogy a festő Beregszászban annak az elitnek volt a tagja, akik az egész kulturális élet megalapozói voltak. „Beregszászban óriási művészeti-kulturális élet volt a huszadik század elején” – jegyezte meg, hozzátéve: napjainkban is sok meghatározó festő él a városban. „Ezek az emberek formálták azt a miliőt, ami Beregszászt ahhoz segítette, hogy egy szép, európai kulturváros maradjon” – mondta, nyomatékosítva, hogy Beregszászban európaiként gondolkodtak a szovjet ideológia ellenére is, ami sikertelenül próbálta a saját szabályaihoz idomítani.
A kiállítás hangulatát Halász Bertalan harmonikajátéka tette egésszé.
Garanyi József festőművész Guszenberger József néven látott napvilágot 1921. március 16-án Bátyúban. Négyéves korában költözött Beregszászba a családja. Tanulmányait az elemi iskola után a Beregszászi Magyar Királyi Állami Főgimnáziumban végezte. A háború az ő életét is megbolygatta, így festeni csak 25-26 évesen kezdett, autodidakta módon. A második világháború után Beregszászban főmérnökként és párhuzamosan plakátfestőként dolgozott. Tanítómesterei voltak többek között Boksay József, Erdélyi Béla és Soltész Zoltán. Első tárlata a beregszászi mozi előcsarnokában nyílt meg 1947-ben, ahol 30 művel debütált. Tíz évvel később a moszkvai kiállításon is szerepeltek képei. 1958-ban a Szovjet Képzőművészeti Szövetség tagjai közé választották. Három évvel később lett tagja Ukrajna Képzőművészeti Szövetségének. Az 1986-os jubileumi tárlatának mind a 33 darabját a Vérke-parti városnak adományozta, amiből napjainkban állandó kiállítás tekinthető meg a Beregvidéki Múzeumban. Festményei a világ számos pontjára jutottak el, többek között az orosz, a cseh és a magyar fővárosok képtáraiba. A művész 2009. május 20-án hunyt el.
Szabó Kata
Kárpátalja.ma