November – Szent András hava

A régi római naptár kilencedik hónapja november, ebből származik a hónap neve. (novem = kilenc) Régi magyar elnevezése szerint Szent András hava, csillagászati megnevezés szerint a Nyilas hava, a meteorológia pedig őszutó néven tartja számon. Az őszi hónapok közül általában november a legködösebb, a legcsapadékosabb. A szántóföldekről betakarítják az utolsó terményeket is, és a hónap vége már a báloké. Az első hó is november vége felé szokott leesni. A falun élő, gazdálkodással foglalkozó emberek ez idő tájt csak a ház körüli munkákkal foglalatoskodnak.
„Eljött már november didergő hónapja,
Hideg szele a fák ágait megcsapja.
Meghalva elhullanak a sárga levelek,
játszadoznak vélek a kegyetlen szelek…”
Eljött bizony az őszutó! – sóhajthatunk Csokonai sorait idézve.

Közel a tél, tudd meg, ember, kórót zörget a november – figyelmeztet a régi rímes naptárversike is a ködös, borzongatós Őszutó havára.

November Mindenszentek napjával kezdődik, amelyet még IV. Sixtus pápa iktatott 835-ben az egyházi ünnepek sorába, a kevésbé ismert, valamennyi szent emlékezetére. Mindenszentek ünnepén azokat a megdicsőült lelkeket ünneplik, akikről – mivel sokan vannak – név szerint nem emlékezik meg a naptár.
Szorosan kapcsolódik mindenszentek napjához, a halottak napja, amelyet november 2-án tartanak. Bár az előbbi ünnep néhány száz évvel korábbi, mégis mint a halottak napjának vigíliája ment át a gyakorlatba. E két napon nem csak az egyház, de az egész társadalom is a halottjairól emlékezik meg. A temetőket kitisztítják, a sírokat feldíszítik, és mindenszentek estéjén gyertyákat égetnek a sírokon, vagy otthon, a lakásban. Számos templomban rekviemmel emlékeznek a halottakra.

A néphit szerint ilyenkor hazalátogatnak a halottak, ezért néhány vidéken a halott családtagoknak is terítettek az asztalnál. A gyertyagyújtás is mágikus szokást idéz, arra szolgál, hogy a sírjukból e napon kiszabadult lelkek visszataláljanak a helyükre, és ne kísértsék az élőket. Régebben a falusi nép vígságos torral emlékezett az elhunytakra. Éjjelre ennivalót hagytak a megterített asztalon, mert a hiedelem szerint a halottak ezen az éjszakán meglátogatták övéiket. Másnap pedig az enni-innivalót a koldusnak adták. Ahol a „halott etetés” nem volt szokásban, ott is osztogattak elemózsiát a temető kapujában kéregető szegényeknek.

Egyébként Mindenszentek időjárása is „megmutatta” a várható telet: ha ekkor hó esik, jósolták a babonás megfigyelők, nem olvad el márciusig. Ha Mindenszentek napja nedves, lágy telet várhatunk, ha pedig száraz, úgy kemény tél következik, – mondogatták a régi öregek. Egyes helyeken halottak napján – a holtak nyugalma érdekében – a gazdaemberek tartózkodtak a mezei munkától. Számos vidéken a halottak napjának hetében tilos volt a mosás, mer különben „vízben állnak a halottak”. Gazdasági hagyományok is kötődnek e két naphoz. Az állatok sok helyütt ilyenkor szorultak be az istállóba. Néhány faluban a cselédek és pásztorok felfogadásának napja is ez a két nap. Az öregek a Mindenszentek napján levágott cserfaágból jósolták az időjárást: ha az ág belül száraz volt, kemény hidegekre, ha nedves volt, lucskos, enyhébb télre következtettek.
Az ünnepnaptár Mindenszentek után sok jelentős szent napját tartja számon novemberben, így Hubertusét 3-án. Az erdészek, vadászok védőszentjének napja, ismét az élet örömeire fordította az élők figyelmét. Nagy eszem-iszommal ünnepeltek a vadászok, szólt a puska hegyen-völgyön, bukfencet vágott a sok nyúl a deres tarlók rögei között. Az idén igazán szerencsés az időjárás, pontosan az évszaknak megfelelő: a csípős, párás, ködös reggel, majd a néhány órára kisütő nap, a csendes, száraz idő kedvező, – és ami a legfontosabb – hangulatos feltételeket teremt a vadászathoz.

November 4-én Károly napját ünnepli az egyház. Milánó érseke, Borromei Szent Károly (1538 – 1584) alakja megjelenik Monzoni híres regényében, a Jegyesekben is, mint a pestises betegek ápolója.

