Ki vezesse Kínát a világ tetejére?

Amerika után néhány nappal Kínában is eldől, hogy ki lesz a szuperhatalommá váló ország nagyfőnöke a következő évtizedben, és milyen politikával akar az országból Amerikát is lepipáló gazdasági nagyhatalmat faragni. A szerepeket a háttérben már leosztották, így nem lesz meglepetés, ha a csütörtkön kezdődő pártkongresszus az előző elnökök bizalmasait, Hszi Csin-pinget és Li Ke-csiangot jelöli ki vezetőnek. Összeszedtük, mit kell tudni a levegőben lógó kommunista hatalomátvételről.

Alig néhány nappal azután, hogy az Egyesült Államokban hatalmas nyilvánosság előtt, sorozatos nagygyűlések és látványos kampány segítségével összemérte erejét az amerikai elnökválasztás két jelöltje, a világ második legnagyobb gazdasági és katonai hatalma is elnököt választ. Kínában, ahol csütörtökön kezdődik az ország legfelső vezetőit lecserélő pártkongresszus, az ország sorsát egy évtizedre meghatározó személycseréket vésnek kőbe. Itt azonban sem nyílt kampány, sem hivatalosan megnevezett jelöltek és programok nem voltak, de még általános népszavazás sem lesz az elnök vagy a kormányfő személyéről.

A szokatlan egybeesés, hogy a két szuperhatalom, az USA és Kína csupán néhány nap különbséggel dönt legfelső vezetőinek személyéről, mindennél jobban kidomborítja, mennyire egyedi és titokzatos a kommunista Kína hatalmi szervezetének működése. A zárt ajtók mögött, nagyhatalmú pártfunkcionáriusok titkos alkuiból születő vezetőnévsor nemcsak Kína következő tíz évére, de Kína felemelkedésével az egész világpolitikára hatással lesz, így érdemes rá odafigyelni. Összegyűjtöttük, mit kell tudni a világ szeme elől többnyire rejtett kínai elnökválasztás hátteréről, esélyeseiről, lebonyolításáról és jelentőségéről.

Kik választják a kínai elnököt?

Kínában sem a kormány, sem az elnök megválasztására nem írnak ki általános választásokat, az 1,3 milliárd lakosú ország állampolgárainak nincs közvetlen beleszólása a legfelső vezetés kiválasztásába. A legfőbb döntéshozó testületek összetételéről és a vezető pozíciókról, így az elnök és a miniszterelnök személyéről is az országot egypártrendszerben irányító Kínai Kommunista Párton (KKP) belül döntenek.

A KKP a világ legnagyobb pártja, 83 millió tagot számlál, több ezer helyi szervezete lefedi az egész országot. A párt ötévente tart országos kongresszust a fővárosban, Pekingben, ahova idén mintegy 2200 delegáltat várnak: ezeken a pártkongresszusokon szavaznak tízévente a legfelső vezetők személyéről. A kongresszus választja meg a 350 fős központi pártbizottságot, a központi bizottság pedig a valódi hatalommal rendelkező, 24 tagú politikai bizottságot (politbürót).

Kína legfelső döntéshozó testülete a politikai bizottság tagjaiból kikerülő, úgynevezett „állandó bizottság”, amelynek tagjai közül választják az elnököt, a miniszterelnököt, valamint a legfontosabb állami vezetőket. Bár a piramisszerű, hierarchikus rendszer látszólag demokratikus szavazások sorozata után jön létre, amerikai és brit Kína-szakértők szerint mindez látszat: szerintük az összes fontos pozíció előzetes háttéralkuk eredménye, a különböző szavazásokra bocsátott névsorok pedig zárt ajtók mögött előre le vannak zsírozva a párton belüli érdekcsoportok között.

Mekkora hatalma van az elnöknek?

A kínai elnök és miniszterelnök nem rendelkezik abszolút hatalommal az országban, a legfontosabb döntéseket a 7-9 tagú állandó bizottság többi tagjával egyetértésben hozza meg. Kína-szakértők ezt egyfajta kollektív döntéshozatali mechanizmusnak tartják, ahol az elnök csak első az egyenlők között. Az állandó bizottság belső működését ugyanakkor hatalmas titkolózás lengi körül, pontos működése és belső hatalmi viszonyai nem ismertek. Egyes elemzők tudni vélik, hogy a bizottság sűrűn ülésezik, és kemény viták, durva nézeteltérések uralják a tárgyalásokat, de végül mindig konszenzusra törekszik.

