Berlinben forgattak a magyar romákkal

Phabaj Berlin-azaz (Berlin almái) címet viseli Bogdán Árpád új, a roma holokauszt emléknapja alkalmából (augusztus 2.), Berlinben forgatott kisjátékfilmje. A Phabaj története egy nap alatt szövődött, a film egy nap alatt forgott és egy nap alatt vágták meg.
A film független pénzekből, a berlini CultureDemocracy egyesület ROMArts nevű projektjének keretein belül valósult meg, szereplői pedig maguk az alkotók: 4 ózdi, magyar roma és 10 berlini fiatal, akik részben Neukölln negyedében élő romák, részben pedig nemzetközi hátterű fiatalok.
A találkozás és a projekt célja, hogy olyan magyar, roma fiatalokat vigyenek ki Berlinbe, akik
előtte már valamilyen szinten foglalkoztak az amatőr filmezéssel, és hogy ott olyan berlini
fiatalokkal találkozzanak, akik szintén érdeklődnek a filmkészítés iránt, hogy aztán egy profi
filmes segítségével részt vegyenek egy workshopon, aminek a végterméke egy film. Az ózdi-
berlini csapat vezetője Bogdán Árpád lett. A Phabaj története egy nap alatt szövődött, a film
egy nap alatt forgott és egy nap alatt vágódott.

A történet egy másik világból, egy berlini fiú álmából indít: Egy vörös hajú lány szalad a Brandenburgi kapu szomszédságában található holokauszt emlékmű labirintusában, a
hangszóróból Hitler 1933-es beszéde harsog a német nép oktatásának és felemelkedésének
fontosságáról. Felébredve elhatározza, hogy almafát ültet az emlékművel szemben található
parkba, ahova egyébként a roma holokauszt emlékművet is tervezték, de nem bír elkészülni
10 éve. „ Ez a film egy hamisítatlan városi road movie, és azért phabaj a címe, mert a phabaj
cigányul almát jelent és az alma a roma kultúrában is az élet szimbóluma. A gyerekek az álom
hatására elindulnak Berlin külvárosából egy almafával és egy talicskával, ahova egyre több
almafa csemete kerül. Aztán már a belvárosban járnak, feltűnnek a mindenki számára ismert
toposzok, végül megérkeznek a parkba és elültetik a fákat. Mikor már elültetették az összes
almafát, újra megszólal az elején hallható beszéd, de már nem tud kiszabadulni az almafából
az őrület. A lényeg tehát az élet tisztelete” – mondja Bogdán Árpád rendező.
„Árpi koncepciója az volt, hogy az elején még ne a filmről beszéljünk, hanem magunkról. Párokba rendeződtünk és mindenki 20 percet beszélgetett a párjával és utána a másik ember történetét kellett felmondani a kamerába. Hihetetlen, de ezek az ózdi fiatalok, akik egy kivétellel, még külföldön sem jártak, pillanatok alatt elmondták egymásnak a legfontosabb, legintimebb történeteiket is. Ebből egy installáció született a projekt végén, amit már két helyen is bemutattunk Berlinben. Az egyik a Panke volt, ami egy litvánok által működtetett kulturális központ. A másik Kai Dikhas Galéria épületében volt a Moritz Platznal. A galéria művészeti vezetője Moritz Pankok, aki elsőként kezdett roma és szinti, azaz asszimilálódott roma művészekkel foglalkozni és csak nekik hozott létre egy galériát. Most a galériával egy épületben található TAK színházban mutattuk be az installációt, de október 20-án a galériában is bemutatjuk a Phabaj Berlint, konkrétan a berlini Roma és Szinti Holokauszt Emlékmű megnyitójának (október 24.) keretprogramjaként” – meséli Szauder Dávid médiaművész, a ROMArts projekt művészeti vezetője. A projekt és a film azonban jóval túlmutat önmagán, hiszen ezek a találkozások életeket változtathatnak meg, új utakat indíthatnak el ezekben a fiatalokban, akik Berlinben sem feltétlenül jómódban élnek. A ROMArts különleges témákkal szeretne egyedi módon foglalkozni, úgy hogy közben tömegbázist építenek.
„Amikor megkerestek, az volt a hívó szó, hogy olyan roma származású gyerekek vesznek részt a projektben, akik érdeklődnek a filmkészítés iránt. Én roma származású rendező vagyok, ezért úgy gondolták, én vagyok erre a legalkalmasabb és nem is nagyon tévednek, hozzáteszem, hiszen a Boldog új élet-et itthon egyértelműen roma filmnek aposztrofálják. Persze ez külföldön már nem állja meg a helyét, minden más országban egyszerűen csak művészfilmként tekintenek rá, mert nekik nem számít, honnan jössz. Nekik az állami gondozott fiú útkeresése a fontos, nem az, hogy roma. Romasága persze megdobta a film szociális üzenetét, adott hozzá, de nem ezt volt a hívó szó” – avat be bennünket a kezdetekbe Bogdán.
Tudjuk, hogy minden forgatókönyv alapja egy jó történet. A workshop résztvevői egy dobozba dobtak bele szavakat: olyan szavakat, amik autentikus értékek mentén mozgnak, így pl. IPhone és a Facebook nem fordulhattak elő. Ebből kerekedett ki aztán egy mese, A vámpírrá változott cigánylány meséje, amit mindenkinek egy újabb szóval kellett továbbfűzni, úgy hogy dramaturgiája is legyen.
És hogy mennyire foglalkoztatja a rendezőt a roma holokauszt, mint esetleges nagyjátékfilm-téma? „Roma holokauszt nem mint rendezőt, vagy romát foglalkoztat, hanem mint hétköznapi embert, aki még mindig elszörnyedve nézi, hogy egy őrület 5-6 millió ember halálához tudott vezetni. Nálunk is megemlékeznek erről a napról, de nem él annyira a köztudatban. Németország azért nem engedi a feledést, mert volt közük a dolgokhoz. Nálunk inkább letisztult, csendes tiszteletadás zajlik. A roma holokauszttal sem sok film foglalkozik, egyedül az Életvonat jut eszembe, de volna pár ötletem, ha már túl lennék a legújabb filmtervemen.”
Forrás: index.hu