Kárpátaljaiként Franciaországban

Hecsko István, kárpátaljai művész mindig boldogan tér vissza a második hazájának tartott Franciaországból szülővárosába, Nagyszőlősre.
Itt vannak a barátai, rokonai, diákkori pajtásai s az iskola, melyben a gyermek- és fiatalkori éveit töltötte. István már 14 éve Franciaországban él, ez alatt az idő alatt kivívta a francia kollégák tiszteletét.
Becsületes munka árán szép autót és gyönyörű családi házat vásárolt magának, nem messze Párizstól. De – az ő szavaival élve – a legdrágább kincs számára szerető felesége, Marie-Laure és tízéves kisfiuk, Rayen, aki szereti a matematikát, s talán ez a tudomány képezi majd jövőbeli szakmáját is. Ezenkívül több nyelven beszél, kedveli a zenét, valamint a festészetet. Felesége sok időt szentel fiuk nevelésére, ami tükröződik illedelmes viselkedésén és műveltségén.
István egy festészeti kellékek értékesítésével foglalkozó boltban dolgozik. Mindennap sok újdonsággal találkozik, érdekes emberekkel, művészekkel kerül kapcsolatba, akik a képzőművészet különböző területein dolgoznak, de ő egyetlen irányzathoz sem sorolja magát. Saját festményeit a realizmus, szürrealizmus és hiperrealizmus jegyében alkotja, de közel áll hozzá a szimbolizmus és a mozaik is. Kortársaival gyakran szervez kiállításokat különböző galériákban és kávézókban. Ezek közül egy Moszkvában zajlott le, ahol a látogatókat meglepte a francia festő kitűnő orosz nyelvtudása. A szakmai egyesület megbízta Istvánt egy nyugdíjas klub művészeti irányításával, amelynek tagjai szeretik a festészetet, vannak elképzeléseik, ám nem tudják, hogyan kell alkalmazniuk a gyakorlatban. Ő készségesen segít, magyaráz nekik, s tanítja őket.
Hecsko István legtöbbször munka után fest októbertől májusig, a nyarat viszont pihenésre fordítja. Családjával minden évben meglátogatják a világ legnagyobb múzeumait.
A Munkachevo.net nyomán