A kollektív vezetés rendszere nagy váltás volt a korábbi kínai vezetők, Mao Ce-tung és Teng Hsziao-ping által használt egyszemélyű, keménykezű vezetési stílushoz képest. A mostani rendszer hátránya ugyanakkor a BBC szerint, hogy a konszenzuskényszer lelassítja a döntéshozást, patthelyzeteket eredményezhet, amelyek miatt a kínai elnök és miniszterelnök néha nem tud elég gyorsan reagálni a krízishelyzetekre. A tapasztalat szerint az elnök hatalma mégsem elhanyagolható, befolyása a háttérből képes túlnyúlni a politbürón is. Külföldi Kína-szakértők szerint a mostani és az előző elnök, Hu Csin-tao és Csiang Cö-min például a teljes vezetőváltások ellenére is képes politikai hatalmát átmenteni a következő vezetőgenerációba: a következő kínai elnök Csiang, a következő kínai miniszterelnök pedig várhatóan Hu politikai kiszemelt bizalmasa lesz.

Kik versengenek a hatalomért?

Bár Kínában egypártrendszer van, a színfalak mögött itt is egymással vetélkedő frakciók versengenek a hatalomért – állítják egyöntetűen a CNN és a BBC által megszólaltatott Kína-szakértők. A kommunista párt kifelé egységesnek mutatott arca mögött két jól elkülönülő érdekcsoport rajzolódik ki, amely eddig viszonylagos egyensúlyban volt. Hogy a hatalmi egyensúlyt a szinte teljesen lecserélt vezérkarban is sikerült-e megőrizni, az csak a többnapos kongresszus után derül ki.

A két frakciót a szakértők a „hercegecskék” és a „populisták” csoportjaként szokták jellemezni. Előbbi az előző elnök, a 2002-ig hatalmon lévő Csian Cö-min elnöksége alatt formálódott stabil koalícióvá, és a volt elnöknek még most is komoly befolyása van benne. Hercegecskéknek azokat a jómódú, elitista vezetőket nevezik, akik a nemzeti hősnek tartott kommunista forradalmárok, a korábbi generációkban kulcsfontosságú állami pozíciókat betöltő vezetők gyermekei, és így gyakorlatilag beleszülettek a hatalom köreibe. A gazdagabb keleti tartományokban felnőtt, gyakran hatalmas gazdasági érdekeltségekkel is rendelkező vörös hercegek modern üzleti szemléletükkel főleg a nagy kínai cégek és vállalkozók érdekeit képviselik.

A másik frakció, a populisták a jelenlegi elnök, Hu Csin-tao bázisát jelentik, és a Kínai Kommunista Ifjúsági Ligára, a kommunista párt ifjúsági szervezetére épülnek. Ebbe a csoportba főleg szegény sorból, egyszerű munkáscsaládokból felemelkedett pártfunkcionáriusok tartoznak, akik inkább az egyszerű emberek hétköznapi problémáit tartják szem előtt, a földművesek, migránsok, városi szegények ügyét tartják előbbre valónak. Az eddigi vezetésben az elnök és a miniszterelnök is a populisták közül került ki, a kilenctagú állandó bizottságban pedig 5-4 arányban vezettek a hercegecskék.

Ki lehet az elnök?

Bár semmilyen hivatalos kormányzati kommunikáció nem erősítette meg, a nemzetközi elemzők egyöntetűen arra tippelnek, hogy Kína következő elnöke az ország egyik jelenlegi alelnöke, az 59 éves Hszi Csin-ping (Xi Jinping), az elitista hercegecskék üdvöskéje lesz. Ő egyike annak a két politikusnak, aki eddig is tagja volt a felsővezetésnek, a 9 tagú állandó bizottságnak, de még nem olyan öreg, hogy a kora miatt kiszoruljon a következőből. Így nekik lesz a legnagyobb vezetői tapasztalatuk az új felsővezetésben, ami valószínűleg garantálja nekik az elnöki és miniszterelnöki címet.

Hszi számos kínai tartományban volt vezető, és Csiang Cö-min korábbi elnök emberének számít, hős kommunista apjának köszönhetően egyenes út vezetett számára a politikába. Tartományi pártvezetőként lezser és hétköznapi volt, és bár énekes felesége miatt sokáig csak úgy emlegették, mint a legnépszerűbb szoprán férjét, végül Kína legnagyobb ünnepségeinek szervezője, majd a párt egyik legbefolyásosabb embere lett. A piacbarát gazdaságpolitikát részesíti előnyben, és a nagy kínai vállalatok elkötelezett segítője, aki eddigi karrierje alatt komoly katonai tapasztalatokat is szerzett: volt korábban a védelmi miniszter asszisztense, 2010 óta pedig a kínai központi katonai bizottság alelnöke (Hszi Csin-pingről szóló portrénkat itt ovashatja).

A politikust már tavasszal is a leendő elnöknek kijáró tisztelettel fogadták Amerikában, de tavaly Budapesten is megfordult. Bár a jelenlegi elnök nem őt, hanem a populistákhoz tartozó Li Ke-csiangot szerette volna utódjának, Hszi volt a hercegecskék és populisták számára a kompromisszumos megoldás, Li Ke-csiang pedig a miniszterelnöki címet örökölheti a két frakció közötti alku eredményeképp.