Szent István és Boldog Gizella fiának, Imre hercegnek a névünnepét november 5-én tartja az egyház. Nevét nagybátyjától, a német Henrik császártól kapta. A királyfit egy vadászaton érte baleset, 1031-ben hunyt el. Jámborsága, erkölcsi tisztasága példaképül szolgál a mindenkori fiatalság számára. 1083-ban Szent László királyunk oltárra emelte Szent Istvánt, Szent Imre herceget és nevelőjét, Gellért püspököt. Ez az aktus azonos értékű volt a szentté avatással. Az Imrék névünnepe nyitotta régen, a kisfarsangot is folytató nagy névnapozások idejét.

„Hervad már ligetünk, s díszei hullanak.
Tarlott bokrai közt sárga levél zörög…” – juttatja eszünkbe Berzsenyi Dániel örökbecsű sorait „A közelítő tél” című költeményéből a fákat vetkőztető, mogorva november. Amely persze, ha eleinte a „halottak hetében” meg is rendít bennünket, ilyenkor már a fedél alá kényszerülő hétköznapjaink színtere, és hát a gondjainkat is feledtető, jeles névnapok, derűs alkalmak sora: a Győzők, Károlyok, Imrék névünnepe.

November 11-én a Mártonokat köszönthetjük. Több téljósló regula is fűződik ehhez a neves naphoz. A Márton napi lúd a költők fantáziáját is megmozgatta.

Szent Márton 316-ban Pannóniában született, a mai Szombathely területén egy római katonatiszt fiaként. Ő maga is katona lett. Egy napon – a legenda szerint – kettévágta a köpenyét, hogy felét egy fázó koldusnak adhassa. A következő éjszaka megjelent előtte Krisztus, a fél köpenyben ő mutatkozott meg koldusként. Márton erre kilépett a hadseregből, megkeresztelkedett és téríteni kezdett. 371-ben Tours polgárai püspökké választották.

Szent Márton személyét már a korai középkorban is a jószágok patrónusaként tisztelték. Ezen a napon tömött libát vágtak, mondván: „Aki Márton napján libát nem eszik, egész évben éhezik.” A liba csontjából az időjárásra következtettek. Ha fehér és hosszú volt a mellcsontja, akkor havas telet vártak, ha rövid és barna, akkor sárost. Az aznapi időből is jósoltak: „Ha Márton fehér lovon jön, enyhe tél lesz, ha barnán kemény tél várható.”

Az 1860-as nagyszombati kalendárium szerint:
Szent Márton nap lásd meg a lúd mellye csontját,
Akarván követni falusi regulát:
S ha szép fejér lészen: havas üdőt várhatsz,
Ha pedig fekete, esső-viztül tarthatsz.

Egy Csokonainak tulajdonított tréfás versike így adja elő a „nyársra ítéltetett Márton-napi lúd” hattyúdalát:
„Már liba koromban hallottam e napnak
Hírét, hogy innepe volt Mártony papnak.
Rég tudom, hogy ilykor a torkos babona
Eleitől fogva nyársra ludat vona.
Mert apám, anyám is mikor megölettek,
E nyalánk szokásnak áldozati lettek.”

Ezen a napon a céhmesterek is nagy vacsorákat adtak a legényeik tiszteletére, és a fő fogás a „likprádlinak” nevezett libapecsenye volt. Mivel a boltokban ezen a napon gyújtottak először gyertyát, az ínycsiklandozó sültet „gyertyapecsenyének” is mondták. A szőlősgazdák ekkor kóstoltatták meg egymással a kiforrt termést, és az új bornak, miként emlegették: Márton volt a bírálója.

A Szent Márton lúdja elnevezés egy régi római étkezési szokásból ered. Ugyanis ezen a napon általában libát ettek annak az emlékére, hogy ludak mentették meg hangjukkal a római Capitoliumot a gallusok támadásától. Innen a ludak megtisztelő „avis Martis” neve, melyből könnyen vált „avis Martini”. Régen, ha az asszony csalta a férjét úgy mondták, hogy: „Lúdnyom nem láccik meg a jégen…”

A rendet parancsoló szent neve napja összeforrt az évzárás, az elszámolás időpontjával is. Ilyenkor kaptak a pásztorok, kanászok, kondások éves járandóságot, ünnepélyesen bírót választottak maguk közül az új évre. Megkapták a járandóságukat is, a „Mártongarast”, a bocskorpénzt, meg a természetbeni juttatásokat, hogy megteljen télre a kamrájuk.

„Szent Erzsébet napja, tél erejét szabja.” – emlegették ilyenkor november derekán a 19-éhez kapcsolódó regulát a régi öregek. Aztán, ha az Örzsébet a „hópendelyét” alaposabban megrázta, abból enyhe decemberre és lágy télidőre következtettek. Még inkább kívánták a késő ősz első kiadósabb havazását az úgynevezett iccés juhászok, mert nekik, a tavasszal megkötött egyezség szerint, addig kellett kint tartani az őrzésre, legeltetésre felvállalt falkát, amíg a birka hátát be nem lepte a hó.

