„Meg akarjuk őrizni az ősi jellegű kárpátaljai háziállatfajtákat”

A Máramarosi-medence nyugati részén, Száldobos (Szteblivka) község legelőin haladva, egy mezei csatorna mentén húzódó erdősáv felől általam még sohasem hallott állathangokat sodor felém az őszi szél, majd észreveszem a lassan közeledő csordát, s hosszú percek múlva már közelről szemlélhetem a fejükön hosszú, félhold alakban ívelő szarvakat viselő, fekete, illetve feketésbarna színű, a nálunk elterjedt szarvasmarháktól sokkal erősebb testalkatú, jól megtermett, izmos párosujjú patásokat. Ők alkotják a felső-Tisza-vidéki falu első számú nevezetességét: Kárpátalja legnagyobb bivalytenyészetét.

A házi bivalyt minden bizonnyal a hatalmas, 1,90-2 m marmagasságú indiai vadbivalyból, a ma már csak Kelet-India mocsaraiban élő ún. arnibivalyból tenyésztették ki. Első hazai említése a XI. századból, Erdélyből származik, később a történelmi Magyarország egész területén elterjedt, ám elsősorban Erdélyben, a Király-hágótól keletre tenyésztették, s a ma Kárpátaljának nevezett területen, valamint a Dunántúlon, Somogyban és Zalában is jelentős állományaik voltak. Lassúbb, de kétszer erősebb a nálunk elterjedt szarvasmarhánál, ezért nemcsak szekérhúzásra, szántásra, szűz földek feltörésére, de vastag fatörzsek és terméskövek vontatására is használták. Vastag bőréből bocskort, hámot, gyeplőt, szíjakat, a bányászok számára vedreket, ércszállító zsákokat, hevedereket, az újkorban cipőtalpakat és gépszíjakat készítettek. Húsát, tejét, valamint az utóbbiból készült sajtot és ordát is fogyasztották. A bivalyborjú húsa egyenértékű a szarvasmarhaborjúéval, a felnőtt egyedeké kevésbé ízletes, de több vasat és foszfort tartalmaz. 1911-ben még 155 192 bivalyt tartottak számon a Kárpát-medencében, ám ma már csak Erdélyben, szülőföldünkön, valamint a trianoni Magyarország területén – nagyobbrészt a Balaton-felvidéki Nemzeti Parkban, a Fertő-Hanság Nemzeti Parkban és a kápolnapusztai bivalyrezervátumban – tenyésztik az egykor oly nagy számban tartott állatokat.

– Kárpátalján jelenleg mindössze Száldoboson, a szintén a Huszti járásban található Velétén (Veljetin), valamint a Técsői járási Kricsfaluban (Kricsovén) tartunk, illetve tartanak bivalyokat – magyarázza Igor Voloscsuk, a Kárpáti Hegyek Mezőgazdasági Értékeit Védő „Száldobos” ukrán–német társadalmi szervezet egyik alapító tagja (a három éve létrehozott szervezet igazgatója a Németországban élő Michael Jacobi). – Községünkben az 1980-as években még 300 bivalyt tartottak, részben a helybeli kolhoz, részben a magángazdák, ám később az állatok döntő többségét eladták a faluba kiszálló henteseknek. A maradékot mi vásároltuk fel 2009-ben. Jelenleg 22 jószággal, köztük egy felnőtt bikával, tizennégy tehénnel négy bika- és három tehénborjúval rendelkezünk. Kricsfaluban négy, Velétén pedig két bivalyt tartanak. Míg a tehén kilenc, addig a bivaly tizenegy hónapos vemhesség után ellik meg, a borjú pedig dús szőrzettel rendelkezik. A bivaly három évesen válik ivaréretté, 60 évig is élhet, a tehenek elérik a 8-9 mázsát, a bikák pedig az egy tonnát is. A szarvasmarha tehén teje 3-4, a bivalyé viszont 8-12 százalék zsírt tartalmaz, porcelánfehér színű, kellemes ízű, vitamindúsabb, hamarabb alszik meg, és jobb minőségű, mint a szarvasmarha tehenének a teje. Ugyanakkor a bivalytehén kevesebb tejet ad, naponta 7-8 litert fejhetünk belőle, míg a különböző szarvasmarhafajták teheneitől 3-30 litert nyerhetünk egy nap leforgása alatt. A bivaly több táplálékot fogyaszt, mint a szarvasmarha, de igénytelenebb, még a mocsári füvet, a kákát, a szittyót is megeszi, télen pedig szénát adunk nekik. Tejükből pedig mozzarella és feta sajtot készítünk, s a bivalysajtokról tudnunk kell, hogy még a juhsajtnál is finomabbak, zsírosabbak, a feta keményebb, a mozzarella viszont lágyabb.

– Mit adnak el, s miként értékesítik a termékeiket?

– Teheneket nem adunk el, mert az állomány gyarapítására törekszünk. Amint a növendék bikáink elérik a 400–500 kilogrammos súlyt, henteseknek adjuk majd el őket, a tejet és a belőle készített mozzarella és feta sajtjainkat pedig részben kijevi és lembergi éttermek, részben a sajáni szanatóriumok vásárolják meg (hat liter tejből egy kilogramm sajtot lehet készíteni). A bivalytej literjéért 20 hrivnyát, míg egy kilogramm sajtért 250 hrivnyát fizetnek.

– Még milyen más háziállatokat tenyésztenek?

– Meg akarjuk őrizni az ősi jellegű kárpátaljai háziállatfajtákat, s a bivalyokon kívül belevágtunk a mangalicák és a tarpán hucul hegyi lovak tenyésztésébe. Jelenleg négy kocát és húsz malacot tartunk, az előbbieket nem adjuk el, mivel gyarapítani szeretnénk az állományt, az utóbbiak közül viszont egyeseket el fogunk adni az irántuk érdeklődő magángazdáknak. A tizenkét lovunk közül viszont még egyet sem tervezünk értékesíteni.

A fentiekhez csak annyit tehetünk hozzá: nagyon jó és hasznos kezdeményezés az egykor vidékünkön is elterjedt, ám mára igencsak lecsökkent egyedszámú, ősi jellegű háziállatfajták tenyésztése, hisz’ eltűnésükkel múltunk egy része semmisülne meg.