Miért fontos a hatalomváltás?

A mostani hatalomváltás azért rendkívül fontos, mert a legfelső vezetőket Kínában csupán tízévente cserélik, és így a most pozícióba kerülő politikusok egy egész évtizedre meghatározhatják Kína és a világ fejlődésétnek irányát. Ráadásul a mostani vezetőváltásban szinte a teljes vezérkar lecserélődik, Kínában ugyanis szigorú törvények szabnak gátat annak, hogy a kiöregedő politikai gárda túl sokáig kapaszkodjon a székébe. A törvényben meghatározott felső korhatárt a leendő elnök és miniszterelnök, Hszi és Li kivételével mindenki túllépi a párt politikai bizottságának állandó bizottságából, így a legfőbb döntéshozó testület szinte minden posztjára az új generáció tisztviselői kerülnek.

Elemzők szerint a generációváltás érzékenyen érinti Kínát, mert a hatalmi harcokból kipattanó botrányok árthatnak a vezetés iránti bizalomnak. A hatalom gond nélküli átörökítése céljából fontos lenne, hogy a versengő érdekcsoportok egyensúlya megmaradjon. Az elmúlt hónapok titkos egyeztetésein leosztott új vezetésben azonban a BBC szerint megbomolhat az eddigi egyensúly az elitisták és a populisták között. Az eddigi populista elnök helyére hercegecske kerül, és bár a miniszterelnöki címet megtarthatják a populisták, a BBC szerint lehet, hogy a vezetésben felborul az arány, és a hercegecskék 5 helyet is bekasszírozhatnak, míg a populistáknak csak 2 jut. Ez a populista népi frakció ellenállásához, későbbi áskálódáshoz is vezethet.

Miért titkolóznak ennyire?

A kínai elnökválasztásnak kifejezetten kínos élt ad, hogy míg a nyugati demokráciákban a vezetők megválasztása nagy társadalmi részvétellel, a nyilvánosság előtt zajlik, Kínában teljes titkolózás övezi a különböző frakciók erőviszonyait, tárgyalásait, de még a jelölteket is. Egy hongkongi kiadó vezetője a CNN-nek írt véleménycikkében ezt azzal magyarázza, hogy a kínai vezetés is érzi a veszélyt: „értik, hogy egy autoriter, tekintélyelvű rendszer gyengesége, törékenysége a hatalomátadásban van”.

Mivel a vezetőket nem a nép választja, az uralkodó elit kínosan ügyel arra, hogy megőrizze az egység látszatát. Ha bármilyen hivatalos beszámoló jelenne meg azokról a belső vitákról és egyezkedésekről, amelyek végén a vezetőkről döntés születik, a döntés ellen szóló érveket később bárki felhasználhatná, hogy azzal kérdőjelezze meg a hatalom létjogosultságát. A hatalomátadás során a legkevésbé sem hiányzik Kína vezetőinek, hogy saját belső vitáikkal adjanak muníciót a kommunista egypártrendszert támadó kritikusoknak.

Hogy utóbbiak ne zavarjanak sok vizet, az államhatalom hatalmas biztonsági mozgósítást is elrendelt a csütörtökön kezdődő pártkongresszusra: az ismert ellenzéki aktivistáknak megtiltották, hogy a héten Pekingbe utazzanak. A főváros utcáit rendőrök lepték el, és még a postagalambokat, távirányítású játék repülőket is kitiltották a városból, nehogy bármi megzavarja a kongresszust, a taxisoknak pedig megtiltották, hogy lehúzzák a hátsó ablakokat, nehogy az utasok kormányellenes szórólapokat szórjanak ki az utcákon – írja a BBC.

Mit kell megoldania az új generációnak?

A most kijelölt új kínai vezetésnek látszólag könnyű dolga lesz, hiszen Kína a világ egyik legdinamikusabban fejlődő gazdasága, amely egyes gazdasági előrejelzések szerint 2018-ra az USA-t is megelőzi, és a világ vezető hatalmává válik. Az országban azonban így is sok feszítő, megoldásra váró probléma van, amelyet az új elnök és csapata nem hanyagolhat el.

A gazdasági válság és az európai piacok megbénulása miatt az erősen exportorientált kínai gazdaság növekedésének üteme is lassulni kezdett, ezért gazdasági elemzők szerint az országnak új gazdasági modellt kell keresnie, növelni a belső fogyasztást, és erősíteni a magánszektort. Oda kell figyelni a növekvő társadalmi egyenlőtlenségekre is, hiszen Ázsiában itt a legnagyobb a szakadék a gazdagok és szegények között: egyesek milliárdos vagyonra tettek szert, míg sokan továbbra is összetákolt viskókban nyomorognak. Komoly gond a rohamosan fejlődő ipar által okozott környezetszennyezés, valamint az egygyerekes családpolitika miatt elöregedő társadalom is.

Forrás: origo.hu