A magyar női szentek közül talán a legnagyobb tiszteletnek Szent Erzsébet örvend. II. Endre király és Gertrúd királyné lánya Sárospatakon született, 1207-ben. Négyéves korában – a kor szokásainak megfelelően – a thüringiai őrgróf, Hermann jegyeseként az eisenachi Wartburg várába került. A csöppnyi magyar hercegkisasszony itt értesült édesanyja, a merániai Gertrúd meggyilkolásának a híréről (ezt a történelmi epizódot dolgozta fel Katona József, Bánk Bán című drámájában), majd miután vőlegénye is meghalt, a 14 éves Erzsébet az elhunyt örökébe lépő testvérével, Lajos tartományi őrgróffal kötött házasságot.

A hercegnő hat év múlva özvegy lett, és a férje rokonsága kiűzte Wartburg várából. Marburgba menekült, ott építtetett kórházat és a hátralévő rövid életét a betegek és a szegények istápolásával töltötte. Apja hiába hívta haza a királyi udvarba, sőt: II. Frigyes német-római császár házassági ajánlatát is elutasította. 1231. november 19-én hunyt el. Ereklyéi fölé emelték a híres marburgi Szent Erzsébet Templomot.

A középkor legnépszerűbb női szentje a tizennégy segítőszent egyike, Alexandriai Szent Katalin vértanú, meghalt Krisztus után 305 táján. Katalin napjához – november 25-e – férjjósló hiedelmek és praktikák kapcsolódnak. A lányok gyümölcsfaágat állítanak a vízbe, és ha az karácsonyra kihajt, közel van a férjhez menés. Az ágat sokfelé Katalin ágnak nevezik. A fiuk böjtölnek e napon, hogy álmukban meglássák a jövendőbelijüket.

Számos vidéken dologtiltó nap a Katalin. Nem sütnek kenyeret, nem őrölnek a malmok, nem szántanak. Közismert népi időjóslás: „Ha Katalin kopog, a Karácsony locsog.” A régi öregek szerint: amilyen Katalin napja, olyan a január, amilyen a következő nap, olyan a február.
A hónap utolsó napján – november 30-án – Szent Andrást ünneplik. András, Jézus tanítványainak egyike, halász volt, éppúgy, mint testvére, Simon Péter. Jézus halála után a Fekete-tengertől délre hirdette az evangéliumot. Krisztus után 60-ban, Petra városában keresztre feszítették. Mivel a kereszt szárait átlósan ácsolták össze, nem úgy, mint Jézusét, ezért az ilyen alakú keresztet András kereszt néven emlegetik. Ilyet láthatunk útjelzőként a vasúti átjárók előtt is.

Az András naphoz legalább annyi néphagyomány kötődik, mint a Katalinhoz. A házasságjósló praktikákat a lányoknak titokban kellett végezniük. A párna alá tett férfiruha volt a biztosíték, hogy az alvó lány álmában megjelenik a jövendőbeli vőlegény képe. Ha a disznóólat a lányok megrugdalták ezen a napon, a disznó röffenéseinek a száma megadta azon évek számát, amíg még pártában maradnak. A közös jóslások közül említésre méltó az ólomöntés, ahol az öntvény formájából az eljövendő férj foglalkozására következtettek.

A hagyományos falusi gazdálkodás szerint a disznóvágások ideje is ekkor kezdődik, így karácsonyra már elkészül a füstölt hús is. Ekkor már általában elég hideg van ahhoz, hogy a „disznóságokat” a hagyományos eljárásokkal is el lehetett tartani. Sokfelé disznóölő Szent András néven emlegetik ezt a napot.

Az András körüli napokra esik Advent első vasárnapja, a karácsonyi négyhetes előkészület kezdőnapja. Ilyenkor tilos volt a zajos mulatság, a tánc, a lakodalom. Ehhez az időszakhoz hozzátartoztak a katolikus egyházban a hajnali misék, a roráték. Advent időszaka a keresztény egyház egyik legnagyobb ünnepére való testi és lelki felkészülés ideje volt. Ekkor készültek fel a betlehemesek, szerveződtek a csoportok, tanulták be a szerepeiket, ádventben jártak az ostyahordó gyerekek. A kántortanító az iskolás gyerekekkel küldött megfelelő számú ostyát minden család számára, amelynek fejében azok babot, lencsét, lisztet, kolbászt küldtek neki. Díjlevélben foglalt járandóságuk volt ez a vékonypénzű tanítóknak.

Advent első vasárnapjával új egyházi év kezdődik. Ez a Megváltó születését váró, előkészítő időszak. Szép szokásként adventi koszorút készítenek a családok, amelyet vagy az asztal közepére helyeznek, vagy felfüggesztenek valahová a szobában. Fenyőágból készül, koszorú formájú, rajta négy gyertya, advent négy hetének megfelelően. Minden vasárnap egy gyertyát meggyújtanak, így karácsonyra már mind a négy gyertyácska ég.
Forrás: origo